Aki eddig dohányozni akart, ezután is fog. A sok népszerűtlen jogszabály eredménye egy élhetetlen ország képét kezdi kialakítani, ahol jelen van a bűnözés és virágzik a feketepiac.
Mindenki ismeri az amerikai szesztilalmat. Miután egyre többen akarták (pl. Nemzeti Prohibiciós Párt), hogy egy alkoholmentes társadalom legyen az Amerikai Egyesült Államok, és 26 tagállamban (akkoriban 48 volt) már betiltották az alkohol forgalmazását, ezért 1920. január 16-án életbe lépett a 18. alkotmánymódosítás, amely az egész államszövetség területén megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Ennek voltak gazdasági okai is, ugyanis azok a munkások, akik szeszesitalokat fogyasztottak, kisebb mértékben voltak munkaképesek és nem tudtak annyi hasznot termelni, mint azok, akik nem ittak.
Az alkoholfogyasztás azonban nem szűnt meg, sőt nem is csökkent nagyon, mert a feketekereskedelem gyorsan és hatékonyan kiépült, annak ellenére, hogy a rendőrség és az ügyészség igen komoly lépésekkel próbálta betartatni a törvényt. Az alkoholtilalom végül azért bukott meg, mert olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai meghaladták azokat a jótékony hatásokat, amelyekkel jártak (fogyasztás, betegségek csökkenése). A tilalmat végül 1933. december 5-én oldották fel. A feketekereskedelem segítségével gazdagodott meg például Al Capone is.
Bár a cigaretta fogyasztás meg sem közelíti a mértéktelen alkohol fogyasztással járó tüneteket, a dohányosok üldözése mégis jó üzletnek bizonyult. Mára a kiváltságokat élvező Nemzeti Dohányboltok polcai roskadással teltek alkohollal, márpedig az árubővítésről korábban szó sem esett. A kisebb, dohánytermékeket is árusító kereskedelmi egységek lassan tönkrementek, a Nemzeti Dohányboltok sok helyen nem elérhetők (vagy éppen egy kisebb területen egymás hegyén hátán, gombamód nőttek ki a földből), mindemellett csillagászati áron kínált termékeik megfizethetetlenek. (A hevenyészett nyitvatartásról már nem is érdemes szót ejteni.)
Megoldás: a fekete kereskedelem, a súlyos szankciókkal járó pénzbírságok, vagy marad a saját termesztés, saját használatra, még akkor is, ha a vetőmagot nem könnyű beszerezni.
Címlapfotó: Virginia fajtájú dohánytövekről tör leveleket egy férfi házának udvarán egy kelet-magyarországi településen 2013. szeptember 23-án. A térség településein egyre többen ültetnek néhány dohánytövet, mert nem tudnak kétórányi bérnek megfelelő összeget kifizetni egy doboz cigarettáért és így maguk készítik el cigarettaadagjukat lényegesen olcsóbban. Dohánymagokhoz itthon nem lehet hozzájutni, mivel az egyetlen forgalmazó csak az integrált termesztésben részt vevő termesztőknek adhat el magot, a Magyarországon köztermesztésben lévő dohányfajták pedig hímsterilek, azaz az általuk hozott mag továbbszaporításra nem alkalmas. A legtöbben interneten szerzik be a többnyire Szlovákiából származó magokat – az ott termesztett dohány magva szaporításra alkalmas -, de dísznövényként palántához is hozzá lehet jutni. MTI Fotó: Balázs Attila
magyartudat.com
Egy egyszer már látványosan megbukott, világraszóló rossz példával járó rendszert, módszert bevezetni több, mint hiba. Következményeit mindenki előre tudta, látta, hisz példa van rá. Kötve hiszem, hogy egy egész kormánygépezet ennyire ostoba lenne. (Ha netán mégis, akkor akik erről döntöttek, egyikük sem oda való).
Beleillik a képbe, hogy a társadalom tudatos rombolása mellé az alvilág „helyzetbe hozását” is törvények biztosítják. A „mi kormányaink” akkor szoktak ilyen volumenű gumicsontot bedobni a köztudatba, amikor valami nagy horderejű aljasságra készülnek…