Budapest, 2018. január 19. A Demonstrálj az „oktatásért” címmel a közösségi oldalon meghirdetett tüntetésre érkezők a Kossuth térnél 2018. január 19-én.
Diákok tüntettek a jobb oktatásért a budapesti Alkotmány utcában pénteken. A szónokok igazságosabb, demokratikusabb, diákközpontú és modern, a tanulókat nem túlterhelő oktatási rendszert követeltek.
Bognár András diák arról beszélt, hogy sok diák, tanár és szülő érzi, valami „nem oké”, és az oktatási rendszer szorongó, döntésképtelen felnőtteket nevel. Szorgalmazta, hogy indítsanak párbeszédet az oktatásért felelős döntéshozókkal, hogy a diákokat is bevonják az oktatási rendszer modernizálásába.
Tóth Daniella győri egyetemista a felsőoktatás helyzetét tette szóvá, kiemelve, hogy nincs esélyegyenlőség, nincs szólásszabadság. Kritizálta a diákhitel rendszerét, amely szerinte röghöz köti a diákokat.
Gerics Mihály, aki alapítványi iskolában folytatja tanulmányait, arról beszélt, hogy a diákoknak irreálisan sok időt kell az iskolában tölteniük, és a tananyag mennyisége közel sem megfelelő. Úgy látta: az iskolákban az eszközpark sokszor elavult, az épületek nincsenek jó állapotban. Kitért arra is: szólásszabadság a diákok és tanárok körében lassan megszűnik létezni.
Tóth Laura szekszárdi gimnazista szintén a diákok túlterheltségét emelte ki, és azt, hogy nem jut idejük sem szórakozásra, sem pihenésre, sem arra, hogy kibontakozhassanak.
Kormos Krisztián, a Független Diákparlament egyik szóvivője arról beszélt, az oktatásról az elmúlt időszakban az derült ki, hogy senki, még a szakértők sem tudják, mi fog következni.
Egyik nap még lehetett kronologikus történelematlaszból tanulni, érettségizni, a másik nap már nem, az egyik nap a szakgimnazisták megválaszthatják, akarnak-e szakmai tárgyakból érettségizni, a másik nap már kötelező – mondta.
Békés Gáspár diákolimpikon azt hangsúlyozta, hogy amíg nem lesz demokrácia az oktatásban, addig nem lesz a társadalomban sem.
Balla István szakgimnázium tanár, aki felszólalt az iskolájában létesített szégyenfal ellen, aktualizálva elmondta Martin Luther King „Van egy álmom” című beszédét. Egyebek mellett azt emelte ki, hogy a finn oktatási rendszer átvételére lenne szükség, arra, hogy az állami és egyházi iskolákban azonos támogatás jusson egy tanulóra, valamint arra, hogy „akik túltolták a biciklit, tolják is el.”
A rendezvényre az előzetes visszajelzések alapján több mint tízezer embert vártak, de körülbelül ezerhét-ezernyolcszázan mehettek el, és résztvevők jelentős része nem diák, hanem felnőtt volt.
A tömegben többen uniós és magyar zászlókat lobogtattak, és olyan táblákat lehetett látni, amelyen az szerepelt, hogy „Érzem butulok”, „Csökken az értelmem”, valamint „Irodalom lecke: föltámadott a tenger”.
A résztvevőknek kiosztották a Mit kíván a magyar diákság című felhívást. Ezek között szerepel, hogy rögzítsék a diákok kötelező óraszámát maximum heti 30 órában a középiskolában és 25 órában az általános iskolában, valamint, hogy állítsák vissza a korlátozás nélküli szabad tankönyvválasztást.
Kérik még, hogy semmilyen formában ne növeljék a tanév hosszát, töröljék el a nulladik órákat, ne kezdődjön a tanítás reggel 8 óránál korábban, valamint azt, hogy állítsák vissza a felsőoktatási keretszámokat legalább a 2011-es szintre.
Többen dühös emoji-arcokat ábrázoló táblákat emeltek magasba, és a demonstráción azt skandálták: „nem maradunk csendben, nem hagyjuk”.
A megmozduláson megjelent Arató Gergely, a Demokratikus Koalíció oktatáspolitikusa, korábbi oktatási államtitkár, Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke és Juhász Péter, az Együtt elnöke. A tüntetést támogatásáról biztosította korábban a Momentum.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
www.magyartudat.com
Ha tanulás helyett tüntetésekre járnak a diákok, nem csodálom, hogy úgy érzik, hogy butulnak. Tanár ismerősöm megkérdezte a kivonuló diákjaitól, mit is akarnak, miért tüntetnek? Válasz: … hát, … hát… addig sem kell tanulnunk.