Káldy Gyula szerint Ludwig van Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát.
A Bécsi kongresszus idejében is Bécsben játszott.
Nyugtalan vándoréletet élt, melynek során bejárta Magyarországot; 1818 körül többször megfordult Veszprémben, ahol Ruzitska Ignácban mecénásra talált.
1820-ban Pesten játszott.
Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető.
1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla.
1823-tól pályája már lassan hanyatlott.
1824-ben baleset érte, eltörte bal karját. Ez véget vetett virtuóz pályájának.
Bár még továbbra is hegedült, a prímásságot kénytelen volt másnak átengedni.
1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott.
Öregkorában magára hagyatva élt.
A 19. század elejének legkiválóbb zeneszerzője és előadóművésze, a verbunkos stílus legnagyobb képviselője. Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja.
Wikipédia/magyartudat.com
