Egy neves német publicista a Simon Wiesenthal Központ célkeresztjében

 

 

 

 

 

 

 

 

Újabb antiszemitizmus-vita bontakozott ki Németországban, miután a jeruzsálemi székhelyű Simon Wiesenthal Központ (SWC) felvett egy neves német publicistát a legveszélyesebbnek tartott antiszemita és Izrael-ellenes személyiségek és szervezetek listájára. Az ügy illeszkedik az antiszemitizmusról az utóbbi években folytatott diskurzushoz, amelynek az a fő kérdése, hogy lehet-e bírálni Németországban a mindenkori izraeli kormányt.
Az SWC Jakob Augsteint (a képen), a Spiegel Online publicistáját, a Der Freitag című baloldali hetilap szerkesztőbizottságának tagját a kilencedik helyre tette azon a tízes listán, amelyet a 2012-ben világszerte regisztrált antiszemita és Izrael-ellenes megnyilvánulások alapján állított össze. Indoklásként Augstein írásaiból közöltek az izraeli kormányt és az ultraortodox zsidókat bíráló idézeteket. Átvettek tovább egy idézetet egy másik német publicistától, a polemikus hangvételű írásairól híres, szándékosan túlzó, sommás megállapításokkal operáló Henryk M. Brodertől, a konzervatív Die Welt szerzőjétől, aki szerint Augstein “színtiszta antiszemita”, és csak azért nem a Gestapo – a náci titkosrendőrség – tagjaként futott be karriert, mert a háború után született.
Jakob Augstein rágalomnak minősítette az SWC eljárását. Hangsúlyozta: tiszteli az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen küzdő szervezetet, és elszomorítónak tartja, hogy éppen az SWC bélyegzi antiszemitizmusnak és rasszizmusnak a kritikus szellemű újságírást.
Több parlamenti párt is elutasította, hogy az SWC antiszemitizmussal vádolta meg Augsteint. Védelmébe vette a publicistát – a Der Spiegel című hetilapot alapító Rudolf Augstein fiát – a Németországi Zsidók Központi Tanácsa (ZDJ) is, a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig egy kommentárban az SWC eljárását ostobaságnak, az indoklást nevetségesnek nevezte.
A német közéletnek nem akad olyan szereplője, aki pártját fogná az SWC-nek. A megszólalók politikai oldalakat átívelő egyetértésben tiltakoztak az ellen, hogy az SWC egy lapon emlegeti Jakob Augsteint az egyiptomi iszlamista Muzulmán Testvériséggel vagy éppen Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel. A baloldali publicista mellett kiálló német közszereplők mind azt hangsúlyozták, hogy az izraeli kormány bírálata nem antiszemitizmus.
A vita így illeszkedik az antiszemitizmusról folytatott németországi diskurzus fő vonulatához, amelynek témája az, hogy német földön tabunak számít-e az izraeli vezetés bírálata. Legutóbb 2012 tavaszán, Günter Grass egy prózaverse körül alakult ki hasonló szerkezetű vita. A Nobel-díjas német író az Amit el kell mondani című művében kifejtette: az egyre nagyobb és ellenőrizetlenül gyarapodó nukleáris fegyverzettel rendelkező Izrael megelőző csapást fontolgat Irán ellen, amivel az egész világ békéjét fenyegeti; ezt azonban nem lehet szóvá tenni anélkül, hogy az embert ne vádolják rögtön antiszemitizmussal.
A vers körüli diskurzusban kialakult fő véleményáramlat szerint Grass tévesen érvel, de fontos problémára mutat rá. Összekeveri a dolgokat, hiszen éppen hogy Irán fenyegeti Izraelt, azt pedig nem lehet kifogásolni, ha a zsidó állam a katonai erejének növelésével reagál Teherán agresszív politikájára. Ugyanakkor fontos kérdést vet fel; azt, hogy miként kellene Németországnak viszonyulnia a mindenkori izraeli vezetés politikájához.
Németországban a többség nem osztja Grassnak azt a véleményét, hogy rögtön ráütik az antiszemitizmus bélyegét arra, aki Izraelt kritizálja. Egy reprezentatív felmérés szerint – amely a vers megjelenése utáni hetekben, 2012 áprilisában készült – a választásra jogosultak 75 százaléka szerint Németország ugyanúgy bírálhatja Izraelt és a zsidó állam politikáját, mint bármely más országét.
Időközben maga a szerző is módosította álláspontját. A vers megjelent Grass ősszel kiadott Tiszavirágok című kötetében, de nem az eredeti szöveggel. A szerző egy változtatást hajtott végre, az “atomhatalom Izrael” helyett azt írta, hogy az “atomhatalom Izrael jelenlegi kormánya” fenyegeti a világbékét.
Bálint Marcell

vajma.info/magyartudat.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás