…”Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel…
A bankok… törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen külföldi devizát adtak volna kölcsön és azt tartják nyilván a forint mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert abszurd következményekhez vezetett…
Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél országot nyomorba süllyedni…”
***
Vásároltak-e a bankok a „devizaalapú” hitelekhez külföldi devizát?
Az úgynevezett „devizaalapú hitelek” esetében az országos felháborodást kiváltó banki gyakorlat -, amely szerint a pénzpiaci feltételek utólagos és általuk előre nem látott !! változása miatt kellett az árfolyamváltozást, a kamatemelést az adósokra áthárítani -, kapcsán a bankok azzal érvelnek, hogy a hitelek fedezésére külföldi devizát vásároltak, amely az utólagos árfolyamváltozással nekik is többe fog kerülni, ha azt vissza kell fizetni.
A Magyar Nemzeti Banknak és a Bankaustria Ag-nek ismereteink szerint van egy tanulmánya, amely a devizaalapú hitelekkel- többek között azok forrásaival- foglalkozik.
A tanulmány szerint a bankok tényleges nem vásároltak külföldi devizát-CHF-et EURO-t, JPY-t-, hanem csak, un. swap ügyletet bonyolítottak le, amely egy tényleges vásárlás nélküli, csupán egy számlapénz banki művelet, amely költségekbe nem került vagy csak minimálisba. Azaz a banknak árfolyamterhe nem keletkezett.
A tanulmány szerint ez tömeges „beszerzést” jelentett, amelyből az is következik, hogy még azt sem lehet megállapítani, hogy az egyes szerződések forrásaként mennyi külföldi devizát vett igénybe.
A fentiek ismeretében érthető, hogy a bankok miért vállalták azt a gazdaságilag indokolatlan és ésszerűtlen közbenső banki műveletet, hogy külföldi devizát nem utalták át az adós számlájára – bajlódjanak ők az átváltással és az árfolyammal-,, hanem azt ők a kiutalás előtt forintra „váltották”.
Egyértelmű, hogy ténylegesen nem rendelkeztek külföldi devizával, mert akkor az ésszerűség azt kívánta volna, hogy a külföldi devizát utalják át egyenesen az adós bankszámlájára.
A fentiekből az alábbi következtetések vonhatók le:
Az adósok nem kaptak külföldi devizát, csak forintot, így a szerződés forinthitel.
A forinthitelt nyilván lehet tartani külföldi devizában, de az nem az, amit a bankok az árfolyammal művelnek.
A külföldi devizában való elszámolás-nyilvántartás azt jelenti, hogy a forintkölcsöntőke összegét fejezik ki a napi árfolyamon külföldi devizában, amelyből viszont az következik, hogy az árfolyamváltozás nem befolyásolhatja sem a tőke, sem a havi törlesztőrészlet összegét, mert az a forint kölcsöntőke mindenkori egyenértéket fejez ki a külföldi devizához viszonyított napi árfolyamon.
A bankok a fentiekkel szemben törvénysértően úgy tartják a kölcsönt nyilván, mintha ténylegesen külföldi devizát adtak volna kölcsön és azt tartják nyilván a forint mindenkori árfolyamán, amely természetesen a mindenki által ismert abszurd következményekhez vezetett.
Mivel külföldi deviza-CHF, EURO, JPY -, nem lett az adósoknak kölcsönadva, a bankok belső magánügye, hogy a forintkölcsönhöz a forrást, honnan, milyen feltételek mellett szerezte be, azaz annak egyébként megkérdőjelezett költsége a saját kockázatába tartozik, így nem hárítható át.
.
Hihetetlen, hogy ezeket az egyszerű és józan paraszti ésszel is érthető abszurdumokat a döntésre jogosított szervek nem látják, és hagyják a fél országot nyomorba süllyedni.
Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nyilvánosságra kellene hoznia az általa ismert háttér információkat a devizaalapú hitelek tényleges vagy vélt forrásai tekintetében. Ezzel kapcsolatban a mai napon ilyen irányú kéréssel fordultunk az MNB-hez.
Agárdi János, Czirmes György
Polgári jogi aktivisták
magyartudat.com
Úgy tűnik, az a maroknyi csoport, akik a világ urainak képzelik magukat, tényleg azt hiszik, hogy mindent megtehetnek büntetlenül. Na ilyenkor jön mindig a bukás…