Giró-Szász András az IMF-tárgyalások elhúzódásáról – Túl jók a számaink

 

 

 

 

 

 

Nincs miről beszélni – mondja az azeri baltás gyilkos átadása kapcsán a kormányszóvivő, szerinte Orbán Viktor és a kabinet következetesen járt el. Giró-Szász Andrástól megpróbáltuk megtudni, elkészült-e már az IMF-nek és az Európai Uniónak szánt alternatív tárgyalási javaslat, és mit tartalmaznak a külföldi partnerektől kapott levelek. A kormányszóvivő állítja: nem a török forgatókönyv szerint manőverezik a kabinet, és neki nincs is titkárnője. Interjú.

– Annak nem rendkívül rossz az üzenete, hogy aznap, amikor a magyar kormány az IMF-tárgyalások alternatív pozícióiról tárgyal, az IMF-tárgyalásokért felelős miniszter, Varga Mihály távol van, Kazahsztánban tanácskozik éppen?

– A megközelítéssel probléma van. Az az alapvető tény, hogy a kormány határozottan elkötelezett egy IMF/EU-megállapodás mellett, ugyanakkor persze nem mindegy, hogy milyen feltételekkel lehet és kell azt megkötni. Olyan feltételekkel, mint amilyenekkel 2008-ban kötötték meg, a kormány nem hajlandó.

– De mi az üzenete annak, hogy amikor az IMF-tárgyalások startpozícióiról tárgyal a kormány, illetve az IMF/EU-delegációnak küldött válaszlevélről, hiányzik a kormányülésről Varga Mihály?

– Bocsánat, de én egy szóval nem mondtam, hogy ez a téma a kormányülés napirendjén szerepelt volna. A kormány szerdán közel 40 témakört tárgyalt meg. Az Európai Unió aktuális helyzetéről és az IMF-tárgyalásokról persze minden kormányülésen van egy általános áttekintés. Egyébként pedig a mai világban a helyettesítés vagy a távollevő álláspontjának képviselete és közvetítése könnyen megoldható. A kazahsztáni és az egyéb keleti gazdasági kapcsolatokról pedig azt tudom mondani, hogy a miniszteri látogatásban semmilyen újdonság nincs. Ha megnézzük ezeket az országokat, a nyugat-európai államok majd mindegyike megkötötte már velük a partneri gazdasági megállapodásokat.

– Orbán Viktor miniszterelnök mondta hétfőn a parlamenti ülésen, amikor az IMF-szerződésről beszélt, hogy a soron következő kormányülésen a fő napirendi pont az alternatív magyar tárgyalási pozíció meghatározása és az IMF-válaszlevél lesz.

– Az áttekintés ezekben a kérdésekben szerdán is megtörtént, mind az IMF, mind az uniós válság tekintetében. De soha nem adunk tájékoztatást a kormányülések napirendi pontjairól. Az, ami a sajtóban megjelent, kiszivárogtatásokon alapult.

– Tud arról, hogy elkészült az alternatív IMF-javaslat?

– A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel. De bármilyen javaslat, ötlet vagy döntés, ami az IMF- és az EU-tárgyalások szempontjából fontos, az a tárgyalások része. A tárgyalással kapcsolatosan egyrészt a tárgyalásokat vezető tárca nélküli miniszter hivatott nyilatkozni, másrészt a tárgyalások lezárása előtt semmilyen érdemi nyilatkozat nem szolgálja a tárgyalások előmenetelét.

– Az elképzelhető, hogy a kormány a következő ülésén megfogalmazza a válaszlevelet, a miniszterelnök informális tájékozódásra elküldi a „követeit” Brüsszelbe, Berlinbe teszteltetni a magyar álláspontot, és azután korrigálva postázzák a hivatalos változatot az EU-nak és Washingtonnak?

– Azt kérdezik tőlem, hogy technikailag hogyan játszódik le a tárgyalás ezen fázisa? Arra kérném Önöket, kérdezzék meg az IMF-től vagy az Európai Uniótól! A jelenlegi magyar kormány nem szokott „követeket” küldeni.

– A magyar kormány tárgyalási szándékának a komolyságát az mennyire kérdőjelezi meg, hogy múlt szerdán, szeptember 5-én Varga Mihály a Corvinus Egyetem szenátusi tanácsülésének a tanévnyitóján azt mondta, idézzük, nem úszható meg az IMF-megállapodás, nem úszható meg egy IMF-hitelprogram, de nem kell félni ettől, jól kell használni. Tíz órával később Sárváron, a Fidesz–KDNP-frakciószövetség zárt ülésén Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta: “ezen az áron, így nem” akarunk IMF-megállapodást.

– Nincs ellentmondás a két nyilatkozat között.

– Nincs?

– Legalábbis én nem vélek felfedezni.

– Miért nem?

– A miniszterelnök arról beszélt, hogy ilyen feltételek mellett nem kell megállapodást kötni a két szervezettel. Mert az a mozgástér, melyet a kormány az elmúlt kétéves gazdaság- és társadalompolitikájával megalapozott, az megengedi, hogy ne legyen olyan mértékben kiszolgáltatva a helyzetnek, mint 2008-ban a szocialista kormány. Az a szocialista kormány, amelyik két hét alatt azért tudott megállapodni, mert minden feltételt elfogadott, amit az IMF szabott, a nyugdíjak csökkentését, a közszféra béreinek csökkentését, és sorolhatnánk. A miniszterelnök erről a bővülő mozgástérről beszélt Sárváron, amikor azt mondta, hogy egyáltalán nem kell ezekkel a feltételekkel megállapodni. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, amiről Varga Mihály is beszélt, hogy az IMF és az Európai Bizottság is pontosan látja, hogy a magyar makroszámok alapján nem ugyanaz a helyzet, mint 2008-ban volt. Tehát, nyilvánvaló a két fél közeledése, valamint az is, hogy most a makromutatók okán sokkal könnyebb jó megállapodást kötni.

– Tehát a kormány álláspontja szerint nem úszható meg az IMF-megállapodás?

– Én nem használtam ezt a kifejezést. Azt azonban mondanám, hogy a kormány számára az IMF-megállapodás azért is fontos, mert a kiszámíthatatlan európai gazdasági helyzetben a dél-európai államok mindennap felvetik, hogy kell, vagy nem kell nekik valamilyen hivatalos vagy félhivatalos támogatás, segély. Erről szólnak a hírek. A spanyol miniszterelnök például rendkívüli adásidőt kért a spanyol tévében, és azt mondta, nem tudja biztosan, de elképzelhető, hogy élni fognak valamilyen segély kérésével, de előre leszögezi, hogy sem nyugdíjcsökkentést, sem a közszférában bércsökkentést nem hajlandó végrehajtani.

– A magyar kormánytól ilyeneket nem is kértek, kiderült.

– Honnan derült ez ki?

– Sok a papír. De egyik olyan papirosban sincsenek ilyen IMF-követelések, amikre Orbán Viktor hivatkozott. Sem az IMF júliusi hátrahagyott levelében, sem az EU augusztus 31-én keltezett jelentésében.

– Ezt nem állítanám tényként. Önök látták ezeket a papírokat?

– Nyilvánosságra kerültek.

– De melyik?

– Mind a két levél, az IMF-levél és az EU-levél is.

– Bocsánat, bárki igazolta, hogy ezek azok?

– Miért, nem valósak ezek a dokumentumok?

– Sajtóinformációkat soha nem kommentálok.

– Ön látta az IMF-levelet és az EU-jelentést?

– Nagyon szívesen válaszolnék, ha Olivier Bailly uniós biztos egy sajtótájékoztatón nem azt nyilatkozta volna, hogy ezek a dokumentumok nem nyilvánosak.

– Létezik egy harmadik dokumentum a drasztikus elvárásokról?

– Nem kell “harmadik” dokumentum. Olivier Bailly azt is elmondta, hogy pontatlanok a magyar sajtóban megjelent IMF/EU-elvárások. De azt is elmondta, hogy az EU-jelentésben konkrét pontok voltak felsorolva, arról, mit vár el az Európai Bizottság Magyarországtól. Ebben a jelentésben írják azt, hogy a magyar makroszámok alapján tényleg egy elővigyázatossági megállapodásra van szüksége az országnak.

– De a jelentésben, amit mi olvastunk, a 2013-as magyar makropályával kapcsolatban kemény fenntartásai vannak az EU-nak. Szerintük nem tartható a 2013-as hiánycél, nem lesz 1,6 százalékos növekedés, és 2020-ra 100 százalékos lesz a magyar államadóssági szint.

– Ennek ellenére mégis azt szögezik le, hogy elég Magyarországnak az elővigyázatossági megállapodás. Nem mellesleg a kormány vitatja az EU Magyarországra vonatkozó gazdasági előrejelzéseit. És bocsánat! Aki kételkedik ebben az anyagban, az lényegében azt mondja, hogy az EU pénzügyi és gazdasági bizottsága múlt hét csütörtökön azzal múlatta az idejét, hogy egy nem létező anyagot vitatott meg.

– A jelentés létezik, az a kérdés, hogy azok a radikális megszorításokat feltételező pontok, amelyekről a kiszivárgott hírek szerint Orbán Viktor Sárváron beszélt – nyugdíjcsökkentés, családipótlék-csökkentés, ingatlanadó –, amire a Fidesz–KDNP-frakciószövetség felzúdult…

– De soha nem mondta azt a miniszterelnök, hogy ez egy tízpontos lista…

– Mi sem beszélünk tízpontos listáról…

– Akkor miről vitatkozunk?

– Ha megkérné a titkárnőt, hogy hozza be azt a papirost, amire konkrétan rá vannak írva a miniszterelnök által megfogalmazott drasztikus IMF-elvárások, be tudná hozni?

– Nincs titkárnőm, de ha most arról vitatkozunk, hogy ezek a típusú lépések elképzelhetőek-e az IMF és az Európai Unió részéről, megtalálhatóak-e ebben a két anyagban, vagy megtalálhatóak-e a 2008-as hitelszerződésben, vagy megtalálhatóak-e az elmúlt három évben az IMF és az EU részéről megfogalmazott követelményekben, hitelkihelyezés esetén akár Romániában, vagy más országokban, vagy hogy ezek a feltételek szóba kerültek-e, amikor a delegáció júliusban Magyarországon a tárgyalásokat folytatta, akkor azt mondom: teljesen reális és valós a lista, amit a miniszterelnök ismertetett.

– Orbán Viktor a tapasztalatai alapján kikövetkeztette az IMF-követeléseket?

– A miniszterelnök arról beszélt, hogy az IMF milyen típusú feltételeket támaszt. Mondok egy példát: ha a jelentésben az van leírva, hogy a magyar célzott szociális támogatásokat kurtítani kell, és ha megnézzük, hogy Magyarországon melyek a célzott szociális támogatások, akkor bizony a gyermekek után járó támogatást értjük alatta.

– Tehát az IMF-elvárások kikövetkeztethetőek?

– Ez egy nagyon könnyed megközelítés. Az IMF néhány napja határozott üzenetet küldött az ír kormánynak, miszerint nagyon szeretné, ha Írország komolyabban venné az IMF azon kérését, hogy az ír bankok megsegítésére nagyobb pénzösszegeket fordítson a lehívott hitelből. Ugyanez az IMF az ír kormány számára nyomatékosította, hogy a gyermekek utáni kedvezmény további megvonását, nyugdíjcsökkentést és a közszféra további bércsökkentését várja el. Ezek a feltételek nemcsak Magyarország kapcsán 2008-ban, hanem az IMF részéről jelenleg is megfogalmazódnak más uniós hitelt felvevő állam esetén.

– Ezen IMF-feltételek egy évvel ezelőtt is kikövetkeztethetőek, ismertek voltak, Orbán Viktor miniszterelnök mégsem tartotta fontosnak, hogy a nyilvánossággal megossza. Valamiért mostanra időzítette.

– Egy évvel ezelőtt nem tartottak sehol sem a tárgyalások, mert az IMF és az EU húzta-halasztotta.

– Tavaly novemberben fordult a kormány az IMF-hez.

– A tárgyalásokra pontos logika alapján került sor. Ha megnézzük azt, hogy a 2010–2011–2012-es években a kormány politikai kritikusai szerint évente körülbelül 105-120 milliárd forint közötti kamatfelárat fizetett a magyar állam azért, mert a piacról finanszírozta magát – és nem IMF-hitel segítségével –, azt mondhatjuk: olyan lépéseket tudott megtenni, amelyeket nem tudott volna egy megkötött IMF-megállapodás időszakában. A bankadóból három év alatt 600 milliárd folyt be, a szektorális adóból 480 milliárd, a magánnyugdíjpénztár átalakítása következtében – és most nem a törzsvagyonról beszélek –, évente 360 milliárd, ez újabb 1080 milliárd. A kormány egy IMF-hitelszerződéssel azt az intézkedést sem tudta volna meglépni, ami a devizaadósok megsegítését szolgálta. Tehát, az elmúlt három évet tekintve 3000 milliárd áll a 350 milliárdos kamatfelárral szemben. Most viszont már, miután a kormány ezeket a lépéseket megtette, nemzetgazdasági és költségvetési szempontból is előnyös egy IMF-megállapodás, mert akkor a kamatfelárat nem kell kifizetni. És azért is előnyös, mert a magyar állam teljes mértékben tudja finanszírozni a piacról az adósságát úgy, hogy a piaci kamatfeltételek is kedvezőbbek.

– Mindezen körülmények fennálltak tavaly novemberben is.

– Így van.

– Eltelt kilenc hónap, a helyzet semmit sem változott.

– Azzal a különbséggel, hogy számtalan vád és támadás érte a magyar állam stabilitását. És mára már az EU-s papír is elismeri, hogy sokkal stabilabb a magyar gazdaság helyzete és jövőbeni kilátásai.

– Ha az elmúlt kilenc hónap alatt a piacokról tudta magát finanszírozni a magyar állam, és tudja most is, mi szorítaná rá, hogy kössön IMF-megállapodást?

– Erről a korábbiakban már beszéltem, de most jobban kifejtem. Az IMF-től a magyar kormány továbbra is csak biztonsági hitelkeretet szeretne, nem kívánja a pénzt felhasználni. Ha az európai válság még akutabbá válik, kell biztonsági háló. A magyar kormány arra törekszik, hogy minimalizálja azokat a hatásokat, melyek nemzetgazdaságtól függetlenül érhetik az államot, bizonyos uniós déli államok likviditási válsága miatt. De a kormány az IMF-hitelmegállapodás létrehozásában nem kívánja feláldozni azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt két évben elért társadalmi-gazdasági szinten, és nem kívánja megváltoztatni azt a kormányzati filozófiát sem, mely közteherviselésen alapulva kívánja fenntartani és biztossá tenni a jövőre vonatkozóan is a gazdasági egyensúlyt.

– Az uniós jelentésben azt lehetett olvasni, hogy az EU szerint a magyar kormány túl optimistán tervezett, az alapokkal van baj.

– Mennyi jelent meg a 14 oldalas jelentésből?

– A hírportálokon összefoglaló. De erről a dokumentumról beszélünk, amit e-mailen megkaptunk, és most meg is tudunk mutatni az iPhone-on, az EU-jelentésről. Ez az angol nyelvű változat. Azaz, ismerjük az angol nyelvű verziót. Ez az EU-jelentés?

– Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem fogom.

– Az elmondottakból az következik, hogy a kormány és Orbán Viktor miniszterelnök úgy képzeli, hogy Magyarország egyetlen kemény feltételét sem teljesíti az IMF-nek, és az IMF mégis aláír velünk egy 15 milliárdos hitelmegállapodást? Ez már egészen unortodox viselkedés lenne az IMF részéről.

– Ez a kérdés abba a helyzetbe hozna, amit oly sokszor kritizáltam a múltban. Egy tárgyalássorozat alatt az egyik fél stratégiájának a nyilvánosságra hozatalát kérik most tőlem?

– Amit ön elmondott, abból ez következik.

– Nem, nem következik belőle.

– Azt mondta, hogy a miniszterelnök által felsoroltak – nyugdíjcsökkentés, családipótlék-csökkentés, ingatlanadó, bankadó megszüntetése stb. – valódi IMF-elvárások. A miniszterelnök mindre azt mondta, hogy nem.

– Vagy úgy is lehet IMF-megállapodást kötni, hogy vannak olyan felvetések, amelyek már belefoglaltattak korábbi dokumentumokba, például a Széll Kálmán-tervbe. A két fél tud közeledni egymáshoz. Azt világosan kell látni, hogy amikor az IMF hitelt helyez ki, biztosítani akarja, hogy a pénzt és a kamatokat visszakapja. A tárgyalások során nyilván kialakul egy szám, amiről vitáznak a felek. A legfontosabb, hogy a szám, összeg teljesítéséhez szükséges intézkedésekben kell megállapodni. A magyar kormány akkor köt IMF-hitelszerződést, ha az nem lesz hátrányosabb a magyar állampolgárok számára, mint ha nem kötötte volna meg. Arra törekszik, hogy a megállapodás mindenképpen meglegyen. Az IMF érdeke is az, hogy a gazdasági és politikai stabilitást Magyarország megőrizze. Ez a racionális magatartás oda kell, hogy vezessen mind a két fél részéről, hogy a végén megállapodjanak.

– És hol van a “végén”? Elhúzhatóak még kilenc hónapig a tárgyalások, vagy esetleg 2014-ig? Mi lehet az a határnap, ami után, ha elhúzódnak, már nem vehetőek komolyan a tárgyalások?

– A kormány tavaly november óta kész arra, hogy a megállapodást megkösse. A miniszterelnök úr világossá tette, hogy abban gondolkodik: a megállapodás ősszel, október-november folyamán létrejön.

– De vannak, akik tavaszról beszélnek a kormányban.

– Vannak. Mások meg olyanokat is mondtak, hogy Magyarország nem fogja tudni a piacokról finanszírozni magát.

– Az nem ellentmondásos, hogy miközben törékeny a külpiaci helyzet, a kormány arra törekszik, hogy a maga számára minél előnyösebb megállapodást kössön?

– Nem ez egy kormány feladata?

– Természetesen ez. De közben ég a ház.

– Hol ég? Önök látják?

– A tűz átterjedhet Magyarországra.

– Ha valahol ég a ház, akkor, ha valaki tűzoltó, oltsa a tüzet. Ha nem tűzoltó, kellően lépjen hátra, de figyeljen, hogyha esetleg az ő háza is kigyullad, legyenek tapasztalatai.

– A tűzoltók, akik színre lépnek, hogy oltsák a tüzet, az IMF és az EU.

– De nem arról beszélünk, hogy öngyulladás keletkezhet ebben a házban, hanem arról, hogy valaki rádobhat egy fáklyát kívülről a tetőre. Éppen ezért a megállapodás a magyar kormány részéről arról szól, hogy a tűzoltók rendelkezésre álljanak. De az IMF-megállapodás a kormány számára nem idő kérdése. A kormány minél hamarabb szeretné a megállapodást.

– Ezt komolyan mondja?

– Miért ne mondanám komolyan?

– Eddig csak azt láttuk, hogy a kormány hogyan próbálja húzni az időt.

– Bocsánat! Vannak ilyen vélekedések, és vannak olyan sajtóorgánumok, akik felerősítik ezt.

– A nép már nem érti, már a mozaikokból sem áll össze, mit is akar a kormány az IMF-fel, nem beszélve a zűrzavaros nyilatkozatokról.

– Nincsenek zűrzavaros nyilatkozatok.

– A miniszterelnök Facebook-üzenetében elmondta, hogy “nem kell ilyen áron”, de azt is, hogy szükséges és lesz is megállapodás.

– A miniszterelnök világossá tette: nem az a rezsim van Magyarországon, mint 2002 és 2010 között, amelyik a legszervilisebben állt az Európai Bizottság kéréseihez. Egy kormánynak az a feladata, hogy nemzetstratégiai szempontok mentén a nemzeti érdekeket úgy képviselje, hogy megnézze, mi a mozgástere. És ha felmérte racionálisan, hogy mi a mozgástere, akkor mindenáron elmenjen a határokig. De soha nem fogja tudni felmérni, hol vannak a határok, ha nincs kellő bátorsága, hogy felmérje a mozgásteret. Az a kormány, amelyik középen meghúzza magát, nem érzékeli a mozgástér-lehetőségeket, és ilyen szempontból a nemzeti érdekeket is kevésbé képviseli.

– Az már nyilvánvaló, hogy ősszel nem lesz megállapodás.

– Miért nyilvánvaló?

– A főtárgyaló Varga Mihály is azt nyilatkozta Varsóban, hogy a tervezett szeptember helyett inkább októberben folytatódnak a tárgyalások.

– Az inkább szón nagy hangsúly van. Másrészt, úgy korrekt, hogy ha leírjuk azt is: Varga Mihály nyilatkozata annak ismeretében történt, miszerint minden évben szeptember 24-től október második hetéig az IMF közgyűlése van, és akkor a szervezet delegációi sehová sem utaznak el.

– A magyar kormány mit tud letenni az asztalra, hogy az IMF-elvárásokat teljesítse?

– Ahogy a 2012-es költségvetés tekintetében, úgy 2013-ban is azokat a számokat, amiket vállalt, teljesíti. Kevés kormány van Európában, akár csak az elmúlt két évre visszamenőleg is, amelyik teljesíti az elvárt számokat. Ez hitelességi kérdés, és a magyar kormány eléggé elszánt ebben a kérdésben.

– Azaz csökkenti az államadósságot, és 3 százalék alatt tartja a hiányt?

– Igen. Fontos célnak gondolja emellett a foglalkoztatás növelését is. És átalakítja azokat az alrendszereket, melyeket az IMF az összes országban kérni szokott, hozzácsatolva a hitelprogramjához. Ezeket a magyar kormány kivétel nélkül teljesítette.

– Akkor minden teljesítve van?

– Erre az a válasz, hogy egyetlenegy oka lehet az IMF-hiteltárgyalások elhúzódásának, hogy igazából a szándék alapján nem vagyunk jogosultak rá. Túl jók vagyunk a számaink alapján.

– Ez eléggé paradox.

– A költségvetési hiányunk 2011-ben és 2012-ben nem olyan, ami az EU első hét országába sorol minket? Ha megnézzük az Európai Unió foglalkoztatási adatait a recesszió kellős közepén, akkor nem ezt mutatja?

– Tíz százalék fölött van a munkanélküliség.

– De az adatok a 2008-as válság előttiekkel egyenlőek. A jelenlegi foglalkoztatás 3,9 milliós, 150 ezerrel több, mint a kormányra kerülésünkkor volt. Ennek a foglalkoztatásba bevont többletnek a KSH-adatok alapján alig 35 ezer a közmunkás része.

– Ha Magyarország “nem jogosult” a hitelre, mert túl jók a számaink, ahogy ön állítja, akkor azért forszírozná a másik fél is a szerződést, mert az EU valójában az IMF-követelmények keretei között szeretné megregulázni az országot?

– Folynak a tárgyalások, semmi értelme ezt a folyamatot ilyen elnagyolt véleményekkel befolyásolni negatív irányba. Csak hangulatot keltenék, azt pedig nem akarom.

– A török IMF-tárgyalások folyamatát tanulmányozták?

– A nemzetgazdasági minisztérium, illetve a főtárgyaló Varga Mihály nyilván mindent áttanulmányozott. De a leghatározottabban szeretném visszautasítani azokat a sajtófeltételezéseket, hogy a török és a magyar tárgyalási stratégia között bármilyen összefüggést lehetne találni.

– Ankara 2008 májusától 2010 tavaszáig tárgyalt az IMF-fel, végül a választások előtt nem kötötték meg a megállapodást, a török kormány nem látta indokoltnak.

– Még egyszer hadd szögezzem le: nem a török forgatókönyv szerint tárgyalunk. A magyar kormány elkötelezett abban, hogy pénzügyi biztosítékot szerezzen a nemzetgazdaság számára. Ez az elköteleződés vitathatatlan.

– Ha jól értjük a sztorit, akkor a 2012-es költségvetés az IMF szerint is biztos alapokon nyugszik, azt Thanos Arvanitis delegációvezető sem kifogásolja. Ez áll a 2013-as büdzsére is?

– A mostanival semmilyen probléma sincs. Azt én is mondtam, hogy a 2013-as költségvetés kapcsán eltérőek a sarokszámok, de azokat közelíteni lehet egymáshoz.

– Ez azt is jelenti, hogy a 2013-as költségvetés elfogadásával meg kell várni az IMF-megállapodást?

– Az Országgyűlés nyilván átgondolja, érdemes-e hamarabb a napirendjére venni a 2013-as költségvetés zárószavazását, vagy sem.

– Kormányülésen napirenden van ez a kérdés?

– A kormányülések tartalmáról sajtótájékoztatókon és közleményekben tájékoztatjuk a nyilvánosságot.

– A kormány gazdaságpolitikájának a megvalósítását illetően kedvező lépésnek számít a jegybanki alapkamat-csökkentés, amit Simor András jegybankelnök például nem szavazott meg?

– Minden olyan döntést üdvözöl a kormány, ami elősegíti az államadósság mérséklését és a foglalkoztatás elősegítését. De semmilyen módon nem kívánja véleményezni a tőle független intézmények döntéseit.

– Ha már foglalkoztatás: a 300 milliárdos munkahelyvédelmi akcióterv végigviteléhez mindenáron ragaszkodik a kormány?

– Ebből talán le is vezethetjük a problémát, ha már két különböző számról beszélünk.

– Melyik két számról? Egy az IMF/EU-delegáció által látott 500 milliárdos mínuszról, és az egy 300 milliárdosról, ami a kormány szerint lebeg?

– Nem kívánok ebben semmiféle megerősítést tenni. Közelítsük meg másképp: nyilván vannak a 2013-as költségvetést elemzők között olyanok, akik egy közel 500 milliárdos rést látnak a büdzsé tervezetén, és vannak, akik 300 milliárdost.

– Az 500-600 milliárdos rés a teljes 2013-as büdzsére vonatkozik. Míg a 300 milliárd csak a munkahelyvédelmi akcióterv kiadási vonzata.

– Igen, de van olyan álláspont is, ami szerint a munkahelyvédelmi akcióterv finanszírozásán kívül nincs probléma a költségvetéssel, ráadásul a nagyarányú tervezett költségvetési tartalékról még nem is beszéltünk.

– Ez nyilván a kormány álláspontja. Az EU-jelentés magát a munkahelyvédelmi programot nem bírálja, azt mondja, hogy az egy jó irányba tett lépés, bár az alacsonyabb keresetűek miatt szerintük egy progresszív rendszert kellene bevezetni. De Brüsszel a fedezetét nem látja biztosítottnak.

– A miniszterelnök azt mondta, akár látja a fedezetét az IMF és az EU, akár nem, a kormány elkötelezett az akcióterv végrehajtásában.

– Adott a lehetőség a költségvetésben az átcsoportosításra.

– Ezt nevezzük mozgástérnek. És mondhatjuk azt Brüsszelnek, mi nem gondoljuk, hogy az a 300 milliárd hiányzik. Miért ne vitathatnánk ezt meg?

Orbán miről tárgyalt az azeri elnökkel?

– Azeri-botrány: Orbán Viktor miniszterelnök beismerő vallomása…

– Én ezt nem így hívnám. Mennyiben beismerő?

– Orbán Viktor elismerte, hogy ő döntött Safarov kiadatásáról.

– Azt értem, hogy miért így tette fel a kérdését, mert az ellenzék által generált sajtóhírek olvasása óhatatlanul befolyásolhatta.

– Nem befolyásoltak…

– … Alapvetően nekik rovom fel a dolgot. Azon meg semmi meglepő nincs, hogy nyolc év kormányzás után a szocialista politikusok nem tudják, hogy a magyar politikai rendszerben hogyan születik meg egy kormányzati döntés. Azaz, hogy releváns, új információként hatott, hogy egy összkormányzati döntés úgy születik meg, hogy az érintett tárcák előterjesztik mind az igazságügyi-jogi harmonizációs véleményüket, mind a diplomáciai véleményeket, és utána a kormány dönt, amit persze alapjaiban befolyásol a miniszterelnök álláspontja.

– Azt nem tartja aggasztónak, hogy a miniszterelnök hozott egy olyan döntést, aminek nemzetközi botrány lett a következménye, és annak tudatában döntött, hogy elnöki kegyelmet kaphat Safarov, a gyilkos?

– Nem ennek tudatában született meg a döntés. Hanem annak tudatában, hogy a külügyminisztérium figyelmeztetett arra, hogy kaphat. Ez nem annak a tudata, hogy tudták, hogy kap is. Miniszterelnök úr azt mondta, semmi olyan nem történt, amire nem voltunk felkészülve. Amikor kimegyek az utcára, és magammal viszem az ernyőmet, azért viszem, mert felkészülök rá, hogy eshet az eső, nem azért, mert tudom, hogy esni fog. A magyar miniszterelnök azért döntött így, mert volt egy joggyakorlat Magyarországon, és következetes volt.

– De létezik olyan, hogy elnöki kegyelem, ez köztudomású.

– Az elnöki kegyelemről egyetlen állam sem kérheti a másik államot, hogy mondjon le. Az elnöki kegyelem a szuverenitás része.

– Orbán Viktor is tudta ezt, amikor tárgyalt az azeri elnökkel.

– Nem. A Külügyminisztérium a veszélyre hívta fel a figyelmet. A tárgyalásokon pedig, amikor az azeri elnök szóba hozta a tárgyalásokon, Orbán Viktor azt mondta, ez nem tartozik a gazdasági tárgyalásokhoz, erről nem hajlandó tárgyalni.

– Milyen további diplomáciai lépések következnek az azeri ügyben? Vagy lezártnak tekintik?

– Az esemény kirobbanását követő negyvennyolc órán belül az azeri nagykövetet a Külügyminisztériumba rendelték, és túl voltak a jegyzékátadáson is. Az EU, az Európai Parlament, a német külügyminisztérium, az angol felsőház, a NATO-főtitkár is deklarálta, hogy Magyarország a nemzetközi jognak megfelelően járt el, túlzónak vélik a Magyarországgal szembeni támadásokat. Nincs miről beszélni. Elég világos utalásokat tett a miniszterelnök arra, hogy ez nemzetközi jogilag és diplomáciailag is lezárt ügy. Az hiba lenne, ha egy feszült helyzetbe egy külső állam, Magyarország belefolyna, azon kívül, hogy megtette a saját joggyakorlatának és a nemzetközi jognak megfelelő lépéseket.

– Ez az önök számára száraz nemzetközi jogi kérdés, és a politikai vagy morális oldalát, hatását egyáltalán nem is érzékelik? Vagy nem foglalkoznak vele? Egy baltás gyilkos kapott kegyelmet, és lett hős.

– A kettőnk álláspontja között pont az a különbség, hogy vannak olyan döntések, amikor pont az mutatja meg egy kormányzat következetességét, hogy abban a mederben hajtja végre a döntéseket, amiket felállított.

– Nem következetességről beszélek, hanem erkölcsiségről, következmény-etikáról.

– Ha fordítva döntött volna a kormány, azaz az azeri írásos garanciavállalás után nem adtuk volna ki Safarovot, ugyanilyen konfliktusban lennénk Azerbajdzsánnal.

– Ezek szerint az azeri kormány becsapta a magyar kormányt?

– A diplomáciának nyilván van egy másik nyelvezete erre a magatartásra.

– És ráadásul államkötvényt sem vásároltak.

– Soha nem is volt erről szó. Az azeri olajalap nem is vásárolhat.

– Ez nem igaz. Nem 2-3 milliárdot, de vásárolhat.

– Summa summarum: soha nem volt szó azeri államkötvény-vásárlásról. Ez a sajtó konspirációja.

Baka F. Zoltán – Csuhaj Ildikó

Fotó : Népszabadság – Szabó Barnabás

nol.hu/magyartudat.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás