A Kaliforniai Egyetem egyik professzora, Sean Malloy mutatta be a közelmúltban ezelőtt azt a 10, korábban publikálatlan fényképet, amelyek nem sokkal a hirosimai atomtámadás után készülhettek : a Magyar Tudat Nemzeti Hírportál ebből hetet tesz közzé.
A képeket, amelyeket egy ismeretlen japán fotós készített, 1945-ben találta meg a várostól nem messze, egy barlangban Robert L. Capp, amerikai katona. A megszálló csapatokkal érkező férfi a kidolgozatlan filmtekercsek között bukkant a – korábban ismertetett és bemutatott képekkel ellentétben – sokkoló fényképekre: ezeken ugyanis a támadásban meghalt emberek is láthatók.
A képeket Capp 1998-ban adta a Hoover Archívumnak azzal a megkötéssel, hogy 10 évig, azaz 2008 – ig nem publikálhatják. A képek közléséhez azt is kikötötte, hogy csatolják: ha bárkinek tudomása van az eredeti fotós kilétéről, azt jelezze feléjük.
Az Egyesült Államok 1945. augusztus 6-án dobott atombombát Hirosimára, aminek következtében legalább 140 ezer ember vesztette életét. A három nappal később Nagaszakira ledobott másik atombomba a helyi vezetők szerint 74 ezer ember életét ontotta ki. Japán augusztus 15-én feltételek nélkül megadta magát. A magas sugárterhelés miatt az atomtámadások túlélői közül sokan később súlyos betegségekben, köztük rákban szenvedtek.
Nemrég az is kiderült, hogy bár az amerikai tábornokok a bevetést katonailag szükségtelennek ítélték, a politikai vezetés presztízskérdést kreált az atombombából: az ellenfelek lenyűgözése fontosabbnak bizonyult. Az amerikai vezetés ezzel is a szovjet expanziós törekvéseket akarta megakadályozni.
Fotók : Hoover Archívum
Magyar Tudat
A Szemipalatyinszki Kísérleti Terep elnevezésű, 18 500 négyzetkilométeres területen, Kazahsztán orosz határhoz közel eső részén, 1949 és 1963 között 118 földfelszíni és légköri kísérleti atomrobbantást hajtottak végre. Noha 1963-ban a nemzetközi atomcsendegyezmény betiltotta a nem földalatti atomrobbantásokat, a kísérleteket egészen 1989-ig folytatták a föld alatt az általában csak Poligonnak hívott gyakorlótéren. Csak most, a legmodernebb molekuláris genetikai tudás és eszközök birtokában kezdik érteni igazán, hogy e kísérletek milyen mélyreható sérüléseket okoztak a helyiek és gyerekeik, unokáik örökítőanyagában.
Erről persze fotó egy szál se, de jobb is így, az ottani szerencsétleneken ez nem segít
akiknek ez már mindörökre beíródott a DNS -ébe folyton folyvást amíg egy is él arrafele.
(a hirosimai, nagaszakii, csernobili tragédiák egyszeri nukleáris hatásúak voltak)