Nem kell nagyon kutakodni senkinek az emlékezetében, hogy találjon legalább egy dolgot, amitől azonnal felfordult a gyomra.
Az a folyamat, mely elindult 2003-as év végén, azaz iszonyatos lejtő, mely mára szinte az elviselhetetlenségig fokozódott, minden probléma gyökere. Ennek a folyamatnak a megkoronázása volt a köztudatba beleégetett „devizahitelezés”.
Hogy miért kellet ez így legyen? A magyarázat nagyon egyszerű:puszta nyereségvágy, korlátlan haszonszerzés, a semmi nem eléggel felturbózva.
Sokan úgy tekintenek az Európai Unióra, mint valamiféle jótékonysági intézményre, de csak addig, amíg nem olvassák el az Európai Központi Bank programját, intézkedési csomagjait, a csatlakozó országok Jegybankjaira vonatkozó kötelezettségeket.
Az unió csatlakozási feltételeinek elemzése után, pláne, úgy, hogy Magyarország 2004-es csatlakozásának gazdasági és pénzügyi stabilitását (valós adatait) megnézve, egyértelműen kijelenthető, nem volt érdeke a közösségnek, hogy egy erős, stabil ország csatlakozzon. Hazánk csatlakozásakor államcsődközeli állapotba került.
2003-as év volt az utolsó év, mely hazánk valós gazdasági eredményekkel büszkélkedhetett.
Nem hiszek már a véletlenekben ezért a szándékosság feltételezhető, hiszen nem egészen egy év alatt teljesen eladósították hazánkat.
Az egyszerűen kideríthetetlen, hogy 2004-2007-ig hogyan volt képes hazánk egyáltalán talpon maradni.
Azt már mindenki tudja, hogy 2006-ban felszólították Magyarországot, hogy azonnal és haladéktalanul változtasson, mert nem fognak forrásokat biztosítani. Bár így utólag visszagondolva jobb lett volna, ha ezt meg is teszik.
Nem akarom felsorolni a rengeteg intézkedési ötletelést, amit bejelentettek, csak néhány példát:kanapé adó, lakás adó, vizit díj, kórházi napi díj, ha jól emlékszem a legvadabb ötlet a járdahasználatáról is megemlékezett.
De, mint tudjuk nem sikerült a rengeteg megszorítás ellenére sem a pénzügyi stabilitást megteremteni, hiszen a nyereségvágy az korlátlanul volt képes mindent felemészteni.
Ezért 2006-ban megérkezett a „segítség” az IMF korábbi tanulmánya formájában.
Nem részletezem, tessék elolvasni, címe:sterilizált tőkeáramlás.
2006-ban kitervelték, 2007-ben előkészítették, 2008-ban végrehajtották, 2009-ben akadálymentesítették, azóta pedig fenntartják.
A Magyar Nemzeti Bank pozíciója, forint elleni befektetése, (2008-ban vált ellenérdekelté, 20milliárd euró) mérlegadatai, egyértelműen bizonyítja ellenérdekelt tevékenységét. Az MNB eladta a hátát idegen devizában.
A forint erősödése veszteséget, míg gyengülése nyereséget termel. Mindezt teszi az Európai Központi Bank tudtával és programja alapján.
Itt kell felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy az önkormányzatok „devizakötvény” kibocsátásainál, senki nem keresgélt semmit, hiszen egyértelmű tájékoztatást kaptak a befektetési szerződéseik, valójában forint elleni befektetések voltak.
Ugyanaz a pénzügyi termék, mint amit a lakosság rendelkezésére bocsátottak csak más elnevezéssel.
2008-óta a konvergencia és pénzügyi stabilitási programok a devizában való nyilvántarthatóságra épülnek.
Ma nem nagyon érti a sok „szakértő” miért szükségesek megszorítási csomagok? Pusztán azért, mert 2011-ben a végtörlesztéssel ki lettek mentve azok a gazdasági és nagy pénzügyi tartalékokkal rendelkezők.
A csapdában ragadt társadalmi réteg pedig képtelen teljesíteni a névleges követeléseket.
Tehát a névleges követelés, az csak követelés is marad, hiszen képtelen teljesíteni a lakosság az állami fedezettel történő uzsoráztatást.
A Magyar Államnak valószínűsíthetően nincs meg a fedezete a helyzet rendezésére, ezért próbálkoznak a kiküszöbölésekkel.
Ezzel szemben, büntetőjogi felelősség feszegetésével, nemzetközi és hazai elkövetői réteg ellen való eljárások megindításával a helyzet, kialakított környezet felszámolható lenne, államcsőd bekövetkezése nélkül.
Mindezek tudatában, egyszerűen aljasságnak kell nevezni azokat a hangokat, amik arról szólnak, hogy az adófizetők pénze, vagy akik nem vettek fel semmiit fizetniük kell.
-Mert: a devizában nyilvántartott társadalmi réteg is adófizető állampolgár.
-Az önkormányzatok „tartozásátvállalása” nagyon ellentmondásos tevékenység, hiszen az önkormányzatok megkapták példákon keresztül levezetve, hogy befektetési szerződéseik, milyen forint gyengülésnél, milyen nyereségre tesznek szert.
Ami ugyancsak adófizetők pénze.
A félreértések elkerülése végett, pontosítsunk egy kicsit.
A Jegybank devizatartaléka az a devizában nyilvántartott társadalmi rétegtől kizsarolt pénz.
Úgy nem lehet elszámoltatni, hogy nincs büntetőjogi felelősségre vonás!
Mert az csak elmaszatolás, legalizálási kísérlet és felelősség megállapításának hiányához vezet.
Grell Antal
B.É.CS
magyartudat.com
…..
Szerintem azt kellene megnézni melyik kölcsön mögött nem volt frank vagy japán jen. A többi dolog már sima ügy.Nagyon kesztyüs kézzel bánnak ezekkel a nemzetközi szélhámosokkal.Emberi életek vesztek el, családok mentek tönkre!
Öreg kun!
Nem az a kérdés, hogy volt-e, hanem az, hogy jelenleg van-e.
És hogy jelenleg van-e azt leginkább a kölcsönkamat nagysága mutatja meg. A CHF és yen bankközi kamata (amennyiért egyik bank kölcsönadja a másiknak) gyakorlatilag nulla. De akkor miért kér a magyar bank az adóstól 7-10 % kamatot? Ennyiért, sőt kevesebbért, már forintkölcsönt is lehet felvenni.
Nem igazán értek hozzá, de ha nem volt miért adtak?
Nem adtak, csak azt hazudták, hogy adnak.
Amikor minden érintett szereplő a saját érdekének megfelelően hazudik, akkor nem könnyű kideríteni az igazat.
Grell Antalnak nem is sikerült.
Sehogy sem áll össze az a kép, amit ő „felépített” és iderakott elénk !
Eurónarkózis
(idejében szóltam: 1994-ből Demokratában)
Hat éve tart a bódítás: Európa majd mindent megold nekünk, helyettünk. Csak feléjük kell menetelnünk, be kell lépnünk. Mindenki jó lesz, szép lesz, gazdag lesz. Európa maga a mennyország a mezítlábas pusztaiaknak!
Ez az Európa-narkotikum máris feloldotta a józanész gátlásait. Mintha a szocializmus is ehhez hasonló rózsaszín ködök felé csábított volna bennünket: egészen a pofára esésig! Most mégis, még nagyobb vehemenciával vetik magukat az új délibáb után. A bódító szerek utáni beteges vágyódással, méregszomjúsággal.
Csodálatosan hat az Európa-altató. Minden kételyt és kétkedőt elaltat, érzéstelenít minden fájdalmas következménnyel szemben. Persze minden nap tart az altatás, amely a tudat teljes kikapcsolásával, és a valóság iránti érzéketlenséggel jár. Európa a bódítók (bódultak) szerint olyan buta, hogy nekünk akar jót, a maga kárára. Tenyerén hordoz majd bennünket, munka nélkül, követelmények nélkül, mint mi tesszük ma a kisebbséggel, akkor is, ha mi belé gebedünk.
Félő, hogy a valódi európaiak nem ismerik, és nem veszik be a nekünk adagolt kábítószert!
„hol a bűnözők a törvényhozásban ülnek, soha törvény elé nem kerülnek!” Bölcsességek könyve! Ókor Óta tudott!
Szent Ágostonnak az a sokszor idézett mondása, hogy igazságosság nélkül az állam is csak egy rablóbanda,