Pyrker László egri érsek egyszer levelet kap, melyben csak ennyi van: »Kérek tízezer forintot, majd magam jövök el érte.« Aláírás: Sobri.
A megriadt érsek a hatósághoz fordul; hajdúkkal véteti körül palotáját, a cselédség fegyverkezik.
Harmadnap pompás főpapi hintó kanyarodik be az egri palota udvarára, s a bakról leugró sujtásos huszár egy ibolyaszínű selyem reverendás, aranykeresztes püspököt segít le a kocsiból.
Az érsek eléje siet az előkelő vendégnek, ki bemutatja magát, hogy ő nemrég kinevezett püspök, s tisztelegni jött a kegyelmes úrhoz. Pyrker patriárka-érsek nagy ebédet rendez a püspök tiszteletére.
A két főpap a fekete-kávét egy hátsó szobában issza, tudományos beszélgetésbe merülve.
A püspök egyszerre felugrik az érsek mellől, az ajtónál terem, rátolja a závárt, és pisztolyt von elő a selyem reverenda zsebéből:
– Egy mukkanást se!… Én vagyok Sobri! Eljöttem a pénzemért.
Az érsek úgy megrémül, hogy mozdulni sem tud, de az álpüspök serkenti, felhúzván a pisztoly kakasát:
– Csak semmi teketória… Embereim itt vannak körös-körül, s ha én az urat megöltem, még a palotát is felgyújtják. Hát csak ide azt a pénzt, s tegyünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Excellenciád engemet barátságosan lekísér a kocsimhoz, mely, mint láthatja, a kapu előtt áll…
Az érsek esze nélkül vette ki a pénzt egy titkos fiókból. Sobri nyugodtan megszámlálta, zsebre tette, aztán karonfogva ment le az érsekkel a sok pap és szolga hajlongó sorai között…Az érsek maga segítette föl a hintóba kedves vendégét, ki az utolsó pillanatban egyszerre azt mondja:
– Valóban örülök, hogy a kegyelmes úr el is méltóztatik engemet kísérni egy kis darabon.
Pyrker érsek szó nélkül fölszáll, a kocsis a lovak közé vág, a hintó elrobog.
A szegény kegyelmes úr jó egy óra múlva érkezett vissza gyalog, halálra rémülten, porosan. Sobri Andornakig vitte, ott tette le aztán az országúton.
Szelekovszky Ernő
Magyar Tudat
