A nemzetközi szervkereskedelem sötét bugyrai

Hetek óta téma a német sajtóban az a júliusban napvilágra került eset, amelynek főszereplője egy göttingeni transzplantációs klinika főorvosa. Az illető jó pénzért előbbre sorolta a várólistán azokat a szervátültetésre váró betegeit, akik csak évek múlva kaphattak volna új vesét, májat, tüdőt. Az eset nagy botrányt kavart, arra késztetve a Der Spiegel munkatársait, hogy átvilágítsák a nemzetközi szervkereskedelem sötét bugyrait.


A német újságírók felkutatták egy konkrét eset szereplőit: egy 50 éves izraeli asszony (orosz bevándorló) hirdetésre jelentkezve ajánlotta fel a veséjét, amelyet egy 74 éves tehetős német férfi kapott. A török közvetítéssel létrejött operáció egy Pristinában (!) működő német kórház, a Klinika Gjermane műtőjében zajlott le; az intézmény tulajdonosa a koszovói cégjegyzék szerint Manfred Beer urológus, berlini lakos. Az illető csakugyan létezik: “főállásban” a berlini Franziskus kórház főorvosa.


Mivel Iránt leszámítva a világ minden országában tilos pénzért vásárolni emberi szerveket, a szervkereskedelem illegális módon zajlik – és virágzik. Az ok kézenfekvő: a fejlett országokban egyre tovább élnek az emberek, idős korukban viszont egyre több betegség kínozza őket. Az egyik leggyakoribb a veseelégtelenség. A szegény, elmaradott országokban élő száz- és százmilliók egy része abban lát kiutat a nyomorból, ha áruba bocsátja testének valamelyik részét – például az egyik veséjét. A szervkereskedelem sémája egyszerű: vannak exportáló és importáló országok. Az előbbiek közé tartozik Kína, India, Egyiptom, a Fülöp-szigetek, Moldova. Az utóbbiak élmezőnyét az Egyesült Államok, Kanada, Izrael és Szaúd-Arábia alkotja. A szervek útja szegénytől gazdaghoz, feketétől vagy barnától fehérhez, délről észak felé vezet.
Az orvostudomány fejlődése tág lehetőségeket nyit meg a szervmaffia előtt: ma már akár a máj vagy a tüdő egy-egy lebenye is kivehető élő donorból, ám a legkeresettebb szerv a vese. Az ENSZ adatai szerint évente tízezer illegális (azaz fizetős) veseátültetés történik a világon; egyes kutatók a húszezres számot sem tartják túlzottnak. A kereslet pedig egyre csak nő. Egyedül Európában 40 ezer súlyosan beteg ember vár új vesére. Naponta több tucatnyian halnak meg a szervátültetésre várók közül – többnyire máj- és szívbetegek.


A szervmaffia azokból az emberekből él, akik attól félnek, hogy idejük lejár, mielőtt a transzplantációban rájuk kerül a sor. Ezek az emberek tesznek az erkölcsre és a törvényre: a lehető legbrutálisabb módon zsákmányolnak ki másokat csak azért, hogy ők maguk tovább élhessenek. A “szervbrókerek” úgynevezett vesecsomagot kínálnak nekik – egy “all inclusive” csomag, amely magába foglalja az összes költséget és kenőpénzt, 160 ezer euróba is kerülhet. Azoknak, akik a szerveiket áruba bocsátják, e pénznek csupán a töredéke jut. Indiában és Bangladesben szervkereskedők 750 eurónak megfelelő összeget ajánlanak annak, akik hajlandó lemondani valamelyik belső szervéről.


Az, hogy a pristinai klinikán zajló üzelmekre fény derült, egy kanadai ügyész elszántságának köszönhető. Jonathan Ratel két évvel ezelőtt érkezett Koszovóba, hogy az Európai Unió EULEX missziójának keretében részt vegyen a jogállamiság intézményeinek felépítésében. Nem sokkal érkezése után szemet szúrtak neki a nevezett klinikán tevékenykedő (részben külföldi) szervkereskedők és cinkosaik. A közvetítők Izraelből érkeztek, a szervvásárlók a világ minden tájáról, a sebész török volt (a sajtó csak Dr. Frankenstein néven emlegette), a donorok Isztambulból, Chisinauból vagy Izraelből jöttek. Ratelnek meggyőződése, hogy a rendszer csak azért működhetett, mert koszovói orvosok és hivatalnokok fedezték az üzelmeket. Néhány év alatt 20-30 illegális veseátültetés történt a Klinika Gjermanéban – állítja a kanadai ügyész.


Vizsgálatai kiderítették, hogy pénzért mindenre hajlandó orvosok egy csoportja (az úgynevezett flying doctors, azaz repülő orvosok) mind az öt földrészen tevékenykedik. Oda utaznak, ahol hatósági ellenőrzés nélkül vehetnek ki és ültethetnek be szerveket. Jelenleg Ciprus és Kazahsztán a legkedveltebb helyszín. Hogy az “ügyfelek” ne kotyoghassák ki idő előtt a részleteket, többnyire csak a repülőgépen közlik velük, melyik földrészen lesz az operáció.

Lutfi Dervishi, a Klinika Gjermane ügyvezető igazgatója

Pristinában 2011 októbere óta zajlik a per négy orvos és egy volt államtitkár ellen. A vádlottak között van Lutfi Dervishi, a Klinika Gjermane ügyvezető igazgatója is, akinek kiváló kapcsolatai vannak koszovói kormánykörökhöz. Az egykori államtitkár adott annak idején engedélyt a klinikának arra, hogy szervátültetéseket végezzen – holott jogszerűen az engedélyt nem lett volna szabad kiállítani.
Kulcsszereplője a pristinai üzelmeknek a török sebész és az izraeli közvetítő. Az előbbi, Yusuf Sönmez azzal dicsekszik, hogy már 2200 vesét ültetett át. Isztambuli klinikáján a rendőrség 2005-ben razziát tartott, a sebészt a műtőben vették őrizetbe; azzal gyanúsították, hogy kelet-európaiakból kivett szerveket gazdag nyugatiak testébe ültetett át. A bíróság elítélte, ám nem sokkal később amnesztiával szabadult. Ratel utasítására 2011 elején az Interpol emberei elfogták, ám nem sokkal később óvadék ellenében szabadlábra került. Ankara azóta sem hajlandó kiadni a sebészt, aki azt állítja, hogy nem sértette meg a hatályos koszovói törvényeket.
A bevezetőben említett izraeli asszony a műtét után 8100 eurót kapott kézhez. A gazdag német üzletember, akinek a testébe a vesét beültették, 81 892 eurót fizetett az új szervért. A különbségen a maffia osztozott. Ekkora árréssel csak a kábítószer-kereskedők dolgoznak – írta a Der Spiegel.

MTI/magyartudat.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük