Mivel a jelenlegi lendvai közjegyző január elsejével nyugdíjba vonul, az illetékes minisztérium a megürülő helyre pályázatot hirdetett meg. Miután a törvények a közjegyzői munkakör esetében a kétnyelvű területen sem írják elő automatikus követelményként a magyar nyelv ismeretét, ezért a pályázati kiírás sem tartalmazta azt.
Az ügyben a nemzetiségi parlamenti képviselő különböző fórumokon fejezte ki tiltakozását, s valószínűleg törvénymódosítás benyújtására lesz szükség.
Az illetékes Igazságügyi és Közigazgatási Minisztérium még július végén hirdette meg a kiírást a lendvai közjegyzői posztra, sajnos a követelmények között nem szerepelt a magyar nyelv ismerete. A kiírásra röviddel a megjelenés után, még július folyamán reagált Göncz László nemzetiségi parlamenti képviselő, aki Senko Pličanič miniszterhez intézett levelében kifejti, véleménye szerint az alkotmány és a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken érvényes nyelvek egyenjogúságáról (szlovén és magyar, illetve szlovén és olasz) szóló törvényi rendelkezések, elvek egyértelmű megsértéséről van szó, ezért akkor a kiírás kiegészítését, módosítását kérte. A képviselő magyarázatában kitér arra is, hogy a közjegyzői szolgálatról szóló törvény a feltételek között csak a szlovén nyelv aktív tudását jelöli meg, ennek ellenére az alkotmány értelmében a vegyesen lakott területeken szerinte a közjegyzőnek mindenképpen birtokolnia kellene a kisebbség nyelvét is. A képviselő szerint egyébként az említett törvény is kiterjed arra, hogy azokon a területeken, ahol a magyar és az olasz nyelv is hivatalos nyelvnek számít, a közjegyző a kisebbségek nyelvén is elkészíti a közjegyzői dokumentumokat.
A képviselő az említettek mellett július végi levelében felkéri a minisztert, javítsák ki a kiírást, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a munkahelyre pályázók kiválasztásakor ügyeljenek arra, hogy az új közjegyző birtokolja a magyar nyelvet is. A képviselő egyben felhívja a tárcát, gondoskodjon mihamarabb arról, hogy a törvény hiányossága kijavításra kerüljön.
A miniszter válaszában kitér a képviselő által is említett, a közjegyzőségről szóló törvényre, és kifejti, ennek értelmében a kiírási feltételekben nem szerepelhet a magyar vagy az olasz nyelv ismerete, a kisebbségi nyelvek használatát illetően pedig furcsamód ezeket idegen nyelveknek – nem hivatalos nyelveknek – nevezve különböző tolmácsolási lehetőségeket nevez meg.
Az igencsak meglepő miniszteri válaszra a képviselő a közelmúltban egy új kérdéssel és kiegészítő magyarázattal fordult a tárcavezetőhöz, az említett tények megismétlése mellett hozzáteszi, a közjegyzőségről szóló törvény nem írja elő a kétnyelvű közjegyzői pecsétet sem – vagyis ezt is kéri módosítani a törvényben –, majd figyelmezteti a minisztert, hogy a kétnyelvű területeken a kisebbségek nyelvei hivatalos nyelveknek számítanak, nem pedig idegen nyelveknek. A képviselő egyben újra felteszi a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a kétnyelvű területre kinevezett közjegyzőnek nem kell birtokolnia a magyar nyelvet, illetve gondolkozik-e a tárca a törvény módosításáról, amennyiben pedig nem, támogatni fogja-e a kisebbségi frakció által benyújtandó törvénymódosítást. Az utóbbi levélre lapzártáig nem érkezett válasz.
„A magyar nyelv ismerete is nélkülözhetetlen”
A tárgykörben megkérdeztük a január elsejével nyugdíjba vonuló jelenlegi lendvai közjegyzőt, Zag-Győfi Máriát is:
„Véleményem szerint a magyar nyelv aktív tudása nélkül a területen elképzelhetetlen a közjegyzői munka. Jóformán nem volt olyan ügy, amely során valamilyen formában ne használtam volna a magyar nyelvet, és ez igaz a mindennapi ügyekre is, mint a szerződéskötések, az aláírások hitelesítése, a polgárok nyilatkozatai, a végrendeletek, vagy például az átadási és eltartási szerződések eseteiben. A magyarok könnyebben fejezik ki magukat saját nyelvükön, különösképpen az idősebb lakosság, de elmondható ez sokszor a fiatalabbakról is. Ha minden igaz, akkor a nem vitás hagyatéki eljárások is közjegyzői hatáskörbe kerülnek a közeljövőben, ez pedig még inkább erősíti az előbb elmondottakat. Hangsúlyoznom kell a szomszédos Magyarország közelségét is, ugyanis sok esetben jelennek meg magyarországi cégalapítók, de vannak magyarországi vonatkozású hagyatéki ügyeink is.
Amennyiben a közjegyző nem tud magyarul, akkor mindenképpen szükség lenne egy állandó munkahelyet betöltő tolmácsra, ami mindenképpen jelentősen lelassítaná a munkát és egyben elveszne a közvetlen kapcsolat a közjegyző és az ügyfél között, ami igencsak furcsa helyzeteket teremthetne. Egyben hozzáteszem, ez a megoldás nevetséges és szomorú lenne, visszalépésről beszélhetnénk, amely ellentétben lenne az európai elképzelések nyitott szellemével.
A megjelent kiírást nem tartom jogsértőnek, mert így fogalmaz a törvény, de ebben az esetben mindenképpen a mihamarabbi törvénymódosítást tartom célszerűnek, a közjegyzőség ugyanis közszolgáltatás, így a magyar nyelv aktív tudásának megkövetelését jogosnak ítélem. A minisztérium részéről a magyar nyelv idegen nyelvként való kezelése szerintem nem elfogadható, a magyar nyelv ugyanis a kétnyelvű területen egyenrangú, hivatalos nyelv.”
nepujsag.net/magyartudat.com
