Először is tisztázzuk, hogy hagyományos gondolkozással a „devizahitel” probléma nem megoldható. Meg lehet próbálni, sok pénzt el lehet költeni, de a kudarc megjósolható. Ennek oka egyszerű: a devizahiteleseket nem lehet „megmenteni”, csak segíteni őket, hogy megoldják a problémájukat.
A magyar észjárás soha nem élettelen modellekkel, hanem élő folyamatokkal dolgozik. Ebben az értelemben nincs megoldhatatlan feladat, ha jó a kiindulási pont. Ahogy népmesénkben az égig érő paszuly is egyetlen babszemből indult, úgy az égig érő probléma megoldása is visszavezethető egyetlen lépésre.
Vegyük észre, hogy a „devizahitel” egy hibás termék, amiért a gyártót, vagyis a bankokat felelősség terhel. Ez azért nem lett még egyértelműen kimondva, mert túl nagy a tét. Mivel a bankszektor minden nagyobb szereplője érintett, ezért joggal mondhatják: ha felelősségre akartok vonni, akkor visszafogjuk a hitelezést.
Ahogy a botnak is két vége van, úgy a problémát is a két végen kell megragadni. Egyrészt segíteni kell a hiteleseket abban, hogy megszerveződjenek, és igazságukat hatékonyan képviseljék a bíróságokon. Ez egy havi tízmillió forint költségvetéssel működő irodával megoldható lenne. Következményként a sikeres perek száma exponenciálisan nőne, a végrehajtásokat pedig a bankok leállítanák.
Másrészt alapítani kell egy alternatív, magyar érdekek mentén mozgó civil-állami bankot, amely indulhat kicsiben, mert az ügyfelek majd naggyá teszik. Ez az államtól indulásként másfél milliárd forint befektetést jelentene. Következményként a bankok egyoldalú erőfölénye gyorsan olvadna és valódi versenyhelyzet jönne létre.
Tehát itt van egy magocska, amelyet ha most elvetnénk, akkor fél év múlva már termőre fordulna. Nyilván megoldani a problémát ennyi idő alatt nem lehet, de mederbe terelni, reményt adni és tanulsággal szolgálni igen.
Másfél milliárd: magyar észjárás szerint ennyi kell az induláshoz. Addig is keresd, lásd, vedd észre, mi mindenre van másfél milliárd forint. És mindig jusson eszedbe, hogy erre nem volt. Mindig jusson eszedbe…
Doubravszky György/hetivalasz/magyartudat.com
