Jócskán megterhelte a Nyugat-Balkán népei közötti megbékélés folyamatát, hogy másodfokon felmentettek Hágában két horvát tábornokot, akiket háborús bűncselekményekkel vádoltak.
Míg Horvátországban örömmámor fogadta Ante Gotovina és Mladen Markač szabadlábra helyezését, addig Szerbia felháborodással reagált az ítéletre; egyúttal közölte, hogy korlátozni fogja az együttműködést a Nemzetközi Törvényszékkel (NT).
Horvátország városaiban az ítéletet követően napokon át tartott a nacionalista felhangokkal kísért ünneplés, amelyhez a sajtó diadalmámort sugárzó kommentárjai szolgáltatták az alaphangot.
A zágrábi, spliti újságokat olvasó megfigyelőkben nem az az érzés támadt, hogy itt csupán két egykori főtiszt büntetését törölte el a bíróság.
A cikkek szerzői sokkal inkább úgy értelmezték a hágai verdiktet, hogy azzal egész Horvátország kapott feloldozást, amely pontot tesz a 90-es évek balkáni háborúinak végére.
A lapok egytől-egyig fölmelegítették azt a régi horvát tézist, amely szerint az NT politikai kulcs alapján „osztotta fel” a jugoszláviai polgárháborúkban elkövetett bűncselekményeket az érintett népcsoportok között: 70 százalékot a szerbek, 20 százalékot a horvátok, 10 százalékot a bosnyákok rovására írt. E „kvóta” teljesülése érdekében volt szüksége Hágának neves horvát „tettesekre”, ám a felmentő ítélettel ez a történelemhamisítási kísérlet végleg megbukott – írta a Jutarnji List.
A zágrábi kommentátorok legjobb esetben is csak szőrmentén térnek ki arra, hogy az 1995 augusztusi Vihar hadművelet során – ennek volt az irányítója Gotovina tábornok – a horvát fegyveres erők súlyos háborús bűntetteket követtek el a mintegy 200 ezer fős krajinai szerb lakosság elűzésekor.
A hazafias szólamok szajkózása közben olyan ötletek és nézetek is elhangzottak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes horvát közszereplőkből a legcsekélyebb tapintat is hiányzik.
Példa erre a horvát labdarúgó-válogatott kapitányának az a javaslata, hogy a jövő márciusban esedékes horvát-szerb mérkőzésen Gotovina és Markač végezze el a kezdőrúgást…
A horvátok örömmámora és az a – Hága döntése nyomán megerősítést nyert – meggyőződése, miszerint hadseregük a „honvédő háborúban” voltaképpen mindvégig „helyesen” cselekedett, arculcsapásként érte a szerbeket – állapította meg a Neue Zürcher Zeitung. Nem csupán Milorad Pupovac, a szerb kisebbség képviselője a zágrábi parlamentben, tette föl magának a szónoki kérdést: hát akkor ki a felelős több száz krajinai szerb haláláért és tízezrek elűzéséért?
Ivica Dačić szerb miniszterelnök is felháborodva kérdezte az ítélet hallatán: miként lehetséges a mai Európában az, hogy 200 ezer szerbet elűznek lakhelyéről és több ezret megölnek anélkül, hogy ezért bárkit felelősségre vonnának?
A hágai döntés célja nyilvánvalóan az, hogy kimossa Horvátországot a szerbek sérelmére elkövetett bűncselekményekből – fogalmazott Dačić.
Egyúttal arra figyelmeztetett, hogy az NT másodfokú ítélete súlyos következményekkel fog járni a nyugat-balkáni népek közötti megbékélésre.
A verdikt egyértelműen politikai indíttatású, s újfent megerősíti, hogy az egykori Jugoszlávia területén elkövetett bűntettek értékelésekor Hága kettős mércét alkalmaz – vélekedett a szerb kormányfő.
Belgrád máris lépett: Gotovina és Markač fölmentése után pár órával „technikai minimumra” korlátozta együttműködését a Nemzetközi Törvényszékkel.
A bekért dokumentumokat a szerb hatóságok ezentúl nem adják át Hágának. A kormány egyúttal bejelentette, hogy nem képviselteti magát az NT által szervezett és Belgrádban megrendezni kívánt novemberi tanácskozáson, mi több: annak lebonyolításához logisztikai segítséget sem nyújt. Az NT ezt követően lemondta a konferenciát.
A hágai ítéletet és törvényszéket ostorozó belgrádi kórushoz még Nataša Kandić, egy Balkán-szerte ismert jogvédő aktivista is csatlakozott, holott ő korábban az NT-vel való szerb együttműködés feltétlen hívének számított. Most azonban úgy vélte, hogy a fölmentő verdikt sem az áldozatokkal, sem a tettesekkel szemben nem igazságos.
„A tények azt mutatják, hogy a Krajinában súlyos bűncselekmények történtek.
A hágai ítélet viszont olyan benyomást kelt, mintha ezeket a bűncselekményeket senki sem követte volna el.
Kérdéses, vajon lesznek-e még további lépések a felelősség megállapítása és a felelősök megbüntetése érdekében” – fogalmazott Kandić.
A szerb jogvédő támogatást kapott Žarko Puhovskitól, egy horvát emberjogi aktivistától.
A zágrábi Helsinki-bizottság korábbi elnöke szerint a hágai ítélet azoknak a kezére játszik Horvátországban, akik le akarják zárni az arról folyó vitát, vajon történtek-e bűncselekmények szerbek sérelmére a Krajina visszafoglalásakor. Puhovski különösen kíváncsi volna „azoknak a horvátoknak a véleményére, akik eddig rendre azt hajtogatták, hogy az NT nem jogosult történelmet írni, mert horvátellenes intézmény”.
Az NT 3:2 arányban döntött a vádlottak fölmentése mellett.
Az ellene szavazó két bíró egyike, az olasz Fausto Pocar kifogásolta, hogy három kollégája az első fokú ítélet egy vitatott pontjába kapaszkodott bele – emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
E pont szerint minden olyan horvát gránát, amely egy katonai célponttól több mint 200 méterre csapódott be szerbek lakta területen, polgári objektumra leadott célzott lövésnek minősül.
A 200 méteres körzet „önkényes határt jelent” – így a három bíró.
Pocar szerint annak, aki kifogásolja a 200 méteres körzetet, pontosabb definícióval kellett volna előállnia, s azt a másodfokú ítéletben érvényesítenie.
Azok, akik az elsőfokú ítéletből hiányolták az elmarasztalás megalapozott indoklását, másodfokon adósak maradtak ugyanezzel a fölmentő verdikthez – így Pocar.
vajma.info/magyartudat.com