Az 1956 utáni megtorlások- Ugye emlékeznek még Kádárra?

Amikor az “eltűnt” Kádár Jánost november 4-én előfújta a “Forgószél” hadművelet, ez koránt sem jelentette a forradalom végét, még kevésbé az ország pacifikálását.

Kádár bábkormányát a nép döntő többsége nem ismerte el, a szuverenitás hordozói a munkástanácsok voltak.
Kádár maga is jól tudta ezt, ezért megkísérelte megszerezni a munkástanácsok támogatását: alkuszik, ígér, majd amikor kiderül, hogy a munkástanácsok nem vásárolhatók meg, lövet.

A Katonai Tanács december 4-i ülésén tisztázzák, hogy “hajlandók-e tüzelni a tömegekre”.- Más szóval az emberiségellenes bűnöket kitervelten hajtják végre: Uszta “Gyorsan” parancsa: “gyorsan és kegyetlenül le kell le számolni velük!”
Nyugati pályaudvar (Vörös zászlós tüntetés, dec. 6.) Salgótarján (dec. 8.); mindenütt tetten érhető a kitervelt tömeggyilkosság, miként azt a Fővárosi Bíróság ítélete is tartalmazza. Parancs: “Be mindenki ki senki” (így Darázs István szds.) és azután lőnek, tárat cserélnek, és újból lőnek.
A vérengzésről már nyomják a röplapokat, miszerint ” az ellenforradalmárok” a felelősek, ők lőttek!
A gyilkosságok folytatódnak: beteljesedik az Ipolyba lőtt forradalmárok, Hadady Rudolf és Hargitay Lajos sorsa. Halálukra máig emlékeznek a helybeliek, mint arról Fejér Dénes és Vasvári Vilmos: Szabadságharcunk a bolsevizmus ellen c. interjú-kötetében olvashatunk. Jön Miskolc (dec. 10.), Eger (dec. 11.) Gyurkó Lajos vőrgy. a vidéki karhatalom parancsnoka, “aki a pártszerv kérésére hatszor pásztázta végig a Duna-Tisza Közét”
A sortüzek után a “népnevelés” sajátos formája a karhatalom “kemény” fellépése.
Az ország végigverése már a legfőbb ügyészségen is háborgást váltott ki.
Major Miklós: “Nem is gondoljuk, hogy milyen nagyszabásúak a verekedések és milyen mélyen ássák alá a karhatalomnak, a rendőrségnek és az egész forradalmi munkás-paraszt kormánynak a tekintélyét…. Nem ritka eset, hogy valakit jól megvernek és az ügyész megkérdezte tőle, hogy mi történt magával, mire azt válaszoltja, hogy fát vágtam és nekem ugrott a fa… Ha behoznak valakit a karhatalmisták, akár van alapos gyanú a bűncselekményre, akár nincs, azzal kezdik, hogy jól összeverik…” néhány pofonnak ő sincs ellene, de ez túlzás.

Más példa Pócsi Imre hadnagy ügye a nagyrábéi Gál Lajos sértett sérelmére, aki hazavitte a téeszből a szekerét – nem élt vissza a hivatali hatalommal, de mert kitudódott, büntetést érdemelt, kezdő tyúktolvajoknak járót emberhalálért.
Aztán sorolható Beer János és csoportjának garázdálkodása Tatabányán és környékén, a kenesei “Halálbrigád”, a Szolnok megyei kegyetlenkedések, ide értve Kenyeres páter meggyilkolását.
kadar-50-megtorlas—————————————–
A szovjet eljárásokról kevés adatot ismerünk, a tábori bíróságok működéséről csak kevés túlélőtől tudunk (Lucza Béla, Gazdag Sándor és Dózsa László beszámolója).

Ismert, hogy Szerov KGB-je 6300 magyart rakott vagonba, de Münnich visszahozta őket, hogy majd ők eljárnak az ügyükben.
A KGB nyomozások iratai még kutatásra várnak (Brusznyai-per első felvonása is a KGB-n kezdődik Debrecenben.)

II. Jogi eszközök a megtorlás szolgálatában

1957 első hónapjai a megtorlás stratégiája kidolgozásának és a megtorló intézmények létrehozásának az ideje ( valamint ekkor szervezik újjá a politikai nyomozó osztályokat is, jórészt a volt ÁVH-tagok “átigazolásával”). Amikor a megtorlás személyi feltételeinek megteremtéséről és a megtorlás joganyagáról beszélünk, a nyomozó hatóságra, az ügyészségre és a bíróságra terelődik a szó, és már most hangsúlyozni kell: Magyarországon ebben az időszakban ezek az állami szervek kizárólagosan az MSZMP keretei között kialakított akarat végrehajtói. Itt határozzák el, hogy kit vonjanak felelősségre és mi legyen a sorsa. Ez működik a kiemelt perekben (Íróper, Nagy Imre-per stb.) Ez működik valamennyi, a forradalommal összefüggésben lévő ügyben a fővárosban és vidéken megnyilvánul az ún. ötös bizottságok (párttitkát, rendőrkapitány, megyei ügyész, megyei bíróság elnöke, megyei tanácselnök) tevékenységében. Az egész művelet forgatókönyve testet ölt a “Az ellenforradalmi elleni harc fő csapásának iránya “c. dokumentumban, amelyet az MSZMP 1957. február 26-án szentesít. Részletei a “Tervezet. Az ellenforradalom elleni harc további feladatai” c. BM. anyagban kerültek kidolgozásra – hol vagyunk már Kádár nov. 4-i ígéreteitől!

A bíróság éppen olyan végrehajtó szerv mint a többi, nincs független bíróság, ezt nem is állítják (“…a bírói függetlenség egyet jelent azzal, hogy a bírák semmilyen körülmények között sem befolyásolhatók a munkásosztály érdekei ellen és mindig a proletár hatalmat szolgálják”- Borbély Lajos megfogalmazása a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség pártszervezetének vezetőségében, bár erre azért nem kapható mindenki).

A Személyi feltételek alakulására jellemző, hogy a statárium kihirdetésekor a Legfelsőbb Bíróságról 26 bíró távozik, mert nem hajlandók részt venni ebben, további 130-at elküldenek. Az ügyészségről Szénási Géza 84 ügyészt küld el. Volt aki rosszabbul járt: Kéri József “Győr megyei ügyészt” Marosán személyen szégyeníti meg 1957 februárjában egy országos értekezleten, majd 7 évre elítélik.

A személyi feltételek után a szervezeti és eljárásjogi feltételek megteremtése a következő lépés.

1. A megtorlás céljára létrehozott rögtönítélő (katonai) bíróságok

A statáriumról már megvannak a rendeletek (1956:28 tvr.- kihirdetve 1956. XII. 11. és a 6/1956 (XII. 11) Korm.r.) A statáriális bíróságok mintegy egy éves működése alatt 513 vádlott ellen (304 ügy) jártak el, 405 személy esetében hoztak marasztaló ítéletet: 70 személyt halálra (17,8 %) ítéltek. 72,6 %-nak 10-15 év börtön, 9,6 %-nak 5-10 év börtön volt a büntetése. Nezvál jelentése szerint 1958. dec. 31-ig 10 016 főt ítéltek el politikai okból, ebből volt 259 (2,68 %) végrehajtott halálos ítélet. A forradalommal összefüggésben 1963-ig történtek elítélések (21000 – 23 000 fő különböző szempontok szerint) az első nagy hulláma az 1957. évre esik.

2.A gyorsított eljárás
Gyorsított eljárás szükségessége az 1956. nov. 6-i MSZMP KB nyilatkozatban jelentkezik, Kádár első nyilvános nyilatkozata erről 1957. jan. 5-én hangzik el. Az 1957:4 tvrt – az 1912. LXIII tv, 5488/1914 ME.r. és a 12 002/1912 IM r. alapján Domokos József. Münnich F. Marosán György. Nezvál F készíti el.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa (XVI. BED.) döntése szerint a gyorsított eljárás kiterjed a terhelt valamennyi bűncselekményére, akkor is, ha azok nem tartoznának a gyorsított eljárás alá, amennyiben az ügyész itt emel vádat.

3. Népbíróságok:
– Legfelsőbb Bíróság. Népbírósági. Tanácsa: 1957:25 tvr. 1957. április 6. IM Törvényelőkészítő Osztály (Eörsi Gyula, Nagy Miklós) Olt Károly

Népbíróságok Országos Tanácsa Az 1957:34 tvr. csak 1957. június 15-én hirdetik ki, s ez új lendületet ad a megtorlásnak (Kovács Kálmán min.h., Lee Tibor, Simor Pál Molnár László) E szerint 16. életévét betöltött fiatalkorú kivégezhető, ugyanakkor eltörlik a “súlyosítási tilalom intézményét. A súlyosítási tilalom eltörlésének következménye, hogy a csak enyhítésre irányuló fellebbezés alapján is hoznak halálos ítéleteket.

A népbírósági tanácsok Régióként működtetett politikai különbíróságok. A hatalom igénye 1956 novemberétől érlelődött. A politikai akaratot az MSzMP KB 1957. április 5-én juttatta kifejezésre, majd a tervezet 1957. május 30-án került a kormány elé, ahol jelen volt Domokos József is, aki a Kovács Kálmán miniszterhelyettes által irányított kodifikációs munkába egyre több szigorító elemet épített be (reformátio in peius). A fiatalkorúak kivégzésének lehetősége itt is adott volt (Mansfeld Péter a Vágó tanács előtt. A NET 1957 évi 34. tvr.-ként hirdette ki 1957. június 17-én (1961. április 16-ig élt).

Mindezek a jognak minősített szabályok a legtávolabb álltak a civilizált világban általánosan elismert büntető eljárásjogtól (pl. az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában vagy a Római Egyezmény foglaltaktól). Mindez alapult szolgált a negyedik semmisségi törvény (2000. évi CXX. Tv.) megalkotásához.

A megtorlás, méreteit tekintve a magyar történelem legnagyobb politikai megtorlása.

1957. dec. 17-i ülésen Kádár “olyanfajta ember”-ekről beszél, akik a “bűnüldöző szervek kezén vannak”, de Magyarországon nincsenek olyan viszonyok, amelyek lehetővé teszik ” hogy 40 000 – 50 000 ezer üljön állandóan börtönben. A börtönök kapacitása csak 18 440 fő, ugyanakkor 1957. decemberre 25-26 ezer embert ítélnek el (Münnich)

Internálandók Kádár szerint 1 millió 100 000 ember! (a ténylegesen internáltak adatait ma sem tudjuk, de több tízezres nagyságrendű) (MOL. 288 fond. 5/54 őrzési egység.)

A statisztikai adatok hiányosak, illetve a meglévő statisztikai kimutatások és jelentések olykor ellentmondásosak. Egy 1958. dec. 31-i IM statisztika 10 016 fő politikai elítéltről szól 259 végrehajtott halálbüntetéssel.

1960. dec. 31-i keltezésű IM. statisztika államellenes cselekményekért 21 668 elítélésről ír (polgári és katonai bíróságok által). Ebből 16 443 végrehajtandó szabadságvesztés, 4961 felfüggesztett szabadságvesztés.

Az 1960. évből egy másik statisztikai kimutatás 16 453 elítélésről szól. 1961 és 1963 között további 2410 elítélést regisztráltak, s eszerint 18 558 fő az államellenes bűncselekményekért elítéltek száma. Ehhez hozzá kell adni még a nem államellenes fejezetbe sorolt politikai jellegű bűncselekményekért elítélteket, így a megtorlás elítélt áldozatainak száma 23 761 fő volt.

A kivégzettek pontos számáról ma is vita folyik: 229 főtől (Szakolczai: Évkönyv III. 1994. Bp. ´56-os Intézet- név szerint azonosított) Gosztonyi 453 fős adatáig (Magyar Golgota p..70-71) változnak a számok. De akármelyiket is tekintjük, ez többszöröse a Haynau által elrendelt 120 kivégzésének 1849 után, a háromszor akkora Magyarországon.

A kádári megtorlás eszköztára igen változatos: megtalálható benne az ötvenes évekre jellemző konstruált koncepciós perek alkalmazása (Brusznyai-per, Földes per, Tóth Ilona-per, hogy a Nagy Imre – perről ne is szóljak) éppúgy, mint a tényállásában valós, de jogi megítélésében a nemzetközi és a magyar jog normáival szemben álló megtorló perek. Nem is szólva arról, hogy közben a hatalom gátlástalanul követ el büntetlenül háborús és emberiség ellenes bűntetteket.

Kiket büntetett a kádári megtorlás?

A kérdés, hogy az osztályellenség ellen használták-e az “osztályharc legélesebb fegyverét”?

1958. nov. 10-én 4488 letartóztatott szociális származását vizsgálták, akik közül osztályellenségnek minősült (kulákot is beleértve) 297 fő (6,61 %)

A 229 név szerint azonosított kivégzettből 7, 3 % minősült osztályellenségnek, a többi munkás (23,7 %), agrárproletár, szegényparaszt vagy középparaszt ( 25,3%) stb. volt.

Az 1956. évi 31. tvr. vezette be a közbiztonsági őrizet (internálás) intézményét, mely 1960. áprilisáig létezett. 16 – 18 000 fő becsült áldozatai száma.

A megtorlás civil útjai voltak az elbocsátások, mely érintett sofőröket, vasutasokat, pedagógusokat. A kádári tiszti nyilatkozat aláírását megtagadó 6923 honvédtisztre ugyancsak vonatkozott. A forradalmárok gyermekei nem tanulhattak tovább.

Közkegyelmek

Évekig csak egyéni kegyelmek futnak nagy számban. Ezrével 1959. évi 12- tvr. és a 1963. évi 4. tvr.-ben szabályozott részleges közkegyelem nyitja meg 3480 személynek a börtönkaput. A barikádharcosok azonban börtönben maradnak a hetvenes évek elejéig.

A forradalom megtorlása utáni időszak következő mutatványa a kádári agymosás, amely azonban már egy másik írás tárgya.

Kahler Frigyes

történész, jogász

magyartudat.com

 

2 thoughts on “Az 1956 utáni megtorlások- Ugye emlékeznek még Kádárra?

  1. Úgy érted igazságszolgáltatás, mely során a teljesen ártatlanokat meggyilkoló barbárokat felkötötték. Kádár idején jól éltünk, ingyen volt az egészségügy, oktatás, mindenkinek volt munkája, tisztességgel lehetett boldogulni, megélni. Ma 4 millió koldus országa lettünk. Nem hagyjuk, hogy bárki is kezet emeljen a munkásosztályra. Kádárnak mellesleg semmi beleszólása nem volt a perekbe és az ítéletekbe – ezt Vida is elismerte-, sőt, rengeteg ellenforradalmárt mentett meg a kötéltől. Ma ezek az ellenforradalmárok alkotják elnyomóink egy részét.

    1. Mondjuk munkásosztály mint olyan már nincs.
      Az a 32 év a boldog békeidők voltak, de abból előre
      kellett volna lépnünk és nem hátra a mai diktátorhoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás