Uram, ha nem adsz esőt, azt kapjuk, amit érdemlünk: semmit. De hiszem, hogyha a Felvidékre helyeztél minket, itt fogsz életet adni nekünk.

„Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan!” (Zsolt 126,4)

Kegyelmes Jó Atyám, Könyörülő Istenem!

Úgy várlak, mint földműves az esőt nagy szárazságban. Mert száraz: fáradt, kihasznált, meghasonlott és lemondó az én felvidéki népem.

Azért jó ez a szárazság, mert végre csak te maradtál. Bocsásd meg, hogy eddig másban bizakodtunk. Adj esőt, Uram, hamar.

Igédben olvasom, hogy népeddel számtalanszor újat kezdtél.

Volt, hogy nem is kérték, de halálosan kiszáradtak volna.

Tudom, hogy felvidéki népedről sem mondasz le. Ismerlek. Ezért éltető esődet kérem.

Árassz el minket kegyelmeddel. Hogy szeretetedet elfogadja népem. És ne maradjon tétlen, ne menjen el, ne járjon északra és a szomszédba, hanem hozzád térjen meg.

Öntözz meg minket békességeddel, hogy vitáinkon felül álljon sorsközösségünk, hogy szlovákok és magyarok megismerjük egymást. Borítsd el szülőföldünket gyarapodással. Hullass ránk jogokat, melyekkel élhetünk. Locsold meg a közéleti emberek életét igéddel. Hogy a száraz patakmedrek: ereink, idegeink, kapcsolataink, közösségeink megteljenek élettel. Frissességgel, csobogással, dicsőségeddel.

Uram, ha nem adsz esőt, azt kapjuk, amit érdemlünk: semmit. De hiszem, hogyha a Felvidékre helyeztél minket, itt fogsz életet adni nekünk.

Hamar, Uram, siess, kérlek, ne fonnyadjunk el végleg!

Ámen.

Langschadl István

A szerző református lelkipásztor

Magyar Tudat Nemzeti Hírportál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük