Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, nemzeti politikus pontosan 84 évvel ezelőtt született Budapesten. A magyar politika történetében betöltött ikonikus szerepét hiába érte kritika a nemzetietlen baloldalról, megkerülhetetlen gondolatainak eredetiségét még gyakran ők sem merték eltagadni.
Emlékezés gyanánt felelevenítjük Csurka öt legemblematikusabb idézetét.
1. Csurka a bevándorlásról (1998)
“A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak. Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.
A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük.
A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát – medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.
Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni. Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”
2. Csurka legőszintébb mottói (1998)
“Mindent a családnak, semmit a gaz bankárnak!
Átvilágítani a privatizációt és visszaszedni az elrabolt milliárdokat.
Munkát, kenyeret! Gyarapodást, de nekünk!”
3. Csurka a Jobbikról (2009)
“Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.”
4. Csurka az Orbán-kormányról (2011)
“A magyar kormány Orbán Viktor vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve alkotmányt írt, megkezdte egy magyar, nemzeti érdekű politika és egy újszerű együttműködésen – nem egoizmuson, hanem közösségi együttműködésen – alapuló társadalom alapjainak lerakását. Orbán Viktor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar szempontok szerint ítélünk, mindent jól tett – már amennyire emberi tettekről ezt egyáltalán elmondhatjuk – és éppen ez a bűne. A globalizmus megnevezhetetlen hatalmasságai úgy gondolják, hogy a mindenkori magyar kormány feje csak egy kliens lehet, egy általuk odatett bábjátékos. „Orbánnak mennie kell”, mondják és mondatják most itthon és külföldön egybehangzóan az agresszorok, mert magyar érdeket szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni.”
5. Csurka a baloldalról és az Orbán-fóbiáról (2011)
“Európa balfele gyanakodva néz a mai (Orbán-) kormányra, akármit mond is közben, mert megszokta, hogy Magyarországon klienskormány működik. Vannak, akik várják a nemzetállami törekvéseket maga elé tűző mai kormány bukását. Ezeket az erőket nem szabad lebecsülni. Erejük nem csupán abban van, hogy néhol hatalmon vannak, hanem abban, hogy mélyen be vannak épülve a keresztény kormányokba, és roppant sajtóbefolyással rendelkeznek. A meghamisított történelem ott terjeng az eltompult agyakban. A rendszerváltás rendszere megbukott ugyan, de még sokáig el tudja titkolni a bukását.”
Csurka István (Budapest, 1934. március 27. – Budapest, 2012. február 4.) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus. Irodalmi munkásságát elsősorban drámaíróként folytatta. A rendszerváltás hajnalán a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel, illetve aktívan részt vett a lakiteleki találkozó munkájában is, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt. 1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt. Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.
Fotó: Kovács László/MTI
Magyar Tudat
Nem figyeltél,
nem Csurka István irodalmi munkásságáról irtak itt,
hanem arról a tevékenységéről amiről sokáig senki nem tudott semmit mert titkos volt.
A mai kulturális társadalom is folyamatosan megjegyzi, hogy Csurkának
csak az irodalmi (szindarabok) tevékenységével foglalkozzunk, mert minden más felejthető.
„Ami innen kimaradt, de máshol ott van az életrajza:
Cs.I. 1957 -től a Magyar Népköztársaság Belügyminisztérium
Belső Elhárításának (3/3) tisztje, ügynöke. Fedőneve Raszkolnyikov.
(hasonló tevékenységű kolegái Berkesi, Raffay …..).
A rendszerváltás után beépült az MDF be,
feladata volt a többpárt rendszer lejáratása, megbuktatása,
egy esetleges visszarendezéskor mint kommunista hőst ünnepelték volna.
(bár igazi többpártrendszer ma sincs itthon…)
Sztálin-Hitler állítólag “szerette a gyerekeket” .. és ? Tömeggyilkosok voltak.
Felejtsük el szép csöndben a fekete történelmünket, csukjuk be a lapokat.”
bunkó vagy lakos
Ami kimaradt a drámaíró életrajzból.
Az előző rendszer MN BM ÁB osztály ügynöke volt.
Hogy mi volt a feladata a rendszer változás utánra, azt már soha nem tudjuk meg,
de nyilván nem a több párt rendszer erősítése.
Több hasonló (sors) társa is gyorsan az élre állt, valódi szerepük indítéka ismeretlen.
Lehetne sorolni a neveket, van aki még a közmédiákban is feltűnik olykor, szánalmas.
Verne Gyula is nagyon jókat írt-mondott az utókor számára, mind klasszikus ma már.
Előtte kínozták az apját. Aláírt. Sosem jelentett, ezért mint használhatatlant, ejtették. Ő, maga hozta nyilvánosságra. A tudatlanságból fakadó ítélkezés is súlyos bűn.