Évekig fizethetik még a havi törlesztőrészleteket azok az autóhitelesek, akiknek a bank elvitte a kocsiját – derül ki a Pénzügyi Békéltető Testület határozataiból. Az egyezségekben csak annyit sikerül kiharcolniuk, hogy kamatmentes vagy kedvező kamatozású legyen a tartozás. A bankok csak az extra költségeket engedik el.
A nagyot gyengülő forint jelentősen megemelte a deviza alapú, többnyire svájci frankos autóhitel forintra számított összegét, miközben a kölcsön mögött fedezetként meglévő gépkocsi értéke folyamatosan zuhant. Emiatt az autóhitelesek tartozása – főként a 80-100 százalékban csak hitelből fizetett gépkocsik esetében – jóval nagyobb, mint az autó értéke. Így ha a bank elviszi az autót, a hitel jelentős része továbbra is megmarad. Ezt pedig fizetni kell – derül ki a PBT döntéseiből.
Utólag hiába látszik jól, hogy alapvetően hibás konstrukció volt deviza alapú hitelből finanszírozni teljes egészében, de akár 80 százalékban is egy gépkocsi vásárlását, a nyakig eladósodott ügyfelek – legalábbis az eddigi eljárásokban – csak abban egyezkedhettek a bankkal (vagy lízingcéggel) a Pénzügyi Békéltető Testület előtt, hogy kedvező kamattal fizessék ki a még fennálló tartozásukat. A hitel – akár csak részleges – elengedését nem sikerült elérni. Legfeljebb a büntető kamatok és egyéb költségek fizetésétől tekintenek el.
Csak a kétmilliós tartozás maradt
Nem tudta fizetni autóhitelét az az ügyfél, akinek a bank végül elvitte az autóját, és a fennmaradó tartozást egy összegben követelte tőle. Ekkor fordult a PBT-hez az adós, hogy a fennmaradó hitelt 40 ezer forintos havi részletekben fizethesse meg. A PBT előtt sikerült megegyezni a bankkal: mintegy 200 ezer forint tartozást elengedtek, és 60 havi, éves szinten fix 3,5 százalékos kamatozású részletfizetési lehetőséget kapott.
A történet még 2007 februárjában kezdődött, amikor 2,950 millió forintért egy Mitsubishi Coltot vásárolt az ügyfél. Ehhez 10 éves futamidejű, 2,5 millió forintnyi, svájci frank alapú devizahitelt igényelt. Az árfolyam akkor 153,22 forint volt, így a hitel 16,3 ezer svájci frankról szólt. Az induló törlesztőrészlet 20.494 forint volt, de a kedvezményes időszak letelte után, a 23. hónaptól kezdődően 39.069 forintra nőtt volna. Csakhogy az élet – azaz a svájci frank erősödése – közbeszólt, emiatt 2009 végétől már fizetési nehézségei támadtak. Ezt 2010 januárjában jelezte a hitelezőnek, de segítséget nem kapott. Legközelebb 2011 októberében e-mailben, majd telefonon kért segítséget. Jelezte, hogy havi 40 ezer forintot tudna fizetni, de csak három hónapos (a bank szerint hat hónapos) fizetési könnyítést ajánlottak fel számára. Végül idén márciusban felmondta a bank a szerződést, és mivel az adós nem tudta egy összegben kifizetni a tartozást, az autót le kellett adnia. A PBT előtt azt kérte a bankjától, hogy a továbbiakban is használhassa a gépkocsit, és havi 40 ezer forintot törleszthessen.
A tartozás összesen 3,249 millió forint volt, amikor a bank felmondta a szerződést. Végül az autót 1 millió 50 ezer forintért értékesítette a bank, így a tartozás 2,278 millió forintra csökkent. Az egyezség keretében 201.805 forintot elengedtek az ügyfélnek (késedelmi kamat és egyéb díjak), a fennmaradó 2,076 millió forintos tartozást pedig 37.811 forintos havi részletekben fizeti meg az ügyfél. Mindezt úgy, hogy autója már nincs.
Kamatmentes hitellé vált
Egy másik esetben, 2008 tavaszán 600 ezer forint, svájci frank alapú, változó kamatozású hitelt vett fel az ügyfél egy BNW 323 TI Compact megvásárlásához. A 72 hónapos futamidejű kölcsön induló teljes hiteldíj mutatója (thm) 28,889 százalék volt. (Ez egyébként kirívóan magasnak számít, hiszen akkoriban svájci frank alapú autóhiteleket 10 százalék körüli thm-mel lehetett megkapni.) A szerződést 2010 nyarán módosították, az ügyfél tartozásából 76 ezer forintot tőkésítettek, és a törlesztőrészletet 17.597 forintra változtatták. Ettől kezdve a hitel fix havi részletű és változó futamidejű lett. Csakhogy ezt sem tudta törleszteni az ügyfél, így 2011 szeptemberében szerződését a bank felmondta, az autót pedig 2012 tavaszán elvette. Az ügyfél a PBT-hez fordult, mivel a bank szerint a gépkocsi visszavételkori Eurotax ára 308 ezer forint volt, és 127 ezer forint behajtási költséget is felszámított.
Végül a PBT előtt sikerült kiegyezni a bankkal, amely végül elengedte a behajtási költséget és 53 ezer forint késedelmi kamatot is. Az autó vételárát pedig 558 ezer forintra emelte. Az egyezség keretében végül 307 ezer forint lett az ügyfél tartozása, amit kamatmentes hitelként törleszthet 36 hónapon át, havi 8.526 forintonként. (Autó itt sincs már.)
Hiába kérdőjelezik meg a jogszerűséget
Az egyik legfrissebb határozatában a PBT megszüntette az eljárást. Ebben az esetben az autóhiteles a bank által kiszámított törlesztőrészletek, árfolyam-, illetve kamatkülönbségek felülvizsgálatát, valamint a szerződési feltételek jogtisztaságának és az annak alapján megállapított árfolyamkülönbség és kamatkülönbség-kiszámítási eljárás jogosságának a felülvizsgálatát kérte. A bank a kérdéseket részletesen megválaszolta, az érvei alátámasztására a hatályos szabályzatát valamint egyéb kimutatásait, számláit is becsatolta. Mivel a bank eljárása a PBT szerint nem volt jogellenes, az eljárást megszüntette.
Volt olyan autóhiteles is, aki a PBT előtt azzal érvelt, hogy a bank már nem követelhet tőle semmit, mert elvette az autóját, és annak értékét, valamit az addig törlesztett havi részleteket figyelembe véve már jóval többet fizetett ki, mint az eredeti hitel volt. Ráadásul – szerinte – a banknak nincs joga bármit követelni tőle, hiszen az autó már nincs meg, nem indokolt törlesztőrészletet és kamatot fizetni. Kész valamennyit fizetni, ha az autót visszakapja, egyébként viszont megszűnt a fizetési kötelezettsége. A PBT azonban megalapozatlannak minősítette a kérelmét, az eljárást megszüntette.
A határozatban pedig kitért arra, hogy a bank a kölcsönszerződésben meghatározott összeget folyósított, a visszafizetési kötelezettség pedig független az autó tulajdonjogától, és a forgalmi érték változásának sincs hatása a tartozás mértékére. Ha a bank élt a vételi jogával, majd értékesítette a kocsit, az önmagában nem szünteti meg a tartozást. A vételár természetesen csökkenti az adósságot, azonban a fennmaradó tartozást – az autó eladásától függetlenül – meg kell fizetni. A bank egyébként az eljárás alatt egyezségi ajánlatot tett – ennek tartalma nem ismert –, amire viszont az ügyfél nem reagált.
azenpenzem/magyartudat.com
Minek kellene itt PBT hez a bankok cinkosához fordulni? Nem kérdés! Elvitték a kocsimat amikor 4 évesen erre sor került akkor már a vételár ki volt fizetve.. Eladták az eurotax harmadááért és még én fizessek? Vicc ugye? 4 éve nem fizetek nekik és kussban vannak azóta is. Nem is fogok fizetni egy vasat sem. A hitel nem is volt soha CHF alapú. A CHF referencia kamat 2008 tól lecsökkent 0,1%-ra csak ettől még a törlesztőt felemelték – pedig csökkennie kellet volna. A jogtalanul csalással felemelt kamatokkal idézték elő a fizetés képtelenség pillanatnyi állapotát, azért hogy az autót elvihessék és ugyan úgy követelhessék a szerintük fennmaradt hátralékot. Ezek a szerződések mind semmisek. Dr Léman György ügyvéd urat keel keresni ezügyben a neten… A csalással előidézett körülménnyel a bankok okoztak kárt – ezt a kárt a banknak kell megtérítenie, és nem az az ügyfél tartozik a banknak aki a kocsit elveszítette. Kellene gondolkozni kicsit jobban mielőtt mindent elfogadunk és beletörődünk…