Büntetőeljárást indítottak a cseh hatóságok három volt magas rangú csehszlovák kommunista politikus ellen, akiket felelősnek tartanak azokért a halálesetekért, illetve sebesülésekért, amelyeket a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Csehszlovákia nyugati határainál fegyverhasználat okozott – közölte Jan Lelek, a Prága-belvárosi bíróság elnöke kedden újságírókkal.
A Milos Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) egykori főtitkára, Lubomír Strougal volt csehszlovák kormányfő és Vratislav Vajnar volt szövetségi belügyminiszter elleni eljárást a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és Dokumentáló Intézet (ÚDV) indította meg.
A három volt kommunista politikus az ÚDV vádjai szerint felelős azért, hogy az országot illegálisan elhagyni kívánókra a határőrök nem egyszer tüzet nyitottak.
„Ezeknek a vezető politikusoknak tudomásuk volt arról, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság államhatárain a határőrizeti szervek tagjai lőfegyvert használnak az országot törvénytelen módon elhagyni szándékozó személyek ellen. Ennek ellenére nem tettek semmit a lőfegyverhasználat megakadályozására” – nyilatkozott Jan Lelek.
Az ÚDV azt állítja, hogy a vádlottak korabeli tétlenségének következtében Csehszlovákia nyugati határain 1976 és 1989 között kilenc embert öltek meg lőfegyverrel és legkevesebb heten súlyos sérüléseket szenvedtek.
Csehországban az 1989-es rendszerváltás után már több vádemelés is történt a volt kommunista politikusok ellen különböző régi ügyekben, de a bíróságok egy eset kivételével a volt vezetőket mindig felmentették, illetve elévültnek minősítették az eseteket.
Az egyetlen kivétel Miroslav Stepán volt prágai kommunista első titkár esete volt, ő az 1988-1989-es prágai tüntetések résztvevői elleni kemény hatósági fellépések miatt került börtönbe. Stepánt a hatalommal való visszaélés vádjával 1990-ben négy év szabadságvesztésre ítélték, büntetését később 2,5 évre csökkentették, de már 1991-ben feltételesen szabadlábra került, írja Kokes János/MTI Prágából.
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
Jópofák ezek a dolgok.
A 32 évig tartó Kádár rendszerbe 9 millió magyar nyugodott bele. 1 millió morgott.
A lakosságnak ez egy nagy „népi játék” volt, ügyeskedve átvészelték,
igaz, ez tetemes kölcsönökbe került, amit még ma is nyögünk,
Németh Miklós ezért váltott rendszert, profi módon, szép csöndben (1989),
és az EU tagság (Medgyessy Péter 2004) enyhít valamit ezen.
A mai kormány valamennyi tagja építette a „szocializmust”, illetve
akkor végezte tanulmányait is, élvezte a Soros alapítvány előnyeit,
sem maguk, és pláne nem a szüleik ellen nem fognak indítani vizsgálatot, eljárást.
Érthető.
Egy kicsit régebben, nem adtunk választójogot a nemzetiségeinknek, akik
aztán Trianonnal bizonyították be, hogy ők is léteznek, mi nem annyira.
1920 -tól létrejött a fasizmus hazai verziója, amit csak a történelem tud,
a politika szőnyeg alá söpri (a ránk kényszerített báb-kormánnyal együtt).
Ezt lesöpörte egy másik báb-kormány, a sztálini terjeszkedés 1948 -tól.
A 60′ -as évek ma már a „boldog békeidők” hangulatát idézik, ez van.
Meg kell nézni, kik is vagyunk mi valójában ? Már akinek ez kérdés.
Akik manapság születnek, még azok nagyszülei is az előző rendszerben éltek.
Marad még a tatárjárás és társai ….