1920. június 4. Péntek…
Magyarország hangulata nyomasztó, a sajtó levert.
A Borsszem Jankó, ez a mindent és mindenkit kigúnyoló pesti vicclap június 3- i száma elején egy egész oldalas rajzot jelentetett meg: emberek tízezreinek tömege, az előtérben egy asztal, rajta papírlappal, a papírlapon tollat tartó kézzel.
A kép aláírása a következőképpen hangzott: „Aláírjuk-e?”
A vicclap sikert aratott- az emberek azonban nem nevettek, hanem sírtak rajta…
A Simonyi-Semadam Sándor vezette kormány június 4-én katonai készültséget rendelt el az összes csapattesteknél, csendőr összpontosítások történtek és a városokban a rendőrőrszemeket megkettőzték.
Budapest állandó telefon összeköttetésben állt Párizzsal.
A nagy sajtóorgánumok kiadóhivatalai előtt nagy tömegek lesték a kirakatban időnként megjelenő friss hírközleményeket.
Az utcák kora reggeltől nyugtalansággal voltak tele.
Az emberek arcán szorongás és fáradtság látszott.
Az utcán sem zajlott az élet olyan hevesen, ahogyan szokott.
Tíz óra után pár perccel jött egy hír… egy végzetes hír.
Megkondultak a harangok.
Előbb Pesten, aztán az ország többi területén is elterjedt a hír…
Két órán át tartott a harangzúgás.
Az egész ország területén zúgtak a harangok.
Budapest gyászba borult, az emberek feketébe öltöztek.
Gyászlobogók lengtek mindenhol.
Az emberek, a férfiaktól az asszonyokon át a gyerekekig és az öregekig mind zokogtak.
Emberek rázták haragosan az ég felé az öklüket.
Az Oktogon sarkán egy rokkant katona letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutatva, őrjöngve kiabálta: „Hát ezért?”
Az utcákon ismeretlen emberek borultak egymás nyakába, mások a zokogókat vigasztalták.
A rikkancsok hangja vágott bele időnként ebbe a gyászos hangulatba: „Rendkívüli kiadás!”
A lapok gyászkeretben jelentek meg, az emberek hangosan olvasták egymásnak a vezércikkeket.
A Múzeum körúton az emberek a Himnuszt kezdték énekelni.
A templomok hamar megteltek síró emberekkel, papok próbálták vigasztalni az elkeseredett embereket.Az ország összes italmérése bezárt.
Minden zárva volt, csak a harangok zúgtak, siratták az elhunytat.
Az iskolában nem tanítottak, a diákok és a tanárok egyaránt siratták az elhunytat.
Az elhunytat, az ezer éves Magyarországot. Miközben Magyarországon ez a síron túli hangulat uralkodott, valahol Párizs mellett, a XIV. és XV. Lajos francia királyok által építtetett Trianon-kastélyban megcsonkították hazánkat.
A ma rendelkezésre álló adatok alapján nagyjában így alakultak ki a trianoni békeszerződés és a mai Csonka-Magyarország határai.
Magyarország vesztesége számokban kifejezve a szerződés alapján a következőképpen oszlott meg:Magyarország területe 1918-ban 282. 870 km2 volt (Horvátország nélkül; Horvátországgal 325.411 km2.) Ebből Csehországé lett 63.937 km2, Romániáé 102.,787km2, Szerbiáé 20.956 km2, Ausztriáé 5055 km2, Lengyelországé 589 km2, Fiume 21 km2. Magyarországnak 92.952 km2 maradt (a későbbi határkiigazítások következtében hazánk területe a bécsi döntésekig 93.073km2).
A népessége volt 1910-ben 18 264 533 fő.
Ebből Csehországé lett 3 575 685, Romániáé 5 265 444, Szerbiáé 1 499 213, Lengyelországé 24 880, Fiume 49 806 fő. Csonka-Magyarországnak maradt 7 481 584 fő.
A trianoni döntés értelmében tehát, melyről Magyarországot senki sem kérdezte meg, a magyar állam területének és lakosságának 71,4%-át elveszítette, elveszítette anélkül, hogy a lakosságot megkérdezték volna, mert a kérdést a felosztó hatalmak vitásnak tekintették és a határozatok egyhangúlag jöttek létre; egyhangúlag azért, mert a jogszerű birtokosokat a tárgyalásból kizárták, és csak akkor hívták meg, amikor katonai felügyelet alatt, ultimátumokkal fenyegetve, az ellenséges agentúráktól kidolgozott egyoldalú szerződést aláírták, és egyben a megcsonkítást szentesítették.
A 4 millió magyarnak, akiket idegen uralom alá hajtottak, az elnyomás és üldözés jutott osztályrészéül.
Ionel Bratianu 1920. július 1-jén a román képviselőházban ezt mondta: „Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük!”-íme, egy liberális román politikus szavai!
Nem túlzás, a Magyarországgal szomszédos szinte összes ország álláspontja volt ez, nem csak a románoké!
Delcassé francia külügyminiszter szavainak némi igazság tartalma is van: „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, , vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést.
Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja.
Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.
„Nos, Magyarországot megalázták, de nem vált becstelenné: a „Nem, nem, soha!”, az „Igazságot Magyarországnak!”, a „Mindent vissza!” és a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország!” jegyében megpróbált az igazságtalan békediktátum ellen küzdeni….
Magyar Tudat
A mindenkori uralkodó osztályunk folyamatos széthúzása, csatározása
a hatalom és a vagyon megszerzése miatt jellemzi az egész magyar történelmünket.
1000 – 1990 között könnyedén uralkodtak rajtunk az ellenségeink.
„Trianon előestéje”.
Tisza István elzárkózott a szabad választások kiírásától,
tartott a nemzetiségeink győzelmétől (horvát, szerb, cseh ….),
akik viszont összefogtak, vezérük Ferenc Ferdinánd lett.
A trónörökös meggyilkolását az oroszok irányították a háttérből,
feltüzelve egy anarchistát (G.P.), így „végre” lett ürügy a háborúhoz,
amiben mint Monarchia részt vettünk, és „jól” el is vesztettük.
Az ellenségeink így könnyedén megcsonkították a területünket,
több más országgal egyetemben, ami viszont megalapozta
a hitleri-horthyi-sztálini .. időket, a következő háborút.
„Szárazon” (könnyeket elkerülve) ennyit a történelemről tömören.