A történelmi Magyarország egykori határán, Budapesttől közel 800 km-re, a Gyimesi-szorosban, a XVII. század elején épült Rákóczi-vár lábánál áll egy vasúti őrház, a Magyar Királyi Államvasútak legkeletibb őrháza. A Tatros folyó és a vasút közvetlenül az őrház mellett hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába. Az épület vasúttörténeti és hadtörténeti emlék, 111 éve, 1897-ben épült és a XX. század vérzivataros történelmének egy valóságos darabja. A helyet történelmi hangulata és jelentősége miatt évről évre turisták ezrei keresik fel, még a bokrokon is nemzeti színű szalagokat lenget a szél.
Az őrház története
Ez a vasúti őrház a magyar és a román állam között kötött szerződés alapján az 1896-1897-ben elkészült Csíkszereda – Gyimesbükk – Palánka – Kománfalva vasútvonal részeként épült néhány méterre az egykori román-magyar határtól. 1920 után a román vasút, a CFR használta, 1940-től ismát a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki. 1944-ben súlyos harcok voltak a környéken, melynek nyomai a 30-as számú őrház közelében valamint az egykori határgerinc mentén még ma is jól láthatók.
Az őrházat a háború után ismét a román vasút, a CFR használta 2000-ig. Sorsa megpecsételődni látszott, amikor néhány évvel ezelőtt a román vasút eladta építőanyagnak. Egy helyi tanár, Deáky András azonban az épületet megvásárolta, a tetőzetét kijavíttatta és a helyi önkormányzatnak adományozta megmentve ezzel a pusztulástól.
2007-ben kapcsolódott be az őrház sorsába egy budakeszi baráti társaság: Bánkuti Ákos, Herein Gyula, Herein István, Mayer Gábor és Szász Károly, akik 2007 pünkösdjén egy jelentősebb összegű adománnyal kezdeményezték az őrház felújítását. Kiderült azonban, hogy a felajánlott összeg kevés a munka megkezdéséhez. Ezért a Budakeszi Kultúra Alapítvány képviselői és Deáky András, miután több alkalommal is beszéltek tervükről a Duna TV-ben, a Lánchíd Rádióban és a Kossuth Rádióban, felkarolták az adományok gyűjtését. Elindult az egyre szélesebb összefogás, melynek eredményeként 2008 márciusában Deáky András felügyelete mellett a csíkszeredai Harbau KFT-vel, mint kivitelezővel, megkezdődtek a felújítási munkálatok. Az adományoknak köszönhetően nemcsak az épület, hanem a környezetének a rendezése is megtörtént: pihenő padok, asztalok és egy vasúti aluljáró épült a Rákóczi-vár biztonságos megközelítésére.
Az ünnepség
A szervezők 2008. május 11-én, Pünkösd vasárnapján az őrházat és környékét ünnepélyesen felavatták. Aznap délben Gyimesbükk 1782-ben épült kontumáci kápolnájánál szabadtéri szentmisét mondott Salamon József gyimesbükki plébános és Böjte Csaba ferences atya. Az ünnepség a vasúti őrháznál folytatódott.
„Csapatmunka volt mindaz, amit itt Önök megvalósulva látnak. Nagyon sok ember pénzének, szeretetének, odaadásának köszönhető ennek a talpalatnyi épületnek a megmentése, melynek üzenetét, jelentőségét nem szükséges magyarázni” – köszöntötte a megjelenteket az őrházat a lebontástól megmentő Deáky András.Az ünnepségen felszólalt Gyimesbükk polgármestere, Hidas Mátyás, a Budakeszi Kultúra Alapítvány elnöke, Gegely Tibor önkormányzati képviselő, Kaposvári Péter, a MÁV igazgatósága részéről, valamint Husonyicza Gábor, Kazincbarcika volt állomásfőnöke.
Az őrházat Salamon József plébános áldotta meg. Végül a szorosban összegyűlt többezres tömeg éljenzése, örömujjongása, üdvrivalgása közepette megérkezett az őrházhoz a két nappal korábban Budapestről indult, magyar címeres, 017-es számú NOHAB mozdony is… Aznap sok százezer magyar foglalta vissza lélekben az ezeréves határt…
„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
csangok.ro
magyartudat.hu
Örömömre szolgál, bár csak én is ott lehettem volna.
Sajnos koromnál fogva nem tudok elmenni.
Sajnos csak az emlékeim éltetnek. Nagyon szeretek, ilyen
megható élményekről olvasni. Legalább képeken láthatom.
Isten áldja meg mindazokat akik ilyen áldozatot tudnak
hozni.