Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletételnél 1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok azt hitték, hogy az oroszok megvédelmezik őket Haynautól, de nem így lett. Augusztus 22-én elvették fegyvereiket, és másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én, Aradon megkezdődtek a kihallgatások.

 

vertanuk_01A tizenhárom aradi vértanú

Augusztus 27-én az igazságügy-miniszter, Schmerling a minisztertanács elé terjesztette elképzeléseit: „A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk.”

A minisztertanács jóváhagyta Schmerling javaslatát. Bach belügyminiszter szerint Haynaut minél előbb a megfelelő hatalmi pozícióba kell helyezni, hogy az ítéleteket végrehajthassa. Ferenc József augusztus 29-i legfelsőbb kézirata Haynaut arra kötelezte, hogy „… a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre …”, de a halálbüntetés tényéről csak utólagosan kellett jelentést tennie az uralkodónak.

Schmerling próbálkozott azzal, hogy a halálos ítéleteket csak a bécsi megerősítés után hajthassa végre Haynau, de Schwarzenberg miniszterelnök, Bach és Haynau azonban megakadályozták ezt. Mindeközben Haynau Ernsttől, a vértanúk perének tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett.

A „bresciai hiéna” azonban még vár, október 2-án rendelkezik csak a kivégzés módozatairól. Október 6-ára tűzte ki a kivégzéseket. Az aradi foglyok még reménykedtek abban, hogy az uralkodó névnapján (október 4-e), még amnesztiát kaphatnak. Ehelyett azonban Haynau végzése érkezett meg.

Október 6-án hajnalban a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen még búcsúlevelüket írták.

Reggel, fél hatkor először a golyó által halálra ítélteket (Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost) vezették a kivégzőosztag elé. Tizenkét katona töltött fegyverrel kezében nézett farkasszemet velük, majd eldördültek a lövések. Hárman élettelenül rogytak a földre. Kiss Ernőt vállán érte a lövés, ezért három katona lépett hozzá, és újabb lövésekkel őt is kivégezték.

Ezután az akasztófa általi halálra ítélt tábornokok következtek: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Ez utóbbi vértanú büntetését súlyosbítva, saját apja közbenjárásával utoljára akasztották fel, hogy végignézhesse társai haláltusáját.

Sorra búcsúztak el egymástól a tábornokok, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie. Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét.

thorma_janos_aradi_vertanukThorma János – Aradi vértanúk, október hatodika (1893-1896)

 A kivégzést követően az elítélteket elrettentésképpen közszemlére tették, majd az agyonlőtt vértanúkat a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is.

Juhász Gyula: Vértanúink

 A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke földalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A nap, melyért mi vérben esve el,
Nyugodtan haltunk ama reggelen.
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
Hisz onnan árad, új világ felett,
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
Szabadság minden népnek, aki él
S halni tudott egy megváltó hitér,
Egyenlőség, hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Testvériség, mely át világokon
Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
Ó magyarok, ti élő magyarok,
A halhatatlan élet úgy ragyog
Rátok, ha az egekbe lobogón
Igazság leng a lobogótokon,
Az Igazság, mely tegnap még halott,
Világ bírájaként föltámadott.
A népek szent szövetségébe ti
Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
A föld alól, a magyar föld alól
A vértanúk szent lelke így dalol.

 1918. október 6.

Források:

Az aradi vértanúk I-II. (Szépirodalmi K. Bp. 1979.)

A magyar történelem nagy alakjai (Reflektor K. Bp. 1987.)

Címlap fotó: minap.hu

 

magyartudat.com

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás