Egyszer volt, hol nem volt volt egyszer egy főnököm, aki karatézott.
Mindegy milyen szakág, nem fontos. .. s mivel a Főnök karatézik, a beosztottak is karatéztak, s ott vele egy klubban. Mert a békesség jó és a közös élmény.
Na de egyszer egy nyári edzőtábor alkalmával Schobert Norbi aerobik edzést jött tartani a karatékáknak.
Mi ismertük Norbit, mert a rendészeti szakközépiskolán volt oktató a rendőr növendékeknek. Akkor kezdte ezt az „egészség bizniszét” építgetni.
Mi megtagadtuk, hogy aerobikozzunk, mert nem tartottuk magunkat „méltónak” ehhez a dologhoz.. (égő volt hogy meglett férfiak ott ugráljanak mint az ovisok)
Összezártunk.
A Főnök nagyon megharagudott… s követelte, hogy menjünk, mert kötelező.
Aztán mondtuk..
Főnök már csak azért elmegyünk, hogy lássuk, hogy Te hogy fogsz ugra-bugrálni mint egy szűz kislány a lávakövön! Nekünk ez megéri, mert nagyon jól fogunk szórakozni!”
A Főnök ezt komolyan vette… s így senki nem ment…
Így lemaradtam a hőskorról…
Jászkunsági Kiss Zsolt
Magyar Tudat Nemzeti Hírportál
