Megállíthatatlannak tűnik a román balliberális hatalom magyarellenes hadjárata
Irgalmatlan politikai ricsaj keletkezett a székelyföldi „zászlóháborúból”, ami nem feltétlenül az említett ügy súlyával van összefüggésben, hanem azzal, hogy a tavaly nyáron hatalomra került, majd decemberben kétharmados választási győzelmet arató román Szociálliberális Unió szokást csinált a sértegető, dühödt asztalcsapkodásból minden olyan esetben, amikor magyarokat érintő kérdésről van szó. Külön említést érdemelnek a Victor Pontáékat kiszolgáló hírtelevíziók, amelyek szenzációhajhász stílusukkal a legegyszerűbb tömegek körében is nagy nézettségnek örvendenek és könnyedén befolyásolni, manipulálni tudják a kizárólag ezekből a forrásokból tájékozódó tömegeket. A mostani magyar–román cirkusz alatt egymást váltották a stúdiókban a hírhedt, az utóbbi években a politika süllyesztőjébe került soviniszta figurák (például Gheorghe Funar), akik habzó szájjal hergelték az információra éhes nézőket. A miértre prózai a válasz. A román balliberálisok egyrészt ilyen és ehhez hasonló lépésekkel állnak bosszút az erdélyi magyarokon, amiért két elnökválasztáson és három népszavazáson a nagy ellenfél, Traian Basescu államfő mellett tették le voksukat, másrészt pedig a kormányzást ért brüsszeli vagy ellenzéki bírálatok esetén hatékony figyelemelterelő eszközként használják a magyarellenes kampányokat. Az is tény ugyanakkor, hogy a szavazati joggal járó egyszerűsített honosítás révén új választók jelentek meg a magyarországi politikai elit láthatárán, ami ad némi kampányízt a hangzatos budapesti nyilatkozatoknak, szimbolikus akcióknak. Bukarestben pedig most csak erre várnak.
Amúgy, talán a magyarországi helyzetből is tanulva, a vártnál lassabban kezd működésbe a kétharmados román kormánytöbbség törvénygyára. Eddig annyi biztos, hogy nyár közepéig megszavazzák a módosított alkotmányt, s elfogadják az ország regionális felosztását és az új választási törvényt. A megújított alaptörvény a tervek szerint az államfő szerepének csökkentésére és a parlament megerősítésére összpontosít. A balliberális hatalom által tervezett legfontosabb módosítások ugyanakkor az alkotmány szerepének csökkentését, az ügyészek jogállásának, a Legfelsőbb Bírói Tanács szerepének módosítását célozzák. Bár a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok alkotta többség akármilyen alkotmányt el tud fogadni, a miniszterelnök ígérete szerint a módosítások ügyében konzultálnak a Velencei Bizottsággal is. Victor Ponta nyilván nem akar még egy olyan vesszőfutást, mint tavaly nyáron, amikor az unió össztüzet nyitott a bukaresti kormányra a Traian Basescu elnököt mindenáron eltávolítani akaró törvénytelen igyekezete miatt. Hogy az akkor történteket nagyon is megjegyezték maguknak a brüsszeli illetékesek, azt jól jelzi az Európai Bizottság nemrég közzétett jelentése, amelyben bírálja Romániát a jogállamiság állapota, különösképpen a független igazságügy területén érzékelhető hiányosságok miatt.
De mire számíthat az erdélyi magyarság az új román törvényhozástól? Az első vitát gerjesztő ügy nyilvánvalóan a már fentebb említett közigazgatási átalakítás lesz. Már az elején érdemes leszögezni, hogy az eddig fejlesztési régiókként működő nyolc országrész jogi státussal való felruházásának ötlete eredetileg nem a magyarok ellen született, a régóta napirenden lévő uniós elvárást az előző kormánypárt, Basescu demokratái is szorgalmazták. Ezek a régiók jelenleg éppen azért képtelenek betölteni gazdasági szerepüket, mert nincsenek megfelelő jogköreik. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslata révén állítólag lesz olyan tervezet is a parlament vitaanyagai között, amelyik több, kisebb régiót határozna meg Erdélyben, így többek között a Maros, Hargita és Kovászna megyét magába foglaló, nagyjából a történelmi Székelyföld határait követő területet. Csakhogy ma egyetlen olyan román párt sincs, amely ezt a változatot támogatná, s ezt az elutasítást már lehet kisebbség ellenesnek is tekinteni, hiszen az érintett közösség véleményének semmibevételét jelenti. A jelenlegi – nagy valószínűség szerint végleges – állás szerint a másik három megye mellett Marost, Hargitát és Kovásznát is magába foglaló, román többségű Közép fejlesztési régió kap jogi, közigazgatási státust úgy, hogy közben megmaradnak a megyék határai, jogkörei is. Utóbbi azért fontos, mert a megyei közgyűlések szintjén megtarthatnák vezető pozícióikat a magyar pártok. A jelenleg ellenzékben lévő RMDSZ volt szenátorát, Frunda Györgyöt kisebbségügyi tanácsadónak kérte fel a szociáldemokrata miniszterelnök, a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala élén továbbra is az RMDSZ embere marad, Laczikó Katalin Enikő személyében, nemrég pedig felfelé buktatták a magyarellenes nyilatkozatairól, akcióiról hírnevet szerzett Kovászna megyei prefektust – ezek a lépések az mutatják, hogy Pontáék igyekeznek politikai holdudvarukban tartani a Kelemen Hunor vezette pártot.
Az RMDSZ-nek az idei évben nagy valószínűséggel csak morzsák, kis gesztusok jutnak, ezek viszont arra elegek lehetnek, hogy továbbra is ellenőrzés alatt tartsa az erdélyi magyar közéletet, intézményeket, s mecénásként oszthassa szét a létet biztosító anyagi támogatásokat. Bár erről nyilvánosan eddig nem beszéltek, az igazi politikai sikert az hozná meg Kelemen Hunoréknak, ha a módosítás előtt álló választási törvény új változata a jelenlegi ötről négy százalékra csökkentené a parlamenti bejutás küszöbét, ami újabb törvényhozási részvételt biztosítana az RMDSZ számára a következő megméretésen, bármikor is lenne az. Amíg a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok alkotta kétharmados koalíció fennáll – ez a mindkét pártnak fontos jogszabályok elfogadásáig, azaz ez év végéig valószínűsíthető –, addig Kelemenék a partvonalon kívül maradnak, a Szociálliberális Unió szakadása esetén azonban súlyuk egy csapásra megnőhet, hiszen egy új többség kialakításánál akár döntő pozícióba is kerülhetnek. Addig Bukarest egyetlen dolgot vár el az RMDSZ-től: tompítsa a területi autonómiát követelő kisebb magyar szervezetek hangját.
Ez nem lesz egyszerű. Az RMDSZ megsemmisítő győzelmet aratott ugyan az újonnan alakult Erdélyi Magyar Néppárt felett a decemberi parlamenti választáson, s továbbra is egyedül képviseli a magyarságot a bukaresti törvényhozásban, de az önkormányzatokban pozíciókat szerzett kétpárti ellenzéke az autonómiatörekvések hirdetésével továbbra is próbál teret nyerni. Ebben úgy tűnik a Székely Nemzeti Tanácsban partnerre találtak, március tizedékére közösen hirdettek megmozdulást Marosvásárhelyre. Ezt követi a magyar nemzeti ünnep, amelyet az utóbbi években zavartalanul, sőt, a román vezetés üdvözlő állásfoglalásai mellett rendeztek Erdély-szerte, a mostani felfokozott hangulatban azonban jó eséllyel ismét nacionalista támadások célkeresztjébe kerül. És lehet, sokak számára csak egy jó kis balhé övezte sportesemény, de a március 22-i Magyarország–Románia labdarúgó világbajnoki selejtező a zárt kapuk ellenére is harci terep lehet a primitív gyűlölködésre mindig vevő izgágák számára. S akkor még nem számoltunk az újabb, váratlan nacionalista javaslatokkal, amelyeket a jelenlegi bukaresti politikai felállásban gyors döntések követhetnek (hétfőn két kormánypárti politikus a román nyelv iránti lojalitás törvénybe foglalására tett javaslatot). Izgalmas tavasz, de félő, hogy legalább olyan izgalmas nyár és ősz is vár az erdélyi magyarokra.
Csak bízni lehet abban, hogy a Pontáék által puskaporossá tett hangulatban kevés politikus igyekszik majd égő fáklyával a kezében megoldásokat keresni.
Pataky István
Magyar Nemzet/magyartudat.com
