Van egy hatalmas, ám végtelenül nyomorult ország a világon, melynek lakói még mindig szentül meg vannak arról győződve, hogy ott mindenki „number one”. Látszólag minden egyes lakója aggódik társai sorsáért és szimpatikus érzéseket táplál más ember iránt, ha azonban kissé mélyebben megvizsgáljuk a társadalom működését, furcsa dolgokat tapasztalunk.
Az Egyesült Államok a világnak egy olyan beteg része, ahol emberi együttérzésről még nyomokban sem beszélhetünk. Ronald Segal, amerikai zsidó pszicho farmakológus 1968-tól fáradhatatlanul tárja fel a tényeket az amerikaiak együttérzéséről. Hol rejtőzik valójában az együttérzés? Mondjuk ki, valójában sehol. A pénz diktálta társadalomban az élet a versenyről szól, amely miatt együttérzésről semmiképpen nem beszélhetünk, a hazug propaganda mögött egy mérhetetlenül kegyetlen társadalom rejtőzik.
Christopher Lasch, amerikai történész a narcisztikus amerikai kultúráról a következőt írta: „a lelkiismeret halála nem jelenti a tudat halálát”. Vagyis, az erkölcs valami elavult, régi, hasznosíthatatlan téma, amely semmiképpen nem illik bele a társadalmi fejlődés folyamatába. A kegyetlen berendezkedés egy újszerű kapitalista hadviselésről, a fogyasztásról szól, amely aláássa a családok működését, fejleszti a pusztítást kiszolgáló új szakmák tanulását és végül egy féktelen, a társadalom egyes tagjai között dúló ellenségeskedéshez, a tisztesség és kultúra lerombolásához vezet.
Köztudott, hogy az Egyesült Államokban hihetetlenül magas a válások száma, ebben az országban oltanak ki legtöbb emberéletet pusztán a móka kedvéért és amit a világ a hollywoodi képmutató filmekből lát, az valójában tényleges szenvedésről, boldogtalanságról, káoszról, morális szétesésről, azaz, kulturális összeomlásról szól. Mivel a „number one” vízió mögött valóságtartalom nincs, az állam gyakorlatilag szétesett, a kormány egyetlen eszköze, amivel utolsó leheletéig megpróbálja egyben tartani népét, az a terrorizmus. Az uralkodó elit fél, ezért nemzetbiztonsági intézkedések egész sorával tartja rettegésben saját és az egész világ népét. (Gondoljunk csak például az NSA, vagy CIA ügynökökre.)
Lehetetlen nem észrevenni: az amerikai, mérhetetlenül önző és önelégült társadalmat dezintegráció, és céltalan sodródás jellemzi. Hírességek majmolása mellett, a hétköznapi emberek valós teljesítménye jóval elmarad a vizionált szintnél. Ennek ellenére, csodálattal és irigységmentes hozzáállással próbálják az egyéni teljesítményt fokozni. Ebben az országban mindenki „különleges”, és azt gondolják, egy jól megválasztott példakép fokozza a „number one” érzést.
Az iszonyatos erőszaknak köszönhetően, a látszat ellenére egyértelmű az amerikai társadalom megsemmisülése. A képmutató segítségnyújtás, nyomokban sem tartalmaz emberi együttérzést. Sokkal inkább igazságtalan, mások szenvedésével járó berendezkedést rejt.
magyartudat.com
Remek, összefoglaló írás! Az onnan átjöttek, -telepedtek ugyanerről számolta be.