Kémeri Nagy Imre a ma Romániához tartozó Bürgezden született.
Fiatalon a Székely hadosztályban szolgált, majd 1922-ben Erdélyből Magyarországra szökött, 1925-ben beállt katonának, de egy évvel később leszerelték.
Budapesten jogot és bölcsészettudományt tanult.
A Turul Werbőczy Bajtársi Egyesület főlövészmestere volt, 1926 és 1928 között az egyetemi szervezkedések egyik vezetője volt, valamint összekötő volt a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) és a Turul Szövetség között.
1928 és 1929 között ismét katonaként szolgált, majd 1932-ben a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezt követően alkalmi munkákból élt.
1937 nyarán belépett a Balogh-féle Magyar Nemzetiszocialista Pártba, ahol ifjúsági vezetőként működött.
Többször írt szélsőjobboldali lapokba, amelyek miatt számos alkalommal fogházbüntetésre ítélték.
1936-ban katonai alapon kopjás alakulatot szervezett, rendszeresen összeütközéseket provokált a szociáldemokrata ifjúsággal.
1937. novemberében egy debreceni gyűlésen Horthyt kikiáltotta királlyá, ezért rövid időre fogházba került.
1938 és 1939 között a Kárpátalján működött hírhedt Rongyos Gárdának egyik osztagparancsnoka volt, valamint 1939 és 1940 között a finn téli háborúban résztvevő magyar alakulat vezetője is ő volt.
Finnországban Mannerheim tábornagy soron kívül századossá léptette elő.
Hazatérése után 1940 szeptemberében részt vett az észak-erdélyi bevonulásban.
1942. márciusában a szovjet fronton a partizánokkal vívott harcban megsebesült, a varsói katonai kórházban hunyt el.
