Csendőrség Napjára
Ahogy apám tette…
Fehér inget húzok, fekete mellényhez,
Ez járja, ez illik a magyar legényhez.
Porosodó csizmám, a szögről leakasztom,
Addig fényesítem, mígnem látom benne arcom.
Kakastollért megyek a baromfiudvarba,
Kalapomba tűzöm, ékeskedjen rajta.
Övemre akasztom apám öreg kardját,
Így indulok róla, koptatni a rozsdát.
Szegény anyám csendben, nem mozdul az ajka,
Sürög körülöttem, az ételt csomagolja.
Nagy nehezen végül, szóra nyílik szája:
„Büszke lenne apád, ha most ő is látna!”
Elköszönök, megölelem – talán utoljára,
De megígérem: visszatérek, mert tudom, hogy ezt várja.
Az utcavégről visszanézek, megállok egy percre,
Úgy hagytam el a hazámért, ahogy apám tette.
Kondoros, 2010. J.J.S.
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
