A színművész József Attila versekkel kezdi estjeit, majd annak dramaturgiáját ismerteti az egybegyűltekkel. – Huszadik századi magyar költők istenkereső verseit szavalja.
Minden vers egy sűrített dráma.
Magyar verseket mond, de mások gondolatait is társítja hozzájuk, legyen szó Molière-ről, Shakespeare-ről, avagy a Bibliáról.
Latinovits Zoltán egykori Balassi-estje mindig megihleti, így számos átvezető szöveg hangzik el.
A műsor három nagy részből állnak: az első a szabad akaratról, a második a megtérésről – ez a legbővebb, Adynak például rengeteg, ilyen jellegű verse van –, a harmadik pedig a lét végső értelméről szól.
A részek között klasszikus zeneszámok hangzanak el. A művész katolikus, de az estjei ökumenikusak, hiszen gyönyörűen ökumenikus a huszadik századi magyar keresztény költészet is.
A repertoárja körülbelül 144 versből áll. Ezek folyamatosan ki- és bekerülnek a műsorokba, van közöttük állandó jelleggel szavalt, és van olyan, amit még nem mer elmondani, mert úgy érzi nincs azon a szinten, mint aki leírta. Olyan zöldséges, aki a termésnek a javát hozta – „felelősek vagyunk azért, amit mondunk.”
De ő evangelizátor szeretne lenni, nem agitátor.
Hiszen minden izmus az egoizmusból ered.
Számos izmus van, és meggyőződése, hogy az Úr Jézusnak a keresztény izmusok fájnak a legjobban.
Isten nélkül nincs nemzet, csak csürhe – ezért vallja József Attilával együtt: „Az igazat mondd, ne csak a valódit”.
Mert az igaz mindig szakrális – vallja Eperjes Károly, majd elkezdte különleges, átvezető szövegekkel, más szerzőkre, művekre, korokra és korszakokra való reflektálással, versmagyarázatokkal, igen nagy háttérműveltségre valló, filozófiai és teológiai mélységű elmélkedésekkel telített versmondását, amelyen keresztül kirajzolódott a mélyen hívő, embertársaiért tenni és a jövőt megváltoztatni kívánó, a divatos konzumkultúra és irányított néphülyítés ellen lázadó művész világképe.
Többek között József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János versein keresztül, olykor iróniával telítetten, olykor humorral szól közönségéhez hitről, megváltásról, személyiségről, történelemről, Európáról.
– Aki a szívéről mond le a siker, az érvényesülés miatt, az lemond a lelkiismeretéről. És amikor a harmónia szétszakad, akkor az agyasok hülyítik a többieket.
Nagy divat. Európa önmagát pusztítja le.
Hit által jön a megigazulás, hit nélkül pedig az elvonókúra. Régen Erdélybe feltöltődni mentünk.
Most nagyobb a baj, mint Ceauşescu idején: a határtalan liberalizmus jobban dögleszti a nemzetet.
Ezért is mondja: minden izmus a félelemre épít. Ötvenhatban szabadságharcként kezdtük, és mások ezt forradalommá tették.
Ezt édesapja mondta, aki akkor a forradalmi bizottság elnöke volt.
„Félek. Kérem a köpenyem” – írja Pilinszky a Sztavrogin visszatér című versének utolsó soraként. A világirodalomban, az adott kontextusban nincs ehhez fogható sor.
Ahogyan Adynak a Krisztus-kereszt az erdőn című alkotása is a világirodalom legtökéletesebb, legigazabb istenes verse.
Amikor József Attila Négykézláb másztam című versét mondta el, két idős úr felnevetett, és utána végigröhögte az előadást.
Mint kiderült, nyelvészprofesszorok voltak. Tőlük tudta meg: a vers eredeti címe Az Isten itt állt a hátam mögött, továbbá nem az első szakasztól kezdte. Az eredeti szöveget, ami nem más, mint Lukács 15: a tékozló fiú esete. Ugyanaz, ami most folyik Európában – a tékozlás.
És nem realista, aki nem hisz a csodában: hisz az élet maga a csoda.
Címlap fotó:Győr Egyházmegye
K. Nagy Botond
magyartudat.com
