Levél a Kormányzónak

Őfőméltósága
vitéz nagybányai Nagybányai Horthy Miklós
részére
KENDERES

Főméltóságú Uram!

„A szégyen öl meg” – mondanák Erdélyi magyarjaink, székelyeink arra az érzésre, amely ma lelkemet marcangolja.  Talán így fejezné ki magát Nyirő József, akit a románok nem engedtek utolsó kívánságnak megfelelően, szülőföldjén eltemetni, s akiről a magyar irodalmi műveltség tekintetében csekély ismereteket magukénak tudó hazai bajkeverőink is lázadtak. S székely főrend volta okán, így fejezné ki magát széki dr. Gróf Teleki Pál is, akit hazánkért való kiállás miatt öltek meg, az akkorra már ellenséggé vált egykori fegyvertársaink. Hóman Bálint is elkönnyezné magát látva a mai Magyarország erkölcsiben megsemmisült valóságát. Márton Áron sem sóhajtana másképp… – A szégyen öl meg fiam…

Miért marcangolja a lelkemet ez a szégyen? Mert ma ismét, Isten tudja hányadszor életem eltelt hatvan esztendeje alatt, tanúja vagyok annak a hazaárulásnak, hazudozásnak, elvtelen és hazátlan vádaskodásnak, amelyet 1919-ben Főméltóságod is megtapasztalni volt kénytelen, s amely ellen Főméltóságod vívott – sajnos nem megsemmisítő, csak huszonöt évre elhallgattató – győzelmet.

Ma ismét megtapasztalhatta Hazánkat, a Kárpát-medencét lakó keresztény magyar nemzet, hogy van egy, a hazaárulást és a történelmi vádaskodást privilégiumként magáénak tartó ócska söpredék, akik mögött a pénzvilág nagyságai állnak, s akik mindig a nemzet és az ország ellen acsarkodva igyekeznek hatalmat szerezni, a nemzet vagyonát ellopni és meggyilkolni mindazokat, akik nem értenek egyet bárdolatlan, s az úri kaszinókban meg nem tűrt elveikkel, stílusukkal. Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János szelleme járja át ma az országot ismét, amikor Főméltóságod Perkátára tervezett szobra ellen tiltakoznak.

Kik tiltakoznak? Milyen történelmi, egyéni és pártpolitikai múlttal tiltakoznak? Mit nem ismernek Magyarország történelméből? Nos, a választ bár Ön jól ismeri, mégis lelkem megnyugtatása okán felemlíteném, kik ők.

Azok tiltakoznak, akiknek történelmi múltja százmillió ember kegyetlen halálát idézik.
Akik hatalmaskodásuk idején magyarok százezreit végezték vagy végeztették ki, akik szétlopták az ország vagyonát, nagyobb kárt okozva, mint 1919-ben a románok, akik leszerelve a magyar gyárakat, ki tudja hány ezer vagonnyi értéket loptak ki Hazánkból.
Akik pártpolitikájának alapja, hogy mindig idegen hatalom kiszolgálójaként jutottak vezető pozícióhoz, mindig idegen pénzen árulták el a magyar nemzetet, s igazat soha nem szóltak.
A társadalom alja ez, amelyből valami átok révén sokkal több van Magyarországon, mint Európában összesen.
A társadalom alja lehet csak az a csőcselék, amely ma egyetértve Európa kereszténységének megsemmisítésével, Magyarországot is el akarja árasztani az Afrikából és a világ más tájairól betörő idegenekkel, pogányokkal, vademberekkel, akik mint ez ma látható, minden értéket, kultúrát, hagyományt lerombolni akarnak – olyanok pénzén és parancsára, akik magukénak vélik tudni a világot, de nem vesznek tudomást Istenről, és arról a tényről, hogy aki Istennel hadakozik, az ab ovo  háborút veszt, magával sodorva mindazon nemzeteket és népeket, amelyek egyetértőleg, támogatólag részt vállalnak e gyalázatos megszállás előészítésében.
Mi magyarok ezt nem akarjuk, és nem is tűrjük, de erőnk véges és küzdelmünk emberfeletti.

A Főméltóságodnak szobrot állítani akarók elnyerték Perkáta község önkormányzatának engedélyét, de az az önkormányzat is gerinctelennek és hiteltelennek tűnik, hiszen látva ezt az eszeveszett söpredéket, az engedélyt visszavonta.

Szégyenkezem Főméltóságú Uram, mert Önt nevezik fasisztának, antiszemitának, Önt, aki megmentette a budapesti zsidóság legnagyobb részét, aki engedte, sőt elősegítette és támogatta, hogy Angelo Rotta pápai nuncius és milliónyi magyar keresztény segítője saját életét is kockáztatva védje meg a nagyhatalmi gyilkos őrülettől a zsidó lakosságot, s Ön tiltotta meg – megtudván az igazságot – a vidéki zsidóság deportálását.
Önt kiáltották ki bűnösnek azok, akiknek egykori vezetője, Stern Samu személyesen megköszönte  a katolikus egyház és a magyar keresztény-keresztyén emberek embermentő segítését az akkori esztergomi érseknek, Mindszenty József prímásnak, akinek elődje, Serédi Jusztinián is az embermentést tartotta legfőbb céljának…

Önt nevezik fasisztának azok, akik a magyarok és a német lakosság százezreit adták ki a szovjet birodalomnak. Akik zsidók százait juttatták ezekkel együtt a Gulágra, mert Auschwitzból hazatérve ragaszkodtak – volna – itt hagyott értékeikhez, de azokra az értékekre szemet vetett ennek a vörös és liberális csürhének valamelyik szellemi elődje. Pékségek, cukrászdák, éttermek, villák cseréltek úgy gazdát, hogy a náci táborokból élve hazakerülteket szinte azonnal továbbszállították a szovjet haláltáborokba…  azoknak a vállalt szellemi útmutatói, akik ma Főméltóságod szobra ellen tiltakoznak.

Szégyenkezem azért is Főméltóságú Uram, mert sem a református egyház, sem a katolikus egyház, sem a kormány nem emel szót – bár a fennálló bizonyítékok alapján megtehetné – Önért, Teleki Pálért, Hóman Bálintért, Nyirő Józsefért… és sorolhatnók napestig a nagy történelmi neveket, akiket nem lehet mai szemmel megítélni, mert a mai világban ezeket az embereket Önnel egyetemben inkább szentté lehetne avatni, semmint bármilyen megalázó és hazug jelzővel illetni. Hiszen Főméltóságú Uram, a mai kornál aljasabb és erkölcsileg romlottabb kor talán csak Szodoma és Gomora idején volt. Mind tudásban, mind műveltségében, mind erkölcsi tartásában, mind hitében csonkolt és mélyre süllyedt nemzet lettünk, s azzá lett Európa is, de ebben az Európában még mi magyarok tartjuk az utolsó bástyákat, ám bástyáink fundamentumában ott foszladozik nyolcmillió magyar magzat anyja-ölte hullája is, amely tragédia szintén azoknak a bűne, akik 1945-től napjainkig vezették vagy ellenzékben ócsárolták szegény, szerencsétlen, kifosztott, hitevesztett és megcsonkított hazánkat, aljasul elfogadtatván a nőkkel, hogy jogukká vált saját magzatuk – édes gyermekük –  meggyilkolása…

Főméltóságod akkor is ellenkezett, amikor életében akartak szobrot állítani, vagy amikor nevével fémjeleztek utakat, intézményeket.
Ma is ezt tenné, s bizonyára leintené már a szándékot is. Mert Ön tudta, hogy késélen táncol a magyar nemzet léte mindenkor, ha szövetséget köt valamely nagyhatalommal.
A szövetséget azonban kénytelen volt megkötni, mert 1920. óta nem vagyunk, nem lehetünk a magunk urai a Kárpát-medencében, azaz hazánkban, amelynek kétharmadában ma idegen főhatalom uralkodik.
Ma is ennek a kényszerű szövetségnek a hálójában vergődünk, s nincs ma hatalom Európában, amely támogatná elveinket, hitünket, kiállásunkat a keresztény értékek mellett, s szuverenitásunkat a’ tekintetben is, hogy mi válasszuk meg, kiket fogadunk be s kiket nem. Vergődünk egy erkölcstelen, hitetlen, Isten ellenes világ tengerén, s nem kívülről, hanem belülről fúrják a hajóinkat, amelyen át-átcsapnak a hullámok.

Szégyenkezem Főméltóságú Kormányzó Úr, de reménykedem is, hiszen Ön és elődei, akik az országot ezer éven át irányították, védték és vérüket is képesek voltak gondolkodás nélkül a magyar nemzetért kiontani, ma is odafigyelnek e nép, e nemzet súlyos bajokkal küzdő mindennapjaira. Ön és Hitvese, Magdolna asszony szeretettel látogatták meg a csíksomlyói ferences atyákat, amikor erre Isten akaratából sor kerülhetett. Ön is ott imádkozott – reformátusként – a Segítő Szűz Mária Kegyszobránál…

Kérem Önt, imádkozzék továbbra is ezért a sanyargatott, és belső ellenségei által is veszélyeztetett nemzetért, s elődeivel, a mi nagyjainkkal, Mindszenty Józseffel és Márton Áronnal együtt jöjjön el Főméltóságod ezen a Pünkösdön Somlyóra, s imádkozzék velünk, s az identitásukat minden nehézség ellenére példásan megtartó csángó és székely testvéreinkkel a Kegyszobornál.  Mert ott, Erdélyben nincs olyan magyar, aki ne szeretettel gondolna Főméltóságodra. Onnan Somlyóról a nemzet harmóniája és együttkönyörgése Mária országából felhallik majd a Magyarok Nagyasszonyához.

Bízva abban, hogy nem Perkátán, de Budapesten lesz majd Főméltóságú Kormányzó Urat megillető szobor, most búcsúzom, és kérem, ne vesse meg maradék nemzetünket, hanem álljon a keresztény-keresztyén magyarság élére a Máriás-zászló alá… mert hadban állunk Főméltóságú Uram… úgy a világgal, mint önmagunkkal is.
Most Pünkösdkor azonban Teremtő Istennel kell, és akarunk békét kötni!

Stoffán György

magyartudat.com

Kapcsolódó:

Kultúra és terror Zsarátnok A „Múlt és Jövő” című zsidó lap a német megszállásig megjelenhetett a Horthy Miklós kormányozta Magyarországon Bőle Sándor: Véleményem Horthy Miklós kormányzóról és tetteinek okairól