Nem büntetőeljárásban, hanem alternatív módszerekkel kellene orvosolni a családon belüli lelki bántalmazást, állította Herczog Mária. A szociológus szerint az új Btk. tervezetével az a baj, hogy a lelki terrorra vonatkozó rész nem lesz végrehajtható. 
Mindenesetre a jogszabályok egy év szabadságvesztéssel büntetik a folytonos otthoni alázást.
Újabb „tényállással” bővülhet a családon belüli erőszak köre, az új Btk. tervezete ugyanis a lelki terrort is büntetni rendeli. Azt persze, hogy mit fed le ez a fogalom, viszonylag nehéz meghatározni. A családon belüli erőszakkal és a gyermekvédelemmel foglalkozó Herczog Mária szerint a lelki terror egy olyan fenyegetéshalmaz, aminek segítségével az elkövető függő helyzetbe szorítja áldozatát. „Elválok tőled és elperlem a gyereket is, ha nem fekszel le velem; nem adok pénzt, ha nem csinálod, amit akarok”, sorol konkrét példákat a szociológus. Herczog szerint szintén lelki terrornak minősül, ha valakinek folyamatosan beszólnak, ha valakit folyamatosan lekicsinyelnek, ugyanis ez az agresszív magatartás lerombolja az áldozat önbecsülését, és így előbb-utóbb úgy érzi, hogy egy rakás szerencsétlenség, akit csak és kizárólag „terroristája” tűr meg és visel el. (Megjegyzendő: a lelki terror a szociológus szerint nem kizárólag férfi műfaj, a nők is kiveszik belőle a részüket : anyós, feleség)
A hivatalos megnevezés szerint „az együtt élők közötti lelki bántalmazást” a törvény egy év szabadságvesztéssel rendeli büntetni – igaz, a büntetőeljárást magánindítvány indíthatja meg. (Magyarán: a feljelentést az áldozatnak kell megtennie, annak az embernek, aki erőteljesen függ rabtartójától.) Az a baj, magyarázza a szociológus, miszerint megint úgy lép életbe a jogszabály, hogy az érintetteket nem készítik fel, nem kapják meg a szükséges képzést: nemhogy az ügyészek és a bírákat, de még a „tényállás megállapítására” hivatott igazságügyi szakértőket sem vértezik fel a kellő tudással, továbbá hiányoznak azok a standardok, melyek alapján kimondható, hogy mi minősül lelki terrornak, és mi nem.
Összességében, vélekedett Herczog, e törvényi rendelkezés nem lesz végrehajtható, ugyanis a politika nem csinált mást, csak egy emberi-társadalmi igényt beemelt a jogszabályba és ennyi. A szociológus a távoltartás intézményével vont párhuzamot: 2006 nyara óta mód van arra, hogy a családon belüli erőszak elkövetőit hatósági szigor tartsa távol áldozatitól. Bevezetésekor a téma civil szakértői állították: alkalmatlan lesz az áldozatok hatékony védelmére. És tényleg: a feladata alapján azonnali biztonság garantálására szolgáló jogintézmény elrendelésének/elutasításának átlagos átfutási ideje hat hónap, a bíróságok jellemzően csak ügyészi indítványra rendelik el azt, így a legtöbb esetben, a sértetti kezdeményezés eleve kudarcra van ítélve.
Továbbá, emlékeztetett egy újabb kezdeményezésre Herczog, a gyerekbarát igazságszolgáltatás jegyében a belügyminiszter több gyerekbarát kihallgató szobát is felavatott, ám az ügyészeket és rendőröket nem kötelezi jogszabály, hogy használják őket, illetve a büntetőeljárás résztvevői közül szinte senki nem tudja, hogy kell egy gyereket kihallgatni. Nem véletlen, mondta Herczog, hogy Nyugat-Európában – például Svájcban – egyrészt együtt képzik a családon belüli erőszak esetén érintett összes szervezet munkatársait (például bírókat, ügyészeket, védőnőket, a gyermekvédelmi szolgálatok tagjait), másrészt vizsgálják a hatósági beavatkozás következményeit. Ausztriában példának okáért gyakorlatilag kiadják civil szervezeteknek az ilyen ügyeket, és az így születő megoldásokat, a felek közötti megállapodásokat tartatja be a hatóság. Amennyiben pedig borulnak ezek a megállapodások, úgy a bíróság újra szakemberhez küldi a feleket.
