XVI. Benedek pápa, a kiváló német teológus és a római katolikus egyház tanításának konzervatív érvényesítője, aki csaknem 600 éves hagyományával szakított azzal, hogy lemondott, (vagy lemondatták) majd csaknem egy évtizedig a Vatikán falai mögött élt nyugdíjas pápaként, még mindig fehér köntösben, szombaton, 95 évesen hunyt el – közölte a Vatikán.
Ahogy Benedek 2013-as lemondása is megrázta a római katolikus egyházat, halála ismét kevéssé feltérképezett területre helyezte az intézményt.
A pápa halála általában konklávét indít az egyház új vezetőjének megválasztására, de Benedek utódját, Ferenc pápát nevezték ki, amikor Benedek lemondott. Ferenc volt az, aki szerdán közölte a világgal Benedek végső hanyatlásának hírét .
Most, a rend és a hagyomány fenntartásának szentelt élete után az egyházban, Benedek a halálban a bizonytalanság pillanatába helyezte azt a kérdést, hogy hogyan és milyen minőségben fogják gyászolni, és hogy élő pápa elnököl-e majd a temetésen egy elhunyt pápáról.
Bármilyen szertartás mellett dönt is a Vatikán, Benedek elvesztését az egyházi konzervatívok különösen keményen fogják érezni.
Még mielőtt 2005. április 19-én pápává választották, hívei az intellektuális és spirituális északi csillaguknak tekintették őt, egy olyan vezetőt, aki befolyásos vatikáni tisztviselőként kiállt az egyházi doktrína mellett a növekvő szekularizmussal és a változásra irányuló nyomással szemben, hogy többet szerezzen. embereket a padsorba.
Ferenc elbocsátotta vagy lefokozta Benedek számos kinevezettjét, átirányította az egyház prioritásait, és a hangsúlyt a határok meghatározásáról és betartásáról a lelkipásztori inkluzivitásra helyezte.
Ennek ellenére bizonyos tekintetben Ferenc Benedek örökségére épített, különösen a gyermekek szexuális zaklatásának válságának kezelésében. Benedek volt az első pápa, aki áldozatokkal találkozott, és bocsánatot kért a II. János Pál idején elterjedt bántalmazásért.
Kiürítette a „mocskot” a templomban, és kiközösített néhány vétkes papot.
Benedeket, született Joseph Alois Ratzinger, 1951-ben szentelték pappá, és 1977-ben nevezték ki München és Freising érsekévé, ugyanabban az évben, amikor bíboros lett.
Négy évvel később II. János Pál pápa Rómába hívta Ratzinger bíborost, ahol a Hittani Kongregáció vezetője lett, amely az egyházi ortodoxia védelméért felelős hivatal, a Vatikán egyik legfontosabb posztja.
Közel 25 évig vezette az irodát.
János Pál 2005-ös halála után Ratzinger bíborost választották utódjának.
Egy hatodik századi szerzetes, Nurciai Benedek nevét vette fel, aki kolostorokat és bencés rendet alapított, ezzel segítette a kereszténység elterjesztését Európában.
Az új pápa, mint XVI. Benedek, egy olyan Európát akarna újra evangelizálni, amely küzd a hite megőrzéséért.
Benedek pápa végül meghajolt a botrányok és a hatalmas nyomás alatt. Említette a hanyatló egészségi állapotát, „lelkében és testében egyaránt”.
Azt mondta, hogy szabadon és „az egyház javára” mondott le.
Erre a lemondásra – 1415 óta először történt egy pápa – valószínűleg a legmeghatározóbb cselekedeteként fog emlékezni.
Nyugdíjas korában egy vatikáni kolostorban élt , többnyire kihátrált a közéletből, és az imának és a meditációnak szentelte magát.
Ferenc meglátogatta, és „bölcs nagyapának az otthonban” nevezte, még akkor is, ha támogatói arra törekedtek – és nem sikerült – alternatív hatalmi központtá tenni.
