A hágai törvényszék fellebbviteli tanácsa csütörtökön elvetette azt az elsőfokú ítéletet, amelynek értelmében a per felénél felmentették Radovan Karadžić egykor boszniai szerb vezetőt a muzulmánok és horvátok ellen 1992-ben hét boszniai községben elkövetett népirtás vádja alól.
A fellebbviteli tanács elfogadta az ügyészség fellebbezését, s visszahelyezte Karadžić vádiratába azt a pontot, amely a muzulmánok és horvátok ellen Bratunac, Foča, Ključ, Prijedor, Sanski Most, Vlasenica és Zvornik községekben elkövetett genocídiummal terheli.
Hibázott az első fokon eljáró törvényszék, amikor ejtette az egyik népirtás vádját Radovan Karadžić egykori boszniai szerb elnök ellen – ismertette a döntést csütörtökön Hágában Theodor Meron bíró. Ezért a fellebbviteli bíróság úgy döntött: Karadžićnak felelnie kell a tavaly nyáron ejtett vádpontra is.
A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszék (ICTY) a döntés értelmében újra köteles kivizsgálni a népirtás vádját, miszerint Karadžić 1992 márciusa és decembere között bűnszervezetben vett részt, amelynek célja a muszlimok és horvátok „végleges eltávolítása” volt Bosznia-Hercegovinából.
A 2009-ben véglegesített vádirat szerint Karadžićc ellen 11 vádpontot fogalmaztak meg az ügyészek, ezek közül az első kettő az, amelyik népirtással vádolja a boszniai szerbek egykori vezetőjét. A kettőből az első alól tavaly nyáron felmentette Karadžićot a törvényszék, mert úgy ítélte meg, hogy a vád nem lenne megfelelően bizonyítható.
A fellebbviteli kamara szerint viszont a törvényszék hibásan döntött így, mert az ügyészek által felvonultatott bizonyítékok igenis alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyítsanak bizonyos „népirtó tetteket”.
Ilyennek ítéli a fellebbviteli bíróság például azt, amilyen körülmények között a szerbek horvát és bosnyák foglyaikat tartották: gyakran összezsúfolva, egészségügyi ellátás, élelem, víz, tisztálkodási lehetőség nélkül. Ezek a bizonyítékok a bíróság szerint alkalmasak lehetnek annak bizonyítására, hogy az elkövetők valós szándéka a népirtás volt, az, hogy az embertelen „életkörülmények az áldozatok fizikai megsemmisülését okozzák”.
Az eredetileg eljáró törvényszékkel szemben alkalmasnak találta a vád bizonyítékait a fellebbviteli testület a népirtás szándékának bizonyítására is. A bíróság ugyanis birtokában van például olyan bizonyítékoknak, amelyek arról tanúskodnak, hogy Karadžić jelenlétében „született döntés arról, hogy a muszlimok harmadát megölik, harmadát ortodox hitre térítik, harmaduk pedig magától elmegy”, így minden muszlim eltűnik Boszniából. Emellett több bizonyíték is alátámasztja azokat a vádakat, amelyek szerint a Karadžić irányítása alatt álló erők horvátokat és bosnyákokat öltek, gyilkoltak, vertek, nőket zaklattak és erőszakoltak meg.
„A vád beadványainak összességét értékelve a fellebbviteli kamara úgy találta, hogy a beterjesztett bizonyítékok teljes súlyukkal alkalmasak annak bizonyítására, hogy Karadžićnak szándékában állt népirtást végrehajtani” – indokolta a döntést Theodor Meron, a fellebbviteli testület és az egész törvényszék elnöke.
Az 1992 márciusa és decembere között elkövetett népirtáson kívül Radovan Karadžićnak a 1995 júliusában végrehajtott srebrenicai vérengzésért, népirtásért is felelnie kell, ahol az irányítása alatt álló szerb erők a vádirat szerint több mint 7000, a valóságban valószínűleg jóval több mint 8000 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak meg.
Emellett Radovan Karadžićot további kilenc vádpontban üldözéssel, gyilkossággal, embertelen, kényszerített kitelepítésekkel, a lakosság terrorizálásával és túszejtéssel is vádolják.
Címlap fotó:> piazzadcara.wordpress
(Beta)
magyartudat.com
