II. Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharcosainak tízparancsolata a magyaroknak.
A nagyságos fejedelem a következő elvárásait örökségként hagyta egykoron a bujdosó a kurucokra.
Ezen elvárásaihoz csakis akkor lehetünk méltóak, ha a feladat magaslatára emelkedve egész életünket vezérlő fejedelmünk szolgálatának szenteljük.
Minden – magát a nagy világon kurucnak valló – magyarnak lelki szemei előtt kell lebegnie ezen parancsolatoknak, s ezeket kötelessége tiszta lelkiismerettel véghezvinni!
1. Ó, Te áldott életű, Szent Magyar Nemzet! Hinned kell önnön felemelkedésed lehetőségeiben! Örök emlékezetű fejedelmünk szent hitével hinned kell boldog Jövőd feltámadásban!
2. A választott nép győzelmében való reménységünket MI, II. Rákóczi Ferenc fejedelmünktől kaptuk hagyatékul, melyet kötelességünk azzal a hittel átörökítenünk, amiképp azt 310 évvel ezelőtt reánk hagyta példaképünk és eszményképünk, amikor hazatért Lengyelországból, hogy útjaira bocsássa szabadságharcosait!
3. Felemelt fővel és büszke öntudattal bízzunk egyetlen Megváltónkban és Szabadítónkban, a Mi Urunk Jézus Krisztusban, Kinek áldott nevével felfegyverkezve bármikor szembeszállhatunk a megpróbáltatások zivatarával, hiszen a méltóságos fejedelem is győzhetetlen kőszálaként, s egyedüli mentsváraként tisztelte Istennek Szent Fiát.
4. Egyetlen percre sem szabad resteknek lennünk abbéli törekvéseinkben, amely hitbéli megpróbáltatásaink bizonyosságát vallja, tudniillik keresztény szabadságharcosokként nyilvánosan is fel kell tudnunk vállalni, hogy Teremtő Istenünk akarata nélkül nemzetünknek ez idáig lehetetlen lett volna fennmaradnia!
5. Válhatna-e áldottá egy nemzet tagja anélkül, hogy zászlajára tűzné Istennek szent nevét?! Szerezhetne-e nagyobb dicsőséget Isten nevének egyetlen hívő lélek is anélkül, hogy Istennek szolgálatában hordozná hazája s nemzete szent ügyét, népe szabadságvágyának égbe ívelő fohászát?! Minderről számunkra igaz példa a mi hitben erős fejedelmünk, aki nemzete szabadságvágyát a jó Isten gondviselő kegyelmére bízta.
6. Hol Vagytok, Ti Nemzetvezető Férfiak?! Miként látjátok az előttetek álló gondok felhős útvesztői közt a megoldások lehetőségeit, ha azokat nem saját dicső Múltunk tükrében figyelitek?! Legyetek bátrak, amint arra nevetek s rangotok kötelez, és egyetlen percre se torpanjatok meg, hiszen a föld, amelyen álltok, egykoron büszke hadvezérek erőt adó otthonául szolgált! Ne féljetek tehát, mert minden gyáva cselekedetetek által egyre lejjebb, s lejjebb süllyed a reátok bízott nemzet!
7. Mitől kellene tehát visszariadnotok, amikor minden verejtéketek a nemzettel való teljes azonosulásotokról tanúskodik?! Vagy talán attól féltek, hogy gerinces magatartásotokat nem veszik jó néven a reátok törő ellen pártos honfitársaitok? Emlékezzetek arra, akit egykor bizalommal követtek hű alattvalói és bizalmasai! Az igaz lelkű méltóságos fejedelem soha nem pártoskodott, ezért hittek neki harcostársai és bizalommal engedelmeskedtek parancsolatainak mindazok, akik hittek tervei megvalósíthatóságában.
8. A nemzet bizalmát csak akkor sikerül visszanyernetek, ha soha többé meg nem kísérlitek félrevezetni az általatok képviselt emberiséget! Isten és ember előtt csak egy út létezik, s ez az Igazság útja! Fel kell ismernetek, hogy mi mindannyian egyazon Gondviselő gyermekei vagyunk, akik előtt egyformán megadatik a bizonyítás lehetősége, amiként azt igen korán felismerte és alkalmazta a méltóságos fejedelmünk a szabadságharc kezdetén. Tudott dolog, hogy a nép egyszerű fiai közül kerültek ki legkiválóbb megbízottjai, akikben céltudatos szolgálatára bármikor számíthatott.
9. A földi halandó szemével láthatatlan kincsek sokszor megtévesztik az emberiséget, miként az érdemtelenül szerzett rang és vagyon birtokosainak felbecsülhetetlen értékeit szemlélik, s ennek tudatában hoznak döntéseket emberekről. Az Igazság azonban a nemes lelkű, küzdő hazafiak oldalát ellensúlyozza, akiknek cselekedete fénylő csillagként tündöklik dicső magyar történelmünk lapjairól, s egyedül az ő áldozatkész nemzetszolgálatuk érdeméért érezhetjük még Magyarnak önmagunkat. Ne feledjük tehát, hogy Mikes Kelemen, a fejedelem kamarásának és írnokának feljegyzései megbecsülésre és alázatra intik a múlt, s az eljövendő nemzedékek tömegeit afelől, hogy miként illik tisztességet tennünk a Magyar Szabadságharc védőszentjét jelentő egyéniség, II. Rákóczi Ferenc előtt!
10. Erőd, s hited fogytán, hogyha még mindig nem érzel elég tettrekészséget, hogy fellángolt elméd s lelked cselekedetre buzdítsa szent szellemed, kérlek, imádkozz nemzettestvéreid cselekvőkészségéért, mert lehet, hogy valaki helyetted is megtenné azt, amire neked nincs bátorságod! Ha látod, hogy atyádfiai nemzeti önazonosságuk tudatának teljében felbuzdulva tollat, esetleg zászlót ragadnának, hagyd őket cselekedni! A jó Isten csak azoknak ró terhet a vállára, akiknek erőt és kötelességtudatot is ad a nemzetszolgálat elvégzéséhez. Isten iránti alázattal és tisztességgel hagyj szabad utat nemzeted felemelkedéséért, Magyar néped szabadságvágyának beteljesüléséért!
Összeállította : Martos Gábor
magyartudat.com
