
A RIAT 2013 szervezőit derült égből villámcsapásként érhette a hír, amikor márciusban az amerikai légierő lemondta európai szerepléseit, sőt, méltán világhírű kötelékeinek bemutatóit is törölte. Az angolok hagyományos repülőszeretetében bízva ennek ellenére is látványos, harmincöt vadász- és szállítógépet, helikoptert és hat köteléket felvonultató programot sikerült összeállítaniuk.
Hadtörténelmi eseményekre emlékeztetve láthatta a közönség a harmincegy évvel ezelőtti falklandi háború egyetlen égi veteránját, az XH558-as, közadakozásból felújított Vulcan bombázót, amely Port Stanley repülőterének felszállópályáját bombázta. A dugattyús motorok szerelmeseit egy kereken hetven évvel ezelőtti akcióra emlékeztették: 1943 májusában a 617. század Lancasterei éjszakai bevetésen egy speciális ugró bombával három németországi víztározó gátját semmisítették meg. Az évforduló tiszteletére egy korabeli bombázó és mai „unokája”, egy speciális „gátrobbantó” vezérsíkú festésű Tornado GR4 repült köteléket a második világháború 57 ezer hősi halált halt bombázó személyzete tiszteletére.
A programban ezúttal a csúcskategóriában az olasz Frecce Tricolori és a Red Arrows kapott helyet. Utóbbi ugyancsak megdobogtatta az angol szíveket, hiszen a pirosra festett Hawkok egy British Airways A380-as Airbust fogtak közre „beköszönéskor”. A dupla hajtóművesek „hang-versenyét” a francia Rafalét megelőzve a különböző nemzetiségű Eurofighterek nyerték, a lengyel MiG-29-es csak a megszokott hajtómű-füstcsíkokat tehette hozzá a látványossághoz.
Az égen zajló programok nézői természetesen időt szántak a betonon kiállított repülőgépekre, helikopterekre is, hiszen számos különlegesség várta az érdeklődőket fotó, vagy akár „tárlatvezetés” lehetőségével is. A magyar An-26-os személyzete élen járt az idegenvezetésben: nagy türelemmel mutatták be a folyamatosan érkező Air-Cadet csoportoknak a harminchét éves szállítógép korszerűsített berendezéseit, kinyitva az összes motorburkolatot, sőt, még a lokátorkúpot is.
Langó Viktor százados a svéd szakújságírók kérdései után foglalta össze a honvedelem.hu részére a kirepülése és bemutatója kapcsán felmerült érdekességeket. „Az ilyen nagy távolságú manőver a diplomáciai engedélyek megszerzésével indul, ezt a pontos útiterv elkészítése követi. Én 11 ezer méterre kaptam engedélyt, de a holland légtér zsúfoltsága miatt 12 ezerre kellett emelkednem. Útközben nem unatkoztam, folyamatosan rádióznom kellett a légtérirányítókkal. Sikerült tartanom a tervezett időt, egy perc pontossággal landoltam Fairfordban. Az általam repült programnak egyszerre kell látványosnak és biztonságosnak lennie, így leültünk a 2010-es bemutató két pilótájával, és olyan manőversort állítottunk össze, amely egy viszonylag kis repülőgép képességeit is megmutatja. Ez sok forgást, háton repülést, kés-repülést jelent. Mivel a Gripent joystickkel irányítom, nálam nem kell olyan nagy kormánymozdulatokra gondolni, mint a műrepülő pilótáknál. Bár nekem is van a műszerfalon kis programvázlatom, ezek nem nyilak és karikák, mint náluk, hanem a manőverek nevei angolul. A szimulátoros gyakorlás sokat segít, de az igazi az, amikor érzem a heveder megfeszülését, a G-ruha szorítását. Fairfordban is szigorú szabályok szerint repülök, nem kerülhetek közelebb 230 méternél a közönséghez, és a manőverek alsó pontja sem kerülhet 150 méter alá.”
A kiállított több mint száz repülőgép és helikopter között sétálva két magyar vonatkozású érdekességre is bukkantam. A holland légierő F-16 Demo Team sátránál találkoztam Stefan „Stitch” Hutten századossal, aki Kecskeméten is bemutatja programját narancsszínű gépével. Megígérte: nagyon látványos show-t repül majd a magyar nézőknek. A „Top Gun feeling” után a szebbik nem képviselője, Tracey Curtis Taylor Boing Sterarmanja mellől üdvözli a magyarokat, hiszen az afrikai légiexpedícióra készülő hölgy gépét magyar szakemberek újították fel.
Langó Viktor vasárnap a program nyitórészében repült a belga F-16-ost követően. A 40-es oldalszámú Gripent Kádár Sándor őrnagy repüli „haza” , Langó százados az An-26-os fedélzetén érkezik vissza Kecskemétre.
Tőrös István
(honvedelem)
magyartudat.com
E téren is kiválóak a magyarok! Érdemes lenne többet foglalkozni velük és több szakcikket írni.
A magyar repülés története egy külön történelem
és igazán senki nem ismeri (ezt sem),
pedig publikus.
A németeknél ez a kultúrájuk része.
Vajon ki volt Háhner István. 1976 Finnország, vitorlázórepülő világkupa nyertes. Sorolhatnánk.
A rengeteg hazai sport-kisgépes-nagygépes sikertörténet közül, a szinte elfeledett katonai műrepülő verseny eredményei 5x MiG-29 -cel.
Royal International Air Tattoo győztesek napjainkig:
1998-ban Vári Gyula őrnagy az abszolút kategória díját nyerte.
1999-ben Vári Gyula őrnagy az abszolút kategória és a Jet Solo kategória díját nyerte.
2000-ben Kovács Péter százados az abszolút kategória díját nyerte.
2001-ben Vári Gyula őrnagy az abszolút kategória és a Lockheed Martin Cannestra Trophy díját nyerte.
2002-ben nem vett rész a Magyar Légierő a RIAT-on.
2003-ban Szabó Zoltán százados az abszolút kategória díját nyerte
Az első magyar repülő szerkezet
Hosszú István nevéhez fűződik 1923 -ban.
A 3 fedelű vitorlázógépe autóvontatással került a levegőbe. Jellemzően csak angolul van a neten.
http://gliders-fega.freeweb.hu/Hosszu-1923.pdf
Azután 100 tisztán magyar tervezésű és építésű gép
született, kb 50 vitorlázó és 50 motoros.
Ma kb 2-3 van (?)
Jelenleg a történelmi Hármashatárhegyi Vitorázórepteret is elvették a sportrepülőktől,
amit a németek csak “mini Wasserkuppe” -nak becéztek. Romokban a hazai sportrepülés is.
Kőkemény pénzes sport, de sehol egy mecénás,
miután ez nem foci, nincs benne korrupció.
A Malévnak annyi, csődbe vitték mert nem alkalmas
propagandára.
A mezőgazdasági repágazat és képzés megszünt.
De legalább a mai “hadirepülők”
már a nyugati technikán és értékrendben tanulhatnak,
(nem úgy mint mi, a “szocialista láger” Krasnodar,
Kusevskaja és Primorsko-Ahtarsk térségében,
ahonnan időben sikerült leszerelnem “közös megegyezéssel” több mint 100 repóra és 300 feletti
felszállásszámmal, max 18ezer méter magasság
és max 1.7 M sebbeség.
Szép volt-jó volt – elég volt: így nem lettem hadnagy)
Jav. és kieg.:
Hármashatárhegyi Repülőtér
A magyar vitorlázórepülés második bölcsője
az első a Farkashegy Reptér volt.
A magyarok a II. helyen álltak a világon
a vitorlázórepülésben évekig a szegénységük
ellenére, majd a II.Világháború elpusztított mindenkit
és mindent.
1910. Jan. 10.
Az első magyar motorosrepgép felszáll, a “Libelle”,
konstruktőr-építő-pilóta: Adorján János
A hazai sikeres-tehetséges pilóták névsora
a “végtelenbe” nyúlik, a szakmai történelemkönyvekben a nevek megtalálhatóak.
Jav2.:
max 1.7 M sebesség = 1.7 Mach, 1.7 x hangsebesség
MiG-21 …. -gyel.
Előtte az R-26G, Zlin-726TU, L-29D, MiG-21UTI-UM. Igy teljesebb valamennyire.
Tényleg fura, hogy egy mai honvédségi cikk is
“elfelejtette” az 5 magyar műrepülő győzelmet
Fairfordban, lásd: Miskolci bejegyzése.
Itt a magyar motorosrep válogatott emléke,
http://iho.hu/hir/a-nagy-murepulo-keret-meg-a-nagy-gyozelem-elott-120427
Később Fejes Péter (kormánygéppilóta) életét
vesztette egy malév katasztrófában,
a győztes vlágbajnok Tóth József “megpattant”,
Ernő Bácsi az edző pedig az aztóta megszünt MÉM RSZ repfőnöke lett nyugállományáig.
Kimaradt a későbbi kiváló edző-oktató neve: Simon László (Sinya), aki 82 -ben vesztette életét
8 -ad magával a HHatárhegyen mint utasok egy AN2-n a keret és a szerelők (Bessenyei P. és Daka Olga legalább megúszta, nem voltak a géoen)
Az “említett” Veres Zoltán pedig 2001 -ben
lett Európa-bajnok: Siófok-Kiliti motorosrep.Eu-b.
A nők sem hiányoznak, Bolla Mária (Marica)
világhírű vitorlázórepülő versenyzőnk, oktató …
És vég nélkül sorolhatóak a magyar repülő sikerek,
bár napjainkban már megtorpant, mert küzdenek
a napi fentmaradásért, a túlélésért (ez nem foci),
de legalább a leendő vadászrepülők már nem
a “szocialista lágerben” sínylődnek, hanem normális, demokratikus országokban lesznek
kiképezve a NATO keretein belül a csúcs technikára.
Bolla Mária, Marica, 2018. Augusztusban elhunyt.
R.I.P.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bolla_M%C3%A1ria