Az elvben baráti viszonyú Budapest és Moszkva az utolsó pillanatig huzakodik a fűtőanyag új beszerzési

megállapodásán.

Az országot a szabad piacról ennek híján is üzembiztosan el lehetne látni.

Akadoznak a magyar-orosz gáztárgyalások – erősítették meg lapunknak kormánykörökből az illetékes Szijjártó Péter

külgazdasági és külügyminiszter nyilatkozatainak ellentmondásaiból is levonható következtetést. 

A frontvonalak egyértelműek: Moszkva minél hosszabb távú, minél nagyobb mennyiségre vonatkozó, a vevőnek minél

szűkebb mozgásteret biztosító, úgymond “szokásos” megállapodáshoz ragaszkodik.

Orbánnak pedig úgy kell ez alól kimozognia, hogy közmondásos Kreml-barátsága ne sérüljön.

Miközben orosz részről úgymond már a “hagyományos” 20 éves időtáv 15-re csökkentése is engedmény, addig tavaly

Szijjártó Péter ezt látszólag elfogadva felvetette, hogy ezen belül ötévente bármely fél kiszállhatna. Szijjártó az Alekszej

Miller Gazprom-vezérrel folytatott idén júniusi tárgyalásait követő üzenetében viszont már csak a 15 évet említette.

Ráadásul szokás szerint megnyugtató célú szavai szerint politikai megállapodás megszületett, így “a feladat ezután az

energiavállalatoké, hogy a gyakorlati kérdéseket is megtárgyalják”.

A jelek szerint az energiavállalatok mégsem jutottak dűlőre a “gyakorlati kérdésekben”.

A külügyér Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel közös keddi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: jövő hétfőn az ár

mellett arról is megpróbál megegyezni Alekszej Millerrel, hogy a 15 éven belül “hol legyen a pluszjel, tehát hogy az

legyen egy tíz plusz öt, vagy öt plusz öt plusz öt éves szerződés”. Emellett még “az árról” is meg kell egyezni.

Szijjártó Péter szerint ebben figyelembe kellene venni, hogy az új déli cső miatt elesünk az eddigi, Ukrajna és Szerbia

közötti gázszállításokért kapott díjunktól.

Akármit is építsenek az új, titkos “gázárképletbe”, az aligha biztosít a tőzsdeinél olcsóbb beszerzést.

Sokakat egyébként váltig meglep, hogy a tárgyalások kapcsán sem a tényleges magyar fél, a Magyar Földgázkereskedő

(MFGK), sem tulajdonosa, az MVM nem vétette észre magát, sőt az állami csoportnál teljes hírzárlatot tapasztaltunk.

De Szijjártó Péter nyilatkozatai is azt a hamis látszatot keltik, mintha a magyar kormány és nem egy cég lenne a vevő.

KKM: több forrás, több útvonal

A kormány céljai változatlanok: a magyar érdek az, hogy minél több forrásból és minél több útvonalon érkezzen gáz

Magyarországra – közölte az üggyel kapcsolatban felmerülő számos kérdésünkre a Külgazdasági és

Külügyminisztérium (KKM). Ez szolgálja az ellátásbiztonságot és a rezsicsökkentés eredményeinek megőrzését.

Az új magyar-orosz földgázvásárlási megállapodásról szóló tárgyalások jelenleg zajlanak – szögezték le.

Míg az Orbán-kabinet 2019-ben még többlet-gáztárolást is elrendelt az orosz-ukrán gáztovábbítási szerződés közelgő

lejárta feletti, hangsúlyozott félelmében – ami a két állam december végi megegyezésével utólag szükségtelennek

bizonyult -, saját beszerzési szerződésük közelgő lejárta miatt egyáltalán nem pánikolnak.

A kulisszák mögött részint azt az érvet hallottuk, hogy az ország akár a gáztárolókból is ellátható. Ezt árnyalja, hogy a

közműhatósági nyilvántartás szerint a tárolótöltöttség most szerényebb, 4,9 milliárd köbméter az elmúlt két év

időarányos, 5,5, illetve 5,8 milliárd köbméteréhez képest. (A teljes befogadóképesség körülbelül 6,4 milliárd köbméter.)

Másrészt az áramlási sajátosságok miatt egy ilyen lépés bizonyosan okozna fennakadásokat.

Ugyanakkor ez a veszély forrásaink szerint egyáltalán nem fenyeget.

Meglepő módon ugyanis nem csak szakmai, hanem kormányközeli forrásból is azt az érvet hallottuk, hogy az

időközben kiépült számos határkeresztező vezetékünk és élénk kereskedelmi kapcsolataink miatt rövid hatályú

szerződésekkel is teljes mértékben fedezhetők a hazai gázigények.

Egy ilyen helyzet leginkább csak az MVM-féle MFGK-t fenyegetné piacvesztéssel, hisz akár más nagykereskedők is

lehetőséghez jutnának.

Például – jegyezték meg félmosollyal – a Gazprom.

Szerződéspontok mint geopolitikai ütőkártyák

Előzmények Az idén október elején végleg lejáró, hosszú távú magyar-orosz gázszerződés 1996 óta érvényes. Hatálya

eredetileg 2015-ig tartott.

Ám a gázigények esése miatt a – titkos – szerződésbe foglalt mennyiségeket, folyamatos halasztások után végül ez év

októberéig vesszük át.

Az oroszok hosszú távú gázszerződéseinek egyik “elmaradhatatlan” kitétele a “vidd vagy fizess”-pont, ami alapján az

adott időn belül át nem vett mennyiségeket is ki kell fizetni.

Igaz, az orosz fél ezt a nyolc éve állami tulajdonba került, Magyar Földgázkereskedőnek hívott vevővel szemben

állítólag nem alkalmazta.

A szintén titkos tarifa az esetek döntő többségében a nyilvános tőzsdei árnál magasabb.

Az oroszok ugyanis úgymond elköteleződésükért cserébe felárat kérnek. Igaz, a tarifa állítólag szintén közelít a

nyilvános – mostanság amúgy épp egekbe ugró – tőzsdei kurzushoz.

Az oroszok évtizedek óta ragaszkodnak eme pontokhoz, amiket elemzők szerint Vlagyimir Putyin rendre geopolitikai

ütőkártyákként vet be.

Bírálói szerint e szerkezetet már meghaladta az idő, például az egyre több vezetéken zajló, egyre

élénkebb kereskedelem, az egyre több forrás és eladó, de a felmelegedés miatti környezetvédelmi aggályok és

keresletcsökkenés okán is.

Mindemellett keveseket lepett meg, hogy Orbán Viktor és kormánya a szerződés eredeti, 2015-ös lejárta óta

rendszeresen hitet tesz a Moszkvával kötendő új hosszú távú megállapodás mellett. Igaz, néha a kormányfő is

ellentmondásos, írja Marnitz István.

Míg azt a másik fél alkuhelyzetét erősítő, lényegében valótlan állítást, miszerint a hosszú távú magyar-orosz

gázszerződés Magyarország működésének alapja, lépten-nyomon hangoztatja, addig a szerződés eredeti, 2015-ös

lejártakor azt is megpendítette, hogy a rezsicsökkentés eredményei csak egy jóval rugalmasabb gázszerződéssel

védhetők meg.

Az előzetes várakozásokkal ellentétben az akkori Orbán-Putyin-csúcstalálkozón nem is született új, hosszú távú

megállapodás.

Sőt – a számtalan kétoldalú találkozó ellenére – azóta sem.

Magyar Tudat

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás