Az Erdélyi induló elfelejtett költőjére, a legendás Gyula vitézre emlékezünk
Gyula vitézre emlékezünk, vitéz Somogyváry Gyulára (1895-1953), akinek nevét alighanem még soha nem említették meg a mauthauseni koncentrációs tábor egykori lakójaként – pedig bizony ő is volt ott fogoly.
Gyula vitéz egykor író, újságíró, mi több: országgyűlési képviselő volt.
Népszerűsége a politikai költészetben hallatlanul nagy volt a Magyar Miatyánk 1919-ben (majd a következő években) ritka nagy karriert futott be.
Nevéhez fűződik az Erdélyi induló szövege, amely Erdély bevonulásakor vált híressé (zenéjét Náray tábornok szerezte).
Az érdekesség kedvéért az eredeti szöveg „Bérces Erdély itt vagyunk” lett volna, de telefonon mondta el a szöveget, és félreértették – így lett Édes Erdély…
A költőt irredenta verseiért tüntette ki vitézzé Horthy Miklós kormányzó.
Somogyváry Gyula németként, német névvel született a Sopron megyei Füles községben, amelyet gátlástalanul vett magához az első világháború végén legfőbb szövetségesünk – de tudjuk, valójában: ádáz ellenségünk –, Ausztria.
Az világháború alatt 3 évet szolgált az orosz, román és olasz fronton.
1918-ban betegség miatt tért haza főhadnagyként.
Utóbb a Magyar Távirati Irodában dolgozott, majd 1928-tól a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. irodalmi igazgatója.
Őt tekintjük a hazai rádiós színjátszás megalapítójának, a “hangjáték” nevet is ő adta a műfajnak, ám sajnálatosan ezen írásai nem maradtak ránk – vagy legalábbis nem tudjuk beazonosítani sem a szerzőket, sem a színészeket.
Részt vett a Gömbös-féle Fajvédő Párt, illetve az Ébredő Magyarok Egyesülete megalapításában, egyúttal alapító tagja lett a fajvédő szövetségnek is.
Náciellenes megnyilvánulásai miatt a németek letartóztatták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték.
Hazatérte után koncentrált támadást indított ellene a kommunista rendőrség is: nyugdíját megvonták, személyét elszigetelték, s eltiltotta a publikációtól.
Leányát koholt vádak alapján tíz esztendeig a Gulágon tartották, fiát pedig szintén a Szovjetunióban volt hadifogoly.
Somogyváry Gyulát 1950-ben az ÁVO lefogta és Kistarcsára internálta.
A kistarcsai táborból a fővárosba szállítás közben – talán… – szívroham következtében halt meg 1953-ban.
A család 1992. február 14-én temettette újra a 301-es parcellába.
Egykor könyvtáros unokája, Soma Gyula Somogyváry néven a közelmúltig fent volt egy közösségi oldalon, de itt nem élt aktív életet – viszont tudjuk róla, hogy Peleskei Birojuli mellett részt vett az 2010-es dunai árvízkárosultak megsegítésére szervezett gyűjtésben.
Soma időközben sajnálatosan elhunyt.
A jobb sorsra érdemes Gyula vitéz, megkínzott gyermekeivel együtt mára lényegében a feledésbe vesztek.
Mészáros Sándor Sunyó
