1850. december 10.-én, Aleppóban elhunyt Bem József (Józef Zachariasz Bem) 1848-49-es szabadságharc lengyel származású magyar honvéd altábornagy majd oszmán pasa, „a székelyek Bem apója”.
A magyar szabadságharc legendás honvédtábornoka lengyel tüzértisztként kezdte pályafutását.
Az 1830-31. évi lengyel felkelés során az osztrolenkai csatában szerzett magának nemzetközi katonai tekintélyt.
A felkelés leverése után Nyugat-Európába menekült, és könyvet írt a lengyel felkelésről.
Az 1848-as forradalmi hullámban először a galíciai szabadságküzdelmek mellé állt, majd a forradalmi Bécs védelmének parancsnoka lett.
Bécs eleste után Magyarországra menekült, ahol Kossuth az erdélyi haderő főparancsnokává nevezte ki.
1849 tavaszán egész Erdélyből kiszorította a császári hadseregeket, de az orosz intervenciót már nem tudta megállítani.
A fegyverletétel után Törökországba emigrált, és Murad pasa néven a szíriai török hadsereg parancsnoka volt haláláig.
A legenda szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…”
A kistermetű, de vakmerő és rettenthetetlen “Bem apót” székely katonái bálványozták, jóllehet egy szavát sem értették.
Magyarul nem tudott, a németet is törte, főleg franciául értette meg magát. Sikerének titka a hadvezéri és szervező tehetség mellett a tüzérség kiváló alkalmazása és a csapatok gyors, éjjeli mozgatása volt, rajtaütésszerű támadásaival kerekedett felül a számbeli túlerőn.
Győzelmei után kitüntetéseket, előléptetéseket és dupla ellátmányt osztott. Magányos ember volt, azt beszélték róla: egyetlen szerelme az ágyú.
79 évig pihentek földi maradványai az aleppói temetőben, majd 1929-ben szülővárosának kezdeményezésére exhumálták hamvait és hazaszállították.
A lengyel katolikus püspöki kar azonban nem engedélyezte keresztény földbe való temetését, ezt igen leleményesen A. Szyszko Bohusz szobrász–építész úgy oldotta meg, hogy egy hat oszlopra helyezett, mesterséges tó közepén megépített szarkofágot tervezett végső nyughelyként a tábornoknak.
Az égbe temették Bem József földi maradványait. Mikor hazafelé utaztak a hamvak Törökországból, egész Magyarországon díszőrség kísérte.
Útközben Budapesten, a Nemzeti Múzeum előtt ravatalozták fel a legendás szabadsághős koporsóját, amely előtt a gyászoló magyarok tömegei is leróhatták kegyeletüket.
A hamvakat ezután szülővárosába szállították, Csehszlovákián keresztül.
Az akkori csehszlovák–magyar határt Füleknél lépte át a vonat, érdekes módon T. G. Masaryk, akkori csehszlovák elnök utasítására innen már a csehszlovák hadsereg díszőrsége kísérte egészen a lengyel határig.
Sepsiszentgyörgy városa 2001-ben Tarnównak ajándékozott egy székely kaput, amely a Krakowska utcában áll.
A kapu Bem apó és Petőfi nevét viseli, rajta a magyar és a lengyel címer látható, valamint Petőfi: Az erdélyi hadsereg című versének egy szakasza olvasható magyar és lengyel nyelven.
Mögötte található a Petőfi tér, ahol a költő bronz mellszobra látható.
Szócsinné Vitéz Véber Ottilia
Magyar Tudat
