Zebegényben a Nemzet Emlékezés Harangja Alapítványnak köszönhetően, már hagyomány a Kálváriahegyen a Trianon emlékműnél tartott megemlékezés. Egész napos, estébe nyúló program várta azokat, akiknek fáj még Trianon. A megemlékezésen beszédet mondott Dr Eva Maria Barki nemzetközi jogász, akinek beszédét hallhatták a jelenlévők.
2013, június 1. – Dr Eva Maria Barki, Zebegény
Kedves Barátaim, Eminenciás Úr, Tisztelt Egyházi Méltóságok, Tisztelt Polgármester Asszony, Tisztelt Emlékezők, Kedves Barátaim!
Jövőre lesz 100 éve annak, hogy kirobbant az első világháború, amelyet Magyarország nem akart, de megakadályoznia sem sikerült. Ez a háború és a háborút követő békediktátumok, Trianon, Versailles és St. Germain alapvetően megváltoztatták nem csak Magyarországot, hanem egész Európát is. Ezek a diktátumok és a megoldatlan nemzetiségi kérdések egyenesen a II. Világháborúhoz vezettek, Európa megosztásához, mivel Jaltában Roosevelt és Churchill átengedte Európa keleti felét a bolsevizmusnak, diktatúrának, a szovjet impériumnak.
Eduard Shevardnadze az akkori szovjet külügyminiszter ezt az új korszakot már 1989-ban az önrendelkezés korszakának nevezte.
Az önrendelkezés korszakát, mert a népek nem csak a totalitárius rendszert döntötték meg, hanem kivívták a függetlenségüket, önrendelkezésüket, olyanok is, akik előzőleg még soha sem éltek saját államban. Ez mind először történt meg Európában a második világháború után, de nem a nagyhatalmak vagy a nyugati kancelláriák akaratából, hanem az akaratuk ellenére. 1 millió ember vonult Lipcsében minden hétfőn az utcára és kiabálta „Mi vagyunk a nép és nem megyünk el”. Egy és fél millió ember követelte a Baltikum államaiban 300 kilométer hosszú élőlánccal az önrendelkezést. Következtek a szlovének, horvátok, bosnyákok, koszovói albánok, de Európán kívül is független lett Dél-Szudán és függetlenséget követelt Nyugat Szahara. Az utóbbi esetben az ENSZ Nemzetközi Bírósága ítéletében kimondta, hogy az önrendelkezés jogos, nem sérti a territoriális szuverenitást és a bíróság azt is kimondta, hogy az önrendelkezési jog elsőbbséget élvez az államközi szerződés előtt. Marokkónak el kell ismernie az államszerződés ellenére Nyugat- Szahara népének szecessziós követeléseit.
És hol maradtak a magyarok? Az európai nemzetközi jogászok már rajzolták az új közép-európai térképet független Erdéllyel, Magyarországhoz csatlakozott Felvidékkel, Délvidékkel, Kárpátaljával, a magyarok nem reagáltak. A magyarok 23 évvel ezelőtt autonómiát sem követeltek, mindazok, akik most divatszerűen egy sehol sem konkretizált autonómiát akarnak támogatni, akkor amikor meg lett volna a lehetőség rá– ez volt 1993-ig – az autonómia szót sem használták . Az autonómiakoncepciókat a délszláv válságban nem a magyarok dolgozták ki,hanem a szlovén Danilo Türk és a finn Marti Atissari. Sem a Magyar kormány, sem a Magyar képviselők az érintett területeken nem foglalkoztak a Magyar nép jogaival. A 3,5 millió magyart cserben hagyták.
Ezt tudni kell, ha emlékezünk Trianonra. Nem Trianont siratjuk, hanem siratjuk saját magukat, mert Trianon még mindig a fejünkben, az agyunkban van. Siratjuk a politikusokat, akik nem csak nem segítik, hanem méghozzá akadályozzák minden a magyar népet illető jog elérését. A jószomszédi viszony ápolásáért feláldozzák a kárpát-medencei magyarság jövőjét. Az egységes magyar nemzet napról- napra egyre csökken, nem csak a súlyos népesedési probléma miatt, hanem az asszimiláció miatt is, amely tovább halad és visszafordíthatatlan.
A magyarországi politika lemondott a területekről és ezzel lemondott minden kollektív nemzetiségi jogról, egy lehetséges autonómiáról is. Hazugság és felelőtlenség elhitetni az emberekkel, hogy autonómiát párbeszéddel lehet elérni. Alaptalan remény, illúzió azt hinni, hogy egy nemzetállam eszméhez ragaszkodó Románia, vagy Szlovákia, vagy Ukrajna valamikor nyomás nélkül meg fogja engedni, hogy a magyaroknak legyen autonómiája, ami saját törvényhozást, saját közigazgatást és saját bíráskodást jelent.
A magyarok soha sem fogalmaztak meg olyan követeléseket, amelyek alkalmas lettek volna, hogy ezt a célt el is lehet érni. A magyarok mindig csak védekeznek, ha szépen lassan és egymás után darabonként el is veszik tőlük még azt a kevés jogot is amelyekkel eddig éltek.
A nemzetiségi jogokat sehol sem adják ingyen, ezeket követelni kell, kérni kell hangosan és határozottan, de nem autonómiát, hanem önrendelkezést.
Az autonómia egy jó megoldás lenne, de az a nemzetközi atmoszféra, amely 20 évvel ezelőtt volt, ma már nincsen. Az autonómia belügy, nincs nemzetközi norma, amely szabályozza az autonómiát. Autonómiát csak kompromisszumként lehet kapni, minden példa azt mutatja, hogy csak akkor adnak autonómiát, ha félnek a szecessziótól.
Olyan nyilatkozatok, hogy nincsenek territoriális követelések, hogy senki sem akar határreviziót, vagy hogy csak 20.000 idióta akarja ezt, vagy hogy Trianon a szlovákoknak is káros, mert elveszítették a Balatont, biztonságot adnak a szomszédos kormányoknak hogy nem kell félniük, nyomás nélkül tovább lehet végrehajtani az asszimilációs politikát. Mivel a magyarság méghozzá még mindig, mint kisebbségnek definiálja magát, és nem, mint népnek, mint minden más autochton nemzetiség, nem szabad csodálkozni, ha Ponta azt mondja, a magyarok minden egyenlő jogot, mint minden más állampolgár meg fogják kapni.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Tudom, hogy az, amit mondok nagyon súlyos. Tudom, hogy egy önrendelkezési követelés komoly feszültségeket váltana ki a szomszédos országokkal. De még súlyosabb a minden jogról való lemondás, amellyel a Kárpát-medencei magyarság hosszú távon ki lesz fosztva a hazához való jogtól, amely az alapvető jogok között az egyik legfontosabb. A lemondás anélkül, hogy megkérdezzük az érintett népet ugyan az a bűn, mint Trianon, ugyan azt az önrendelkezési jog sértést teljesíti, ami Trianonban történt.
Ezért az egyik legfontosabb dolog és alapvető feltétele minden politikai döntésnek, hogy kérdezzük a népet.
Belgiumban az „Európai Állampolgárok Nemzetközi Bizottságot” (International Commission of European Citizens” (ICEC) hoztak létre, és egy aláírásgyűjtő akciót indítottak el, azzal a céllal, hogy az Európai Unió, amely az ENSZ jogokat elismerte, de mégis elkerüli az önrendelkezési jogot, az EU jogba is vegye fel, mint alapvető normát. Ez a felszólítás április 22-én kezdődött, az aláírás gyűjtése 2014 április 15-ig folytatódik. Csatlakoztak a déltiroliak, skótok, katalánok, baszkok, flamandok. A magyarok még hiányoznak. Ennek az aláírásgyűjtésnek akkor lenne döntő jelentősége, ha nem csak az előírt 1 millió aláírás jönne össze, hanem ennek a többszöröse.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Tudom, hogy az Európai Uniótól hideg szél fúj szembe. Tudom, hogy az EU veszélyeztet minden nemzetet Európában. Nem a népek önrendelkezése, hanem ellenkezőleg az államok szuverenitása és a nemzetek felszámolása a cél. Egy centralisztikus európai szuperállam, demokratikusan legitimált döntéshozók nélkül, tehát diktatúra. De minden diktatúra egyszer véget ér, az európai népek is ellen fognak állni a pénzvilág által dirigált brüsszeli bürokráciának.
Európa egy új választóvonal, új korszak előtt áll. A harc a nemzetállam eszméje versus egy globalizált világuralom, hagyományos kultúra, vallás, hagyomány, család, versus multikulturalizmus és a nyitott társadalom, nemzeti gazdaság versus nemzetközi pénzpiacok és pénzoligarchia, kereszténység versus kereszténytelenség.
Már látszik az ellenállás az Európai Unió Ellen. Ez az ellenállás minden nap növekszik. Nem kell nagy prófétának lenni ahhoz, ha azt mondom, hogy az Európai Unió élete a mai formában véget ér. Elő kell készülnünk az EU utáni időre, el kell indítani Európa újrarendezését, azt az újrarendezését, amelyet 23 évvel ezelőtt kellett volna csinálni. Egy Európát szabadság, az emberi önrendelkezés megbonthatatlan hármasából – emberi jogok, demokrácia és a népek önrendelkezése – alapján.
Az önrendelkezés a kulcs szó. Addig, ameddig nem élhet minden nép az önrendelkezési joggal, addig nem lesz igazi béke és szabadság Európában. Addig az első világháború utáni béke befejezetlen marad. Jövőre 100 éve lesz, hogy kirobbant az első világháború. Az első világháborút végre be kellene fejezni.
Dr Eva Maria Barki
2013.június 1.
Mikor szolalnak meg a mi politikusaink is?!