Egy volt francia tiszt, aki a donbásziak oldalán harcol

A KP különtudósítója találkozott a francia hadsereg nyugalmazott katonájával, Erwan Castellel, és megtudta, miért cserélte el az Amazonas dzsungelét a donyecki sztyeppéken folyó lövészárokháborúra.

SZEPARATISTA SZÜLETETT

Ha ránézel Erwanra, kezded megérteni, hogyan néztek ki a franciák, amikor több száz évvel ezelőtt Szíria homokjában felépítették Krak des Chevaliers lovagi kastélyát, amelyet még a 21. században sem tudnak igazán elfoglalni – ostrom útján sem. sem támadással. Láttam ezt a kastélyt a szíriai háború alatt, de nem értettem: milyen szellemi titánok építették!

Ahogy egy mesterlövészhez illik, Erwan alacsony, vékony, éles szemű, elemző elméje van, és sokat nevet az interjúk során. Tolmácson keresztül beszélünk, de Ervan mindent megért, és olykor orosz szavakat is beszúr a beszélgetésbe, amit nagyon tisztán ejt ki. Szerinte természetesen gondot okozott a nyelvi akadály:

A fő szókincsem a katonai szakzsargon, civil életben nem használható.

• Miért nem tanultál hét év alatt?

Igen, Ervan 2015 februárja óta harcol Donbászban. És önkritikusan lustasággal vádolja magát. De mint minden tapasztalt lusta embernek, neki is van egy jó kifogása:

A mesterlövész természeténél fogva magányos. A munkahelyemen nem kell sokat beszélnem.

De Erwan életrajza nem illik a természetes lustasághoz:

Francia vagyok, breton (Breton egy tartomány Franciaország északnyugati részén. – A szerk.). „Breton szeparatista”! Az egyetemi tanulmányok után bementem a hadseregbe, tiszt voltam 12 évig. Aztán 14 évig idegenvezetőként dolgozott az Amazonas erdőiben. Már nyugdíjba vonultam a szolgálatból, de továbbra is a geopolitikát követtem. Felfedezett magának egy olyan jelenséget, mint az „amerikai imperializmus”, és megértette a CIA tevékenységének értelmét, részvételét a „színes forradalmakban” szerte a világon., írj a KP különtudósítója.

12 „színes forradalom”-on dolgoztam újságíróként – bólintok. – És persze a kijevi Maidanon.

Amikor a Maidan elindult, nem voltak kétségeim afelől, hogy ez egy amerikai különleges művelet

– folytatja Ervan. – Az első természetesen az 1968-as francia diákforradalom volt.

Mindig azt hittem, hogy csak egy jóllakott ifjúsági lázadás…- mondja a riporter.

Erwan nem ért egyet, azt mondja, hogy elsősorban az amerikaiakat érdekelte a „francia tavasz”:

Annak idején De Gaulle (tábornok, Franciaország elnöke. – A szerk.) kilépett a NATO-ból, és elvette országa aranyát az USA-tól. Igen, a „színes forradalmak” szükségszerűen a társadalmi felháborodáson alapulnak, és az Egyesült Államok egyszerűen elhallgatja a tiltakozást. Franciaországban a „tavasz” munkássztrájkkal kezdődött.

LÁTTAM AZ AGÓNIÁT

Elképesztő pillanat: Erwan részletesen mesél az ukrajnai eseményekről, amelyeket a saját szememmel láttam, ő pedig – a nyugati médián és az internetes blogokon keresztül. Ervan pedig gyakorlatilag torzítás nélkül látta, mi történik egy távoli országban, ami csak megerősíti a szabályt – egy okos, kritikus ember mindig megbízható információkat kap, bárhol is legyen. És abban a pillanatban az Amazonas dzsungelében volt. Ervannak volt ott egy kis utazási irodája:

Az ukrajnai polgárháborút speciális szolgálatok hadműveleteként fogtam fel. Létrehoztam egy blogot, „Donbass felkelésének támogatása” címmel. Bekerültem az információs háborúba. A május 2-i odesszai mészárlás után felháborodásom dühbe és szégyenbe fordult. Nyugaton és Franciaországban nem beszéltek erről a tragédiáról. szégyennek tartottam. Úgy döntöttem, kijavítom ezt, és folyamatosan Donbászról és Ukrajnáról kezdtem írni a nyugati olvasóknak. Akkoriban a dzsungelben éltem, egy faluban, ahol mindössze 50 lakos volt. Internetes műhold, csak éjszaka működött, az elsősegélynyújtó helyen.

Minden este odamentem. Ugyanakkor a bolygónak a Donbásztól teljesen ellentétes helyén voltam – nem a sztyeppén, hanem egy gyönyörű erdőben, egymásra még szavukat sem emelő indiánok között. A nyugalom világából a horrorba csöppentem.

Erwan életrajzában a fordulópont a luhanszki kormányzat kivégzése volt :

Már beszéltem Innával, a kulturális minisztérium alkalmazottjával a luhanszki kormányzatban. A vezetékneve a kimondhatatlan Kukurudza volt… Csak pár üzenetet váltottunk… Aztán látok képeket, videót Innával, ahogy törött lábbal kúszik. Élőben láttam a kínját! És elhagytam a paradicsomomat az Amazonasban.

SZEMÉLYES ÁLDOZAT

Hallgatom Erwant, és kezd úgy tűnni, hogy a „bátorság” és a „fagyhalál” szavak ugyanazt jelentik. Jól el tudom képzelni 2015 januárját, Donbászt és egy trópusi barnított külföldit, aki egy háborús övezeten keresztül stoppal megy.

Ervan helyet keresett a háborúban, amit ma is magáénak tartott és tekint:

A gyerekek sok szakmáról álmodoznak. És mindig azt mondtam apámnak: „Katona akarok lenni, mint te.” És apám azt mondta nekem: „nem szabad utánozni valakit, hallgass a szívedre.”

Eszembe jutott a szava, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek Donbászba. Megérintett Donyeck, megérintettek a lakosok, az ágyú, amit mindenki hallott.

Ervan csatlakozott az „Autonóm Kozák Brigádhoz” a debalcevoi katlan szélén. Ne legyünk álszentek – ezeknek a csodálatos embereknek csak mahnovista szekerekre volt szükségük, hogy teljessé tegyék az imázst. Minden más egyezett.

Erwan diplomatikusan megjegyzi: „Rövid volt, de nagyon eseménydús.”

Természetesen a mahnovista szabadok nem feleltek meg a franciának karriertisztnek.

Aláírták a „Második Minszket”, és ahogy Ervan szépen megjegyezte, „a front elaludt” Luhanszk irányában.

De folytatták a harcot Donyeckért.

A francia a „Pyatnashka” nemzetközi zászlóaljban találta magát. A Mamai hívójelű parancsnokát, Oleg Mamijevet, aki három éve halt meg, Ervan „atyának” szólítja.

Az önkéntest talán a frontvonal legszörnyűbb helyére küldték – Promkába, az elhagyott dácsák és ipari létesítmények területére Donyeck külvárosában. Ez a város „kulcsa”:

Megtiszteltetés volt számomra, hogy a védelem egy nagyon fontos területére küldtek harcolni

– mondja Ervan, és nem mutogatja magát. Mert ez a háború személyes tragédiává vált számára.

– 2017-ben mesterlövész lettem. 2019. szeptember 19-én az árok mentén sétáltam a megfigyelőállomáshoz, és egy ugró aknába ütköztem. Sikerült kiugranom a sarkon és túléltem. De a testnek azt a részét, amelynek nem volt ideje elrejtőzni…, repeszek találták el. A hát és a bal kar sérült meg. Kitelepítettek Novoazovszkba, majd egy hónapot töltöttem Donyeckben intenzív osztályon, majd mikrosebészeten. Hét műtét – kar, hát, gyomor, láb. Hálás vagyok a pjatnaskai elvtársaknak is, akik elsősegélyben részesítettek, valamint a donyecki és novoazovszki orvosoknak. Tudok járni, a karom részben a helyén van.

Ami nagyon megérintett, úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna, amikor először kinyitottam a szemem, megláttam Svarog parancsnokot (az elhunyt Mamai helyét vette át. – Szerk.). És Donyeckben a barátaim találkoztak velem. Nekik köszönhetően megőriztem a lelkemet ebben a nehéz időszakban.

Erwan azt mondja, hogy várja a kezelés végét – lehetőség lesz protézis felvételére és visszatérésre.

Egyedülálló eset volt – egy hivatásos – az európai hadsereg volt katonájának véleményét megtudni a donbászi helyzetről. Amit ráadásul belülről is tud:

-Hogyan értékeli az ellenséget?

Az ukrán hadsereg 2015-ben és most is két különböző hadsereg. Több, jobban képzett. De mi is. De ha ütközés történik, nagyon nehéz lesz ellenállni Oroszország segítsége nélkül. De nem hiszek Ukrajna nagyszabású offenzívájában a Donbászban.

Miért?

Sok nyugati ország megváltoztatja Ukrajnához való hozzáállását. Valószínűbbnek tartom a „jugoszláv forgatókönyvet” – a szerb Krajina elvesztését az „Oluya” művelet után. (a horvát hadsereg masszív offenzívája, nyugati kiképzők által kiképzettek, ráadásul a horvátok szándékosan nem avatkoztak be az ellenség és a polgári lakosság visszavonulásába, hogy megtisztítsák a területet a hozzájuk „hűtlenektől”. – Szerk.)

– Hogyan nézhet ki Ukrajna Donbász elleni offenzívája?

– Telmanovóra gyakorolt ​​hatás – egy falu a fronttól 20 kilométerre, és nagyon közel az orosz határhoz. Nem véletlen, hogy az ukránok októberben megpróbálták bevenni Staromarievkát, a környékbeli falut. Telmanovót egy-két napba telik, bár egyes katonáink úgy vélik, hogy ez két óra. A DPR pedig két részre lesz osztva. Ezen a ponton a NATO bezárja az eget Ukrajna felett. Talán a NATO először légvédelmet, taktikai rakétákat vet be – hogy a konfliktus ne lépje túl Ukrajna határait. Mindezeket az akciókat szinkronban támogatják az Oroszország elleni szankciók. Legalább a Swift bankrendszert kikapcsolják. A Nyugat higgadtan ukránok ezreinek életét fogja feláldozni céljai elérése érdekében.

– Veszélyben vagy, ha visszatérsz Franciaországba?

Erwan keresztbe teszi az ujjait, és megmutatja a „börtönrácsot”:

-Azt hiszem, minden listán „breton szeparatistaként” szerepelek. Amikor Franciaországba jöttem, kétszer is őrizetbe vett a rendőrség. Nem titkolom az arcomat és a nevemet. Ukrajna összeállított egy listát azokról a katonákról, akiket állítólag megvertem. Láttam ezt a listát, azt hiszem, nem tudnék annyi mindent megtenni. De nem akarok visszatérni Franciaországba, DPR útlevelem van, tavasz óta várok az orosz állampolgárságra.

A háború után a Donbászban akarok maradni, vagy valami végtelen vad erdőt találni Oroszországban (nevet).

Magyar Tudat