Álmosd, október 2.: A Tizenöt éves háborúban megkínzott magyar nemesek és hajdúk Bocskai István vezetésével megindítják az első Habsburg-ellenes felkelést.
Kis túlzással azt mondhatjuk, I. Rudolf Habsburg uralkodó volt a Bocskai-felkelés első számú felelőse. Merthogy ő úgy gondolta, érdemes felvenni a harcot a törökökkel, hovatovább ki kell űzni őket a birodalomból. Bocskai tett arról, hogy az ellenségeskedés kétszer is békekötéssel záruljon.
Előzmény: a Tizenöt éves háború
Az 1526-os mohácsi vereség után úgy tűnt, a törökök végleg magukénak tudhatják Magyarország középső részét. Magyarország három részre szakadásával a Királyi Magyarország, a Török Hódoltság és az Erdélyi fejedelemség hármasban éltek a különböző nemzetiségek a Kárpát-medencében.
Ugyanakkor a törökök a határok mentén erős végvárakat szerettek volna maguknak, emiatt több jelentős harcra is sor került: Egerben Dobó és csapata sikeresen ellenállt, Szigetváron Zrínyi viszont elbukott. A 16. század végén megélénkültek a török támadások a végvárak ellen.
A magyar király (és egyben császár) ekkor már I. Rudolf volt (1576-1612). Rudolf békét akart a törökkel, ám a szultán úgy érezte, hogy ezzel csak gyengeségét takargatja. 1593-ban megtámadta és bevette a Dunántúl két legfontosabb várát, Veszprémet és Várpalotát. Ezzel megkezdődött a Tizenöt éves háború.
I. Rudolf más államokat is meg akart győzni arról, hogy érdemes a törökkel felvenni a küzdelmet, Erdélyt kívánta bevonni a harcokba (a Pápai Állam és a Német-Római Birodalom is támogatta a harcokat.). Erdély élén akkor Báthory Zsigmond állt, de ő nem a határozottságáról volt híres, először küldött seregeket a közös küzdelembe, később egy súlyos vereség után már nem. Rudolf megelégelte Erdély zavaros viszonyait, és csapatokat küldött oda, aminek az lett a következménye, hogy rettegésben tartotta a szegény embereket is, teljesen feldúlta az erdélyi – addig sem túl békés – mindennapokat.
Lelkileg és anyagilag kifosztott magyarság
A királlyal szemben a harag nemcsak a keleti országrészekben nőtt, hanem a protestáns országrészekben is (főleg a kisnemesek részéről). Rudolf kényszerítette az embereket, térjenek át a katolikus hitre.
Ráadásul a Habsburgok kincstára a Tizenöt éves háború során kiürült, hűtlenségi pereket indítottak magyar urak ellen, és az ő vagyonuk elkobzásából fedezték volna a háború költségeit. Perbe fogták például Bocskai Istvánt is, aki korábban több győzelmet is aratott a törökök felett.
Bocskai azonban nem menekült el, hanem fegyverrel állt ellen – kitört a Bocskai-felkelés, amit nyugodtan nevezhetünk szabadságharcnak is, igaz, függetlenségi célokat nem fogalmaztak meg. Az elégedetlenkedőkből sereget toborzott, megindult nyugat felé. A kálvinista vallású hajdúk segítségével Álmosdnál megfutamította a császáriak hadát.
1604. november 11-én elfoglalta Észak-Magyarország legfontosabb városát, Kassát. Bár Bocskai hajdúi (és a később csatlakozott, az idegen zsoldosok garázdálkodása és az erőszakos ellenreformáció miatt lázongó városi polgárság, köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is ) sokszor nagy pusztítást vittek végbe, seregét a legtöbb helyen felszabadítóként üdvözölték.
Az erdélyi országgyűlés Marosszerdán 1605. február 21-én erdélyi, a magyarországi fölkelt rendek pedig Szerencsen április 17-én vagy 20-án magyar fejedelemmé választották Bocskait. A fejedelem első intézkedéseivel a hajdúkat letelepítette és nemességgel jutalmazta, kiváltságokat adományozott számukra. Ekkor jöttek létre a mai napig fennálló hajdúvárosok (például Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Hajdúszoboszló).
Bocskai sikereit a szultán is örömmel figyelte, mert úgy gondolta, hogy ezzel minden potenciális ellenfél gyengül. Támogatásul még koronát is küldött a fejedelemnek, de ő azt visszautasította a hátsó szándék miatt, elfogadta viszont I. Rudolf tárgyalási ajánlatát.
Az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke elismerte Erdély és Partium önállóságát. Bécs a nemeseknek, a városoknak és a végvárak katonáinak az egész ország területén megengedte, hogy tetszésük szerinti vallást kövessenek. Bocskai ezzel hosszú időre biztosította nemcsak Erdély függetlenségét, hanem az összes magyar protestáns szabadságát is. A reformációért tett erőfeszítései miatt van szobra Genfben is, a Reformáció Emlékművénél jelmondatával: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”.
Bocskai tudta, hiába egyezik ki a Habsburgokkal, ha a török elleni háborúban tovább pusztul az ország. A bécsi béke mindezért előírta, hogy Rudolf kössön békét a törökkel is. Ez 1606. november 11-én a szultán és a császár megbízottjai révén, Bocskai közvetítésével, Komárom közelében, a Zsitva-patak dunai torkolatánál történt meg. Ezt nevezzük a Tizenöt éves háborút lezáró Zsitvatoroki békének.
Ki is volt Bocskai?
A hagyomány szerint Kismarjában a Berettyó szigetén épült „várdombon” született 1557. január 1-jén (édesanyja Sulyok Krisztina, apja Bocskai György). Gyerekkorát Bécsben és Prágában töltötte, udvari apród, majd nemesi testőrifjú volt I. Miksa császár környezetében. 1576-ban tért haza Erdélybe, és Kereki várának kapitánya lett. Felesége Varkocs Tamás özvegye, Hagymássy Kata volt, ezzel a friggyel hatalmas bihari birtokhoz jutott.
1592-től Bihar vármegye főispánja. 1595-től több győzelmet is arat seregeivel a törökök ellen, de mivel a Habsburgok nem segítettek neki, kiábrándult belőlük.
Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem harmadszori lemondása után Báthori András Bocskait hűtlenségért és a Habsburgok pártolásáért perbe fogta, elkoboztatta erdélyi birtokait. Bocskai ezután Rudolf prágai udvarában élt, csak 1602-től tudott bihari birtokaira visszavonulni.
Nagyságát jelzi, hogy mindig Erdély és a magyarság érdekeit tartotta szem előtt: képes volt szembeszállni az országot megbénító és háborúskodó Habsburgokkal. 1605 végére csapataival elfoglalta Erdély és a Királyi Magyarország nagy részét. Erdélyi, majd magyar fejedelem lett, a békekötések után 1606 decemberében halt meg.
hir24.hu/magyartudat.com
