Hatvan éve született Zoran Đinđić
Hatvan évvel ezelőtt, 1952. augusztus 1-jén született Szerbie néhai kormányfője, Zoran Đinđić, aki 2003. március 12-én máig sem teljesen felderített merénylet áldozata lett.
Đinđić politikus, filozófus, a filozófia doktora volt, azon 13 értelmiségi egyike, akik felújították a háború előtti Demokrata Párt munkáját, sok éven át a Demokrata Párt (DS) elnöke is volt, Belgrád polgármestere (1997) és Szerbia kormányfője 2001-től 2003-ig, amikor megölték.
Bosanski Šamac városában született, de középiskolai éveit már a IX. számú gimnáziumban töltötte Belgrádban, ahová katonatiszt apja áthelyezést kapott. A Belgrádi Egyetem filozófia szakos hallgatójaként érdeklődött a politika iránt. Tanulmányait Frankfurtban folytatta, olyan neves filozófusok hallgatójaként, mint például Jürgen Habermas. Azt mesélték, németországi tartózkodása alatt gyakran látogatta a város legnagyobb baloldali könyvesboltját, az Opera téren lévő Libressót, ahol akkoriban Joschka Fischer dolgozott. Ezt politikai ellenfelei fel is rótták neki, amikor a magát korábban pacifistának valló Fischer azt a népszerűtlen döntését hozta, hogy Németország közreműködik a NATO szerbiai támadásaiban. Đinđić ismerői azonban úgy tudják, sem politikai, sem személyes kapcsolat nem volt a két ember között.
1979-ben a Konstanzi Egyetemen doktorált filozófiából. Németül anyanyelvi szinten beszélt. Az angol nyelvtudása szerényebb volt, ezért tanult naponta angolul, amikor szerb miniszterelnök lett.
1994-ben lett a DS elnöke. A szerbiai parlament és Jugoszláv Szövetségi Köztársaság köztársasági tanácsának képviselője volt három megbízatási időszakon keresztül.
Az 1996/97-es választásokon történt visszaélések miatt kirobbant tömeges tüntetéseket követően Đinđićet 1997. február 21-én megválasztották a belgrádi képviselő-testület elnökének. A Vuk Drašković vezette Szerb Megújhodási Mozgalommal és a Vesna Pešić nevével fémjelzett Szerbiai Polgári Szövetséggel együtt létrehozta az Együtt (Zajedno) koalíciót, amely választási győzelme után négy hónappal széthullott.
Đinđićet a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Radikális Párt és a Szerb Megújhodási Mozgalom tagjainak szavazataival leváltották a belgrádi képviselő-testület éléről.
Đinđićnek történelmi szerepe volt a 2000. október 5-ei eseményekben, a Milošević-rendszer megdöntésében. 2000 decemberében győzelemre vezette a széles tömegbázissal rendelkező 18 párt koalíciójaként alakult Szerbiai Demokratikus Ellenzéket (DOS). 2001. január 25-én Szerbia miniszterelnöke lett.
2001-ben kulcsszerepe volt abban, hogy Milošević a háborús bűnökben ítélkező Hágai Nemzetközi Törvényszék elé került. Később azt nyilatkozta, csalódott, amiért késleltették Milošević bűnperét, s amiért – megítélése szerint – a hágai bíróság hagyta, hogy Milošević demagóg magatartása irányítsa a pert.
Đinđićet Belgrádban, a szerbiai kormány épületének lépcsőjén lőtték agyon 2003. március 12-én 12 óra 23 perckor. Egyetlen lövés érte, amely áthaladt a szívén, s szinte azon nyomban meghalt. Azonnal kórházba szállították, ahol megpróbálták megmenteni az életét, hiába, halálhírét egy óra múlva hivatalosan is közölték. A hivatalos kormányközlemény szerint Đinđić már nem volt eszméleténél, amikor beszállították a kórházba. Testőre, Milan Verouvić, akit a merénylő második lövése has tájékán talált el, ugyancsak súlyosan megsebesült.
Mindkét lövést, céltávcsöves puskával, 130 méter távolságról Zvezdan Jovanović, a különleges rendőri egységek tagja adta le egy közeli épület ablakából. Jovanović a merénylet ügyében rendezett tárgyaláson elmondott záróbeszédében kijelentette, soha nem lőtt ilyen puskából emberre, illetve, hogy nem képzett mesterlövész.
A Zoran Đinđić-gyilkosság 12 vádlottját sokéves börtönbüntetésre ítélték. Milorad Ulemek és Zvezdan Jovanović fejenként 40 évet kapott.
Az akkori kormányfő elleni végzetes kimenetelű merényletet azonban már megelőzte néhány sikertelen gyilkossági kísérlet. A legismertebb az, amelyet 2003. február 21-én, vagyis nem egészen egy hónappal Đinđić halála előtt követtek el, amely során a zemuni klán tagja, Dejan Milenković Bagzi egy kombit vezetve megpróbálta leszorítani a Belgrádi Aréna közelében a kormányfőt szállító autót, miközben az út mentén lesben álló négy társa aknavetőkkel és automata fegyverekkel felszerelkezve várta a kormányfőt. A biztonságiak lélekjelenlétének köszönhetően Đinđić ezt a merényletkísérletet még elkerülte.
vajma.info/magyartudat.hu
