Igazi hős volt, nyugodjék békében.
Toma András (Újfehértó, 1925. december 5. – Nyíregyháza, 2004. március 30.) magyar katona, volt hadifogoly.
Négyéves korában elvesztette édesanyját.
A Nyíregyháza melletti Sulyánbokor volt lakhelye, amikor 1944-ben besorozták az I. magyar hadseregbe, amellyel a Felvidéken átvonulva, Krakkó környékére ment.
Itt esett hadifogságba 1945. január 11-én. Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül szállították a mai Szentpétervár közelében lévő bokszitogorszki (Бокситогорск) táborba.
Amikor megbetegedett, innen a mintegy 1000 kilométerre keletre található bisztrjagi (Быстряги) táborba szállították.
A megerőltető út annyira megviselhette, hogy tábori kórházba került, ahonnan 1947 januárjában beutalták a kotyelnyicsi (Котельнич) elmegyógyintézetbe.
Mivel a Szovjetunióban hadifogolytáborból kórházba, pszichiátriai intézetbe utalt embereket törölték a hadifoglyok névsorából, Toma András kikerült a magyar hatóságok látóköréből.
Egy cseh nyelvész jelzése alapján, hosszas kutatómunkát követően, orvosok, újságírók, egy kárpátaljai magyar rendőr és közel száz ember segítségével találtak rá a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben, ahol Tamás András (Андраш Тамаш) néven tartották nyilván.
Dr. Veér András pszichiáter utazott ki megvizsgálni, aki megállapította, hogy Toma minden kétséget kizáróan magyar.
Ezt követően hozták haza 2000. augusztus 11-én.
Hazatérése után a honvédelmi miniszter előléptette tartalékos főtörzsőrmesterré, és – mivel szolgálati viszonya folyamatos volt – kifizették elmaradt illetményét.
A volt katona családját DNS-vizsgálat során találták meg. A 74 éves férfit féltestvére, Anna vette magához és ápolta haláláig.
Toma András hazatérésének híre bejárta a világot: 137 országban tudósítottak róla, a megbecsülés és a szeretet jegyében beszéltek az „utolsó hadifogolyként” ismertté vált emberről, aki ötvenhárom év után térhetett haza Oroszországból.
Igazi hős volt, nyugodjék békében.
Magyar Tudat
És mit tett hősiesen? 53 év nem tanult oroszul?
Cseréljen Vele és megtudja…