Harsányi Gergely is tagja a magyar férfi kézilabda-válogatott olimpiai keretének. A vasárnapi franciaországi győzelemhez két góllal járult hozzá a a Grundfos-Tatabánya KC játékosa.
– Mocsai Lajos szövetségi kapitány pénteken véglegesítette a keretet. Számított arra, hogy helyet kap az utazó csapatban? A januárban sérülést szenvedett Iváncsik Tamás nagy vetélytársa volt…
– Mindent megtettem azért, hogy ott legyek a keretben. Egy sportolónak az egyik legnagyobb élménye, álma-vágya az olimpiai szereplés. Hál’ Istennek, egyszer már átélhettem, hiszen tagja lehettem 2004-ben az athéni játékokon negyedik helyezést szerző együttesnek. Óriási élmény volt, fantasztikus ott tölteni néhány hetet, ahol együtt van a világ több mint tízezer legjobb sportolója. Erre négy évente van lehetőség és nagyon kevés versenyzőnek, játékosnak adatik meg. Mégegyszer hangsúlyozom: a válogatottban, és klubomban, a Tatabányában is mindent megtettem ezért, úgy gondolom, az elmúlt időszakban jó teljesítményt nyújtottam.
– Említsük meg azt is, hogy áprilisban, a Maecedónia elleni olimpiai selejtezőn, az ötvenkilencedik percben, frissen pályára lépve, szinte nullszögből, nagyon fontos gólt szerzett!
– Igaz, hogy a végén jókor találtam a hálóba, de a siker a csapat érdeme. Erős csoportból harcoltuk ki a továbbjutást úgy, hogy legyőztük a macedónokat és a brazilokat. Igaz, a házigazda svédektől vereséget szenvedtünk, de ennek ellenére sikeres volt a torna, jól játszott az együttes, és ez nagyon jó előjelnek bizonyult az olimpia előtt.
– Gondolom, már alig várta az indulást. Nem volt fárasztó az edzőtáborozás? Sokan nehezen viselik, a hosszú ideig tartó bezártságot.
– Aki gyermekkora óta sportol, és eredményeket szeretne elérni, az tudja, nagyon komoly munkával válhat sikeressé. Amikor pályára lépünk, onnantól kezdve már örömjátéknak kell lenni. A hétköznapokon nem sokan látják azt, mennyi energiát fektetünk abba, hogy sikeresek legyünk. A magas szintű munkára rengeteg időt és energiát kell szánni. Nem gondolom, hogy ez fájdalmas lenne. Gyermekkoromban több sportágat kipróbáltam. Úsztam is, az pedig sokkal egyhangúbb, mint a kézilabda. Itt társaságban van az ember. Igaz, a futás és a kondizás nálunk is monoton, de a társaságban a viccelődés mindig feledteti a nehéz pillanatokat, időszakokat.
– Nagy Lászlót elfogadta már mindenki a csapatban?
– Közöttünk soha nem volt vita, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a világ egyik legjobb balkezes játékosa, bármelyik válogatott szívesen látná. Teljes erőbedobással dolgozott velünk, ugyanúgy, mint bármelyikünk. Nálunk lezárt a téma, mindenki csak az olimpiára összpontosít. Most már az lenne a legfontosabb a médiában is, hogy mindenki a válogatottal és az ötkarikás játékokkal foglalkozna, nem pedig Nagy Lászlóval. Nekünk így jó, most már vele vagyunk egységes csapat.
– Csoportbeli ellenfeleink, a dánok, a koreaiak, a horvátok, a spanyolok és a szerbek játékát elemezték már?
– Nagyjából ismerjük a vetélytársakat, hiszen az elmúlt időszakban többször találkoztunk már velük. Videósunk már több órányi anyagot összevágott róluk, a meccsek előtt elemzünk majd alaposabban.
– Tovább lehet jutni ebből a csoportból?
– Nagyon nehéz lesz, hiszen a világ nyolc legjobb csapata közül ötöt ebbe a csoportba sorsoltak. Nagy bravúr kell, minden mérkőzés élet-halál kérdése lesz számunkra. Arra készülünk, hogy továbbjussunk és erre megvan az esélyünk.
– Magával vitte az egész szekrényt vagy elég lesz három-négy póló?
– Hoztam volna, de mindenki két utazótáskányi cuccal vághatott útnak. Kaptunk egységes formaruhát, az időnk java részét abban töltjük. Lesz lehetőségünk mosatásra is, tehát felesleges lett volna cipekedni.
– Kabalája van? Plüssmackó a táskában lapul?
– Dehogy. Nekem nincs kabalám. Azt a szeretetet vittem magammal, amit otthon kaptam a családomtól, a feleségemtől és a barátaimtól.
– Jól hallom, a feleségétől?
– Igen, egy hónapja megnősültem.
– Volt hetedhét országra szóló lakodalom?
– Nem voltunk túl sokan, nem hívhattunk meg minden kézilabdázót. Nyíregyházán tartottuk az esküvőt, ugyanis a feleségem és jómagam is szabolcsiak vagyunk. Tehát hazai környezetben „játszottuk ezt a meccset”.
– Mi lesz a nászúttal?
– Későbbre tolódik. Most mindent az olimpiának rendeltem alá. De biztos, hogy pótoljuk…
kemma.hu/magyartudat.hu
