„Mit is mondhatnék még a bajtársaimról? Hősök voltak valamennyien, a meghaltak és az élők egyaránt.”
1943. január 19.-én halt hősi halált az ilovszkojei kitörésnél, Zetényi Csukás Kálmán (1901. december 13.) vk. repülő alezredes – Horthy István kormányzóhelyettes katonai parancsnoka…
„Az 1943-as esztendő legújabb kori hadtörténelmünk egyik legsúlyosabb csapásával, a 2. magyar hadsereg felmorzsolódásával köszöntött be. A több, mint 200 km-es Don menti arcvonal közepe és déli szárnya néhány nap alatt összeroppant, az északi szárnyon harcoló III. hadtestet pedig végképp elvágta a magyar hadsereg többi részétől a szovjet támadás.
A 2. repülődandár egységei azonban szilárdan kézben tartották az ilovszkojei repülőteret és a falun átvezető É–D-i, valamint K–Ny-i fontos útkereszteződést. A terepen a térdig, néhol derékig érő hóban a közlekedés szinte lehetetlen volt, így a sok ezer katona számára létfontosságúvá vált és az életet jelentette a repülők által biztosított útvonal. Az ilovszkojei repülőhelyőrség január 17-éig nyitva tudta tartani a nyugat felé vezető utat, meleg étellel ellátva irányította hátra a katonákat, átvette és ellátta a közel ezer sebesültet és a fegyvertelenek tömegét. Eközben pedig szakadatlanul harcolt a magyar és a német csapatokat követő szovjet gyalogsággal és páncélosokkal…
Január 17.
A megbeszélésen Csukás alezredes helyzetjelentést adott a repülődandár parancsnokának: e szerint Ilovszkojén mintegy 750–800 repülő, 6000–8000 visszavonuló, zömében fegyvertelen katona és közel 1000 sebesült és fagysérült van. Az élelem, az egészségügyi anyag és gyógyszer, valamint a tüzelőanyag is fogytán van; megszorításokat kell alkalmazni. A falu É-ról és K-ről veszélyeztetve van, D-en Alekszejevkát a partizánok és a szovjet csapatok elfoglalták, s az elhagyott magyar raktárakat, intézményeket kifosztották és felgyújtották.
A repülőteret Heppes százados egysége szilárdan tartja, de a túlságosan nagy védőkörlet, a déli csatlakozás és a melegedő óvóhelyek hiánya, de különösen a kibírhatatlan hideg az ellenség behatása nélkül is a repülőtér feladásához vezethet. A szovjet csapatok passzivitását védőállásunkkal szemben Csukás azzal magyarázta, hogy a faluban tapasztalható nagy mozgás miatt az ellenség erőinket túlértékeli és egyelőre felderítést végeznek. Miután a Luftwaffen Komando Don az ilovszkojei repülőtér használatát feladta, annak további tartása nem indokolt. Csukás ezért arra kérte v. Fráter ezredest, hogy eszközölje ki a hadseregparancsnoknál az ilovszkojei védők számára a visszavonulási engedélyt, amíg még Ny felé szabad az út…
A nap eseményeit összefoglalva: Ilovszkoje körül van zárva. Az ellenség aktivitása — a K-i irányt kivéve — növekszik. Valószínű, hogy tőlünk keletre még vannak saját csapatok. A falu lakossága egyelőre barátságos, segítőkész. Kevés ennivalóját megosztja a beteg, sebesült katonákkal. Partizán-tevékenység nincs. Így kamatozik a velük szembeni magatartásunk.
Az éjszaka nyugtalan volt. Hol Podszerednye, hol Alekszejevka irányából hallatszott tüzelés, néha egy-egy világítórakétát lőttek fel, ami azt mutatta, hogy a járőrök közvetlenül a védőállásaink előtt vannak. Többször kimentem a falu D-i és Ny-i részét ellenőrizni. Hajnalban Alekszejevka irányából erős ágyúzás hallatszott…
Január 18.
Ez idő tájt v. Fráter ezredes rádión közölte Csukás alezredessel, hogy az ilovszkojei támpontnak a Bugyonnij és az Oszkol völgye felé a kitörést saját erejére támaszkodva engedélyezte. Csukás ezt a parancsot várta, bár korábban arról volt szó, a kitörés támogatása érdekében Fráter ezds. megszervezi a Podszerednyét birtokló szovjet erők elleni támadást.
Csukás azonnal összehívta az alegységparancsnokokat, Heppes, Prónavölgyi, Nemes, Dósa és Fábián repülő századosokat, Kurucz légvédelmi tüzér századost, a 17-én hozzánk beérkezett síszázad parancsnokát Darvas századost, Balthazár és v. Keresztúry főhadnagyot, valamint Moksony zászlóst. A parancsnoki állománnyal ismertette a kitörés tervét. Az áttörő csoport Dósa százados parancsnoksága alatt: a dandártörzs, a rep. árkászszázad, a rep. híradó század, az 1. és 3. repülőtér-építő század 18.00-kor 10 perces tüzérségi előkészítés után az út mentén Podszerednyére támad.
A légvédelmi tüzérségnél nem volt minden löveghez vontató, ezért Kurucz százados a vontató nélküli lövegekkel a falu bejáratait, a vontatós lövegekkel pedig az áttörő, valamint az átkaroló csoportot támogassa. A raktárak és a hírközpont robbantásáról a támadás megindulása előtt Dósa százados gondoskodik. Csukás alez. úgy tervezte, hogy Létz századossal, velem és néhány hírvivővel közvetlenül az ütegek mögött fog tartózkodni.
18.00 előtt nem sokkal v. Fráter ezds. a kitörést leállította, mondván, hogy 19-én az 1. magyar páncéloshadosztály erői Ilovszkojén keresztül fognak Ny-ra kitörni, s magukkal viszik a repülőket is. Ezt a parancsot Heppes és Dósa századosoknak Csukás alez. személyesen adta ki. Időközben a hírközpont megsemmisült, ezért a parancsot a többieknek már csak hírvivőkkel lehetett továbbítani, akik v. Keresztúry főhadnagy alegységét már nem érték utol, Moksony zászlós csoportja pedig már régen elindult. Ez utóbbi csoport megkerülte Podszerednyét, rövid tűzharcot vívott, veszteséget nem szenvedett és rövidesen elérte Bugyonnij községet. Keresztúry fhdgy. erős ellenállásba ütközött, súlyos veszteségeket szenvedett, minden lövege megsemmisült, és vissza kellett vonulnia Ilovszkojéra. Az ellenség a visszavonulókat nem követte.
A nap harcászati egyenlege: elvesztettük a harcászati meglepetés lehetőségét, az ellenség feltehetően megerősíti Podszerednyét; megszűnt a távbeszélő-összeköttetésünk…
Január 19.
Amerre mentünk, az úton mindenütt halottak, kilőtt gépkocsik, járművek, lóhullák. A városban több helyen is tűz volt. A partizánok a házak ablakai mögül hátulról lőtték le a magyar katonákat. Teljes volt a zűrzavar. Időben érkeztünk haza, mert nem sokkal utánunk egy gépesített szovjet egység jött Alekszejevka felől. Légvédelmi tüzéreink néhány harckocsit és gépkocsit kilőttek, a többiek visszavonultak.
A páncéloshadosztály kitérése és az ellenség növekvő aktivitása miatt Csukás alezredes elhatározta a kitörés megismétlését. Ismét összehívta a parancsnoki állományt és 13.00-ra elrendelte a kitörést. Podszerednye megtámadását a falu É-i, K-i és D-i részeit megrohamozva, félkörben tervezte. A támadás csoportosítása: súllyal a podszerednyei út mentén Dósa százados parancsnoksága alatt a repülő törzsszázad, a repülő árkászszázad és az egyik repülőtér-építő század, Darvas százados alegysége, valamint a páncéloshadosztály T-38-asa támad. Tőle balra a repülő híradó század, attól balra a másik repülőtér-építő század és a földi csapatokból összeállított egység halad. A vontatóval rendelkező légvédelmi ágyús és gépágyús alegységek Kurucz százados parancsnoksága alatt az út mentén vonulnak fel. A támadó csoportosítások a készenléti helyzetet az ilovszkojei erdő Ny-i szélén 12.45-ig foglalják el.
Bal szárnyunk megtorpant, majd az Ilovszkoje DNy-on felállított gépágyúink tüzelni kezdtek. Csukás attól tartott, hogy D-ről a hátunkba kapunk támadást, ezért parancsot adott nekem, hogy a megsebesült Balthazár főhadnagy helyett vigyem előre a megtorpant bal szárnyat. A hómezőn nehéz volt a mozgás és sehol sem volt fedezék, de az emberek követtek. Amikor azonban az utolsó géppuskát is kilőtték mellőlem, a támadás a mi szakaszunkon, de az út mentén is megtorpant. Ekkor egy géppuskasorozattól a jobb vállamon megsebesültem, de tovább tudtam menni, a vér gyorsan megfagyott, de amikor lőttem, mindig felszakadt. Továbbszökelltünk előre mind kevesebben és mind gyengébb támogató tűzben. Egy aknasorozat után egyedül maradtam, szorosan a hóra tapadva feküdtem, s egyre jobban fájt az átlőtt vállam.
A harci zaj elcsendesedett, csak néha hallatszott egy-egy lövés az ellenség felől. Elindultam a kötözőhelyre. Egy láblövéses katonát akartam hátra segíteni, de azt mondta: „Tiszt úr hagyjon engem meghalni!” Ezt egész életemre megjegyeztem. Az erdőben Valézy Lajos zászlóst támogattam, aki légnyomást kapott. A kötözőhelyen Heppes századosnál jelentkeztem, s aztán dr.Bolobás Béla orvos százados ellátta a sebemet. Itt találkoztam Dósa századossal is, aki a nyakába kapott szilánkot. Közben a kötöző helyre ellentétes hírek érkeztek: „szabad az út , indulhatnak a sebesültek, — ne induljanak, az út mégsem szabad, Csukás alezredes segítséget kér”. Egészségesnek éreztem magam, ezért néhány régebbről ismert repülőt és önként jelentkezőt összeszedtem, teleraktuk zsebeinket meg a gázálarctartót kézigránáttal és lőszerrel, volt egy golyószórónk, és kb. tízen gépkocsival elindultunk Csukásék tartózkodási helye felé…”
Zetényi Csukás Kálmánt egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál…
Horthy kormányzó postumus vitézzé nyilvánította, ezredessé léptette elő és a Magyar Érdemrend hadidíszítményes és kardos Tisztikeresztjével tüntette ki.
(1943. évi 38.sz.H.K.)
A rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temetőben nyugszik.
Requiescat in pace…
(Részlet Pálos Géza repülő százados visszaemlékezéséből.)
Címlap fotó: magyarszarnyak, hadisir
magyartudat.com
