Homokzátonyokra futottak, másfél-kétméteres hullámok csaptak át felettük, aludtak hajóban, sátorban, betévedtek a bolgár-szerb-román hármashatárnál, az Angyalok parkjában a Román Írószövetség elnökéhez. Változatos volt a főként Békés megyeiekből álló Körös-Tisza-Duna expedíció kéthetes útja.
Az 1070 kilométeres, kéthetes úton három országot érintett a vízikaland, Magyarország mellett Szerbiát és Romániát. Szanazugból indultak, Giurgiuig jutottak el.
A vízikaland Boldog Gusztávnak természetvédőként is élményt jelentett. A madárvilágból a Körösökön főként kiskócsagokat, bakcsókat és szürke gémeket, a Tiszán barna kányákat, a Dunán kis kárókatonákat, réti sasokat, délebbre rózsás gödényeket, a szakadófalaknál parti fecskéket fotózhatott.
– A legnagyobb élmény mégis az Angyalok parkja volt számomra – ecsetelte Boldog Gusztáv. – A román-bolgár-szerb hármashatár környékén hajóztunk a Dunán, amikor a parton megpillantottam Gubis Mihály, tragikus körülmények között elhunyt békéscsabai képzőművész fából készült szobraira hasonlító alkotásokat. Kikötöttünk, egy férfi fogadott, három nyelven, magyarul, angolul és franciául is köszönt, nem tudta, honnan jöttünk.
Kiderült, székelyföldi, és a művésztelep intézője, a tulajdonos pedig Mircea Dinescu, a Román Írószövetség elnöke, aki egykoron a román diktátor, Ceausescu elfogását bejelentette. A karbantartók székely fiúk voltak, velük is jól elbeszélgettünk magyarul.
A békéscsabai Mokrán Zoltán Belgrádnál csatlakozott hajójával a társasághoz. A Duna partján megörökítették Szendrő, Ram és Galambóc várát is. Mokrán Zoltán számára a Kazán-szoros volt a legérdekesebb, itt a hegyek, sziklák között összeszűkül a Duna, míg máshol akár 2 kilométer, addig itt 150 méter széles, viszont 70 méter mély.
Az expedíció négy hajósa – Mokrán Zoltán mellett Gyurkó Dániel, az expedíció parancsnoka, Vraukó András és dr. Görgényi Gábor – főként a Duna alsó szakaszán találkoztak azzal, hogy hiába mentek a folyó közepén, homokzátonyokra futottak.
Ifjabb Major Gyulának is embert próbáló volt a kéthetes út, ugyanakkor rengeteg felejthetetlen élményt nyújtott. Ilyen volt, amikor homokpadon aludt vagy amikor lefényképezett egy kockás siklót, amint kihúzott egy halat a partra és megette.
Gyurkó Dániel elmondta, a legnagyobb kihívást az jelentette, amikor másfél-kétméteres hullámokkal kellett megbirkózniuk egy vihar miatt, a mentőmellényt kötelezően fel kellett vennie mindenkinek.
– Nagyon sokat segített a parti csapat is a kísérőautóval a nyíregyházi Nagy Miklós és felesége révén — hangsúlyozta Gyurkó Dániel. – Nagy Zoltán szakács esténként bográcsos finomságokat készített, aztán a csapat egy része a hajókban, a többiek sátrakban aludtak.
Előfordult, hogy egy-egy nagyobb utasszállító kiszívta a vizet a motorcsónakjaink alól, aztán nagy hullámokban kaptuk vissza a vizet, és erre ébredtünk.
beol.hu/magyartudat.hu
