Az ember egész élete során számára fontosnak vélt, értékes dolgokat gyűjt. Tárgyiasult formában bélyegeket, pénz érméket, bankjegyeket, mások szellemi kincseik gazdagságát gyarapítják.
Társadalmi megítélés kérdése, hogy az összegyűjtött „értékek” valójában elfogadhatók-e mások számára, vagy csak az egyénnek, kis érdekcsoportoknak jelentősek.
A felvetett problémát több oldalról közelíthetjük meg: egyrészt
– a magas követelményszintet felállító oktatásügy és a szintnek ellenálló tanulótársadalom felől, másrészt
– a társadalmat romboló, igénytelen oktatásügy és a jogaikat hangoztató, kötelességtudattal nem rendelkező tanulók felől, valamint
– az igényes tanulni vágyó és a kevésbé igényes oktatáspolitika felől.
A magyar oktatáspolitikára, történelmi hagyományainkból eredően, mindig az igényes követelményrendszer kidolgozása volt jellemző. Gróf Klebelsberg Kuno a Trianon utáni időszakban, felismerte azt a tényt, hogy Magyarország már csak kulturális fölényt szerezhet a környező népek felett. A kultuszminiszter elkötelezett híve volt a művelt nemzedék létrehozásának, akik jó szakemberekként a társadalmi haladást szolgálják.
Az I. Világháború elvesztése, valamint a Trianoni Békeszerződés aláírása a magyar hadsereg visszafejlesztését vonta maga után. A felszabaduló pénzeszközök oktatáspolitikába történő befektetése hatalmas lendületet adott az iskolarendszer kiépítésének és a szellemi tőke létrehozásának.
A magyar szakemberek komoly és mély tudás birtokában, az egész világon megállták helyüket, a képzés színvonalát más nemzetek hosszú időn át irigylésre méltónak találták. A tanulási-tanítási folyamatban mindenki megelégedésére, megteremtődött az értékteremtő egyensúly, amely egyértelműen mindenkiből elismerést váltott ki.
Az elmélyült tanuláshoz sok időre, energiára és nem utolsó sorban pénzre van szükség. A fogyasztói társadalom gyorsan kitermelte a fiatal nemzedéknek azt a rétegét, akik úgy gondolták, nem érdemes sokat vesződni az elme csiszolásával, érdemesebb az anyagi biztonságot minél hamarabb megteremteni, kényelmesen ügyeskedni és más sokkal érdekesebb tevékenységet végezni. A közoktatási törvény alkotói segítőkészen álltak a hallgatói/tanulói jogok egyre növekvő jogszabályainak megalkotásához, miközben az oktatási intézmények tanárai reménytelenül próbáltak mindenféle amerikai és máshonnan származó új, divatos és liberális tanítási módszerekkel tudást erőltetni a fejekbe. Tanárok, kiváló szakemberek tömegei kényszerültek arra, hogy tréningeken, különféle továbbképzéseken újabbnál újabb tanítás módszertani kultúrát sajátítsanak el, hiszen rossz gyerek nem volt, egyedül a pedagógus felelt azért, hogy mindenki figyelmét szakszerűen le tudja kötni.
Nyilvánvaló vált, hogy a pedagógusok élethosszig tartó tanulása, a sok új tanítási módszer próbálgatása és bevezetése nem mehet az idők végezetéig. A tanárok elfáradtak, belefásultak a sok megpróbáltatásba. Az oktatásügybe invesztált kevéske pénzből jutott még kiégés elleni, csapatépítő, vezetői stb. tréningek sokaságára, rengeteg féle és számos esetben más tananyagtartalmat felölelő tankönyv írására és bevezetésére, a korábban jól működő szakmai képzés teljes átszervezésére, ellehetetlenítésére stb.
A tanári pálya nem vonzó. Szemtelen, igénytelen, kulturálatlan, leszakadó társadalmi rétegek integrációjával kell megküzdeni, dacolva a többség igényeivel, a szakképző iskolák évről-évre változó szakmai követelményei, az oktatás szerkezete, tartalma mind egyre nagyobb kihívást jelent, csekély anyagi elismerés mellett.
Régi új értékrend kialakulása van folyamatban. Az ügyeskedő, liberális társadalom lassan ráébredt, hogy az érvényesüléshez tudásra van szükség. Munkahelyek ezrei válogatnak, kutatnak, versengenek jó szakemberekért, miközben diplomások és érettségizettek tényleges tudás nélküli tömegeit ontják az iskolák.
Dr. Hoffmann Rózsa – Oktatásért Felelős Államtitkár Asszony a jövő magyar társadalmának felemelésén, korábbi méltó szintre történő visszaállításán fáradozik. Határozott értékrendje tisztességes munkára, szorgalomra épülő iskolarendszer kialakítására, oktatást és az emberi méltóságot tiszteletben tartó gyermekközpontú nevelésre irányul.
Az ország nem engedhet meg több pazarlást, próbálkozást, ügyeskedést, liberális szemléletű oktatás folytatását. A hadsereg pénze odaveszett, az államkassza szűkös erőforrásai kizárólag a biztos régi jól bevált módszerek alkalmazására elegendőek. A magyar nemzet felvirágoztatásához nemzeti összefogásra, az Államtitkár Asszony értékrendjének megértésére, elfogadására és támogatására van szükség.
magyartudat.hu
