
Egy kis iróniával szemlélve valóban humorosra sikeredett csütörtökön az EU-ban az a két és fél órás meghallgatás, amelyen, ki tudja hányadszorra, ismét az emberi jogok magyarországi helyzetéről tárgyalt a LIBE, az Európai Parlament (EP) állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága. Miután eleve megvonták a Néppárt jogát, hogy az is megnevezhessen egy felszólalót, testületileg vonultak ki e jogokra és szabályokra oly kényes bizottság üléséről. Ahol azután mindenki akkorát hazudott, amekkorát akart.
Főként az ellenoldali magyarországiak, akik ellentétben a többi 27 tagállam delegációjával, kényeztető wellness fürdőben érzik magukat, ha saját hazájukba hatalmasakat rúghatnak főként akkor, ha a rúgás hangoztatott indítóoka nem igaz.
A Soros budoárjából kinövő Atlatszo főszerkesztő-helyettese, Mong Attila azt állította, nálunk „puha cenzúra” működik /értsd: nincs rá adat/ és hogy a főként az RTL Klubot terhelő reklámadót is a nyomásgyakorlás eszközeként vetették be.
Aki alaposabban elemzi a balliberális magyar sajtót – már pedig ez a külföldi sajtó fő és szinte kizárólagos forrása, különösen ha sajtószabadságunkról van szó -, megállapíthatja, páratlanul áll a világon azzal, hogy egyazon mondaton belül tett kijelentéseivel zavartalanul cáfolja önmagát. Az egy-két napon belül megjelenő, egymást kizáró „tényeket” vagy „érveket” rendre attól függően vetik be, hogy melyik politikai oldalról tesznek említést.
Egy sajtójában elnyomott országban – Kazahsztán, Üzbegisztán és egyéb, hozzánk hasonlított országok médiáját tekintve – vajon elképzelhető-e, hogy ott egy negyed évszázad alatt csupán egyetlen cikket tiltanak be? Ugye nem? Kivéve nálunk.
Az Index nevű, hatalmas olvasottságú balliberális hírportál január 15-én ezzel a fő cikkel jelentkezett: „Itt van az első cikk, amit Magyarországon betiltottak”. Így kezdődik: „Elrendelte a Kuruc.info holokauszt-tagadó cikkének törlését a bíróság…” Vagyis nálunk csak jogi eljárás érhette el egy cikk törlését. És nem a kormány. Nurszultán Nazarbajevéknél kissé más a helyzet.
A LIBE csütörtöki tárgyalásán ismét elhangzott a vád, hogy az új reklámadó az ellenzéki sajtót még inkább kordába szorította. De ennek ellenkezője az igaz. Ezért nem meri leírni a tényeket a magyar sajtó helyzetét folyamatosan a szerkesztők elvárásának megfelelően meghamisító külföldi rabszolgamédia. Az új reklámadó bevezetése után az ellenzéki hangok – amelyek messze túlsúlyban vannak – még erősebbek lettek. Az előtte apolitikus RTL Klub ráállt az intenzív, kormányt támadó politizálásra. Vagyis nőtt a sajtószabadság.
A kormány „saját médiája” sínylette meg legjobban az új helyzetet: több mint egy tucat újságírót menesztettek a Magyar Nemzettől, műsorokat vágtak vissza a Hírtévénél, de ezekről pisszenni nem engedik a külföldi médiát, hiszen akkor éppen az ellenkezője bizonyosodna be, mint amiről éveken át hazudtak. És miként lehet mutatósan eladni a magyarországi sajtószabadság további romlása kategóriában azt a tényt, hogy a közszolgálat önálló hírcsatornát indít? Hát nem úgy tudták Nyugaton a Le Monde, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és társai olvasói, hogy itt csak kormánypropaganda áramlik a képernyőről? Akkor viszont miért kellene félni attól, hogy jön plusz még egy, ugyanazon kormánypropagandát sugárzó adó?
A Népszabadság január 16-i számának szalagcíme ezt ordította: „Elbúcsúzhat a támogatástól a jobboldali sajtóbirodalom”. Ugyanennek a számnak a vezércikke így kezdődik: „Az RTL Klub után a Hír TV és társai is beszállnak a hírversenybe…”
A jobboldali sajtó kormányzati támogatását immár öt éve naponta támadó és sokalló külföldi sajtó nálunk lebzselő fullajtárjai sem „vették észre” az alapvető fordulatot.
A balliberális sajtó leghazugabb állításaival szemben a jobboldali média kissé bénultan áll. Nem igen készített számszerű kimutatást arról, hogy mennyien nézik például az RTL Klubot, az ATV-t, a Hír24-et összesen, szemben az egyébként szintén a balliberális sajtóban más esetekben „nézőszámilag” lesajnált MTV-vel, a Hírtévével és az Echo TV-vel összevetve. Ugyanez vagy még nagyobb ellenzéki erőfölény van az internetes és a nyomtatott sajtó világában. HVG, Figyelő, 168 Óra, Világgazdaság, Népszabadság, Népszava, valamint a balliberális életérzést közvetítő női és divatlapok. A sorolás vég nélkül folytatható.
És hogy nálunk szigorodna az egyébként nem létező cenzúra? „A magyarok mintha minden percben azt várnák, mikor zúdul a nyakukba egy újabb vödör szar”: a Hir24.hu portáljának csütörtök este ez volt a vezető anyaga. Képzeljük el ezt megfogalmazást bármely más országban. Így az Egyesült Államokban, ahol a médiahatóság azonnal súlyos büntetést szabna ki az amerikaiak nyakát a fekáliával összehozó orgánumra.
Nálunk a médiahatóság ezzel szemben az MTV kormánypárti Híradója ellen indított eljárást, amiért annak műsorvezetője egy hírhez kommentárt fűzött. Míg az MTI – mely rendszeresen nem akar észrevenni a balliberális oldalnak kínos külföldi híreket – nyugodtan kommentálhat, hiszen az nem tartozik a médiahatóság felügyelete alá. Mint tette ezt január 12-én, amikor a lap pekingi tudósítója az angol nyelvű kínai Global Timest „Az elsősorban nacionalista hangvételű publicisztikáiról ismert napilap”-ként minősítette, „szokatlannak” nevezve a szerkesztőség gesztusát, hogy együttérzését fejezte ki a Párizsban lelőtt újságírókkal.
Franciaországban – ahol minden van, csak sajtószabadság nincs – január 22-én derült ki, hogy már egy hete letartóztatásban van egy 16 éves fiú, aki nem Mohameden, hanem a Charlie Hebdo hetilapon élcelődött. Miközben a köztársaság sajtója egy nyikkanással nem mert kiállni a fiú szólásszabadsága mellett.
Nálunk az ellenzéki sajtó a Paradicsomban él.
A médiahatóság nem hogy a legdurvább, gyilkosságra, sőt tömegmészárlásra felhívó szövegeit nem „veszi észre” a – mint tudjuk – „betiltott” Klubrádiónak, de a „világhírű adó” az adófizetők pénzén, ingyen sugározhatja műsorát, miközben e hatóság súlyos milliókkal is támogatja egyebek között olyan programjait, melyekben visszatérő téma a hazai sajtószabadság hiánya. Kazahsztán? Dehogy! Sajtóparadicsom a médiában túlsúlyos ellenzéki médiának.
magyartudat.com
Dokumentumfilm: VÉGJÁTÉK – A világ leigázásának ZSIDÓ forgatókönyve…
ENDGAME – Blueprint For GlobalEnslavement (2007) – Ha a ZEITGEIST sokkoló volt, akkor ez a film sokk a négyzeten. De lehet, inkább a köbön. A film végigvezet a XX. század borzalmain, olyan összefüggésekre világítva rá, melyek a történelemórákon… khmmm… még említve sem lettek.
RÉSZLET A FILM ELSŐ PERCEIBŐL:
A nem is olyan távoli jövőben, a Földön egy mindenható világkormány uralkodik. Az egykoron önálló nemzetek, a maroknyi vezető elit szolganépévé váltak. Az emberiség egy új sötét kor hajnalához érkezett. …
…A hajdani országok megszűntek létezni. A függetlenség összes megnyilvánulási formája támadások kereszttüzében áll, miközben a család sőt, már az egyén is a kipusztulás szélére sodródott. Az emberiség közel 80%-a megsemmisítés áldozata lett. A valaha szabadságban élő emberiség megmaradt része arra van kényszerítve, hogy szigorúan ellenőrzött, börtönszerű agglomerációkban lakjon. Utazni szigorúan tilos. A megapoliszokat szupersztrádák kötik össze és biztosítják azt, hogy a lakosság ne tehesse be a lábát a tiltott területekre.
Az embereknek nincs megfigyelés nélküli magánélete. Mesterséges intelligenciával vezérelt szuperszámítógépek figyelik és értékelik az emberek összes cselekedetét. Egy börtönbolygó, melyet egy olyan elmebeteg, hatalommániás banda irányít, amely kikezdhetetlen hatalommal bír.
Ez a globális hatalmi elit által elképzelt jövőkép. Ez a végcél.
Egy totális elembertelenítés, ahol a tudomány önkényuralma trónol.
Egy az egész világot behálózó irányítási rendszer, melyet azért hoztak létre, hogy örökre biztosítsa a legfőbb uralkodók hatalmi monopóliumát. Az emberiség erre a rémálomba illő sorsra ítéltetett, hacsak, a tömegek fel nem ébrednek álmukból és nem szembesülnek az Új Világrend szuper forgatókönyvével, és nem kezdenek el mozgósítani a terv legyőzése céljából. (…)
http://docler.hu/video/126028
Valószínű, sajnos ez lehet az igazság. :((((
Az idegen gazda kutyái
Nem is olyan régen idegen ura(da)lom volt az egész határ. Az uradalomnak voltak szolgalelkű intézői, és kezdetben véresszájú, később szelídebb, de jól idomított kutyái. Külön válogatták, tenyésztették őket.
Becsületes puli, komondor be sem kerülhetett közéjük. Ezt az intéző felügyelte. Mert az igaz magyar kutyák csak magyarul tudnak ugatni, és nem igazán lehet őket magyarszagú emberekre uszítani. Azért az uradalom nem maradt kutyák nélkül. Akadtak bőven korcsok, akik a maguk jobb koncáért az uradalom érdekében ugattak. Akár hazugságot is ugattak, mert az intézők úgy idomították Őket! Amikor az uradalom tönkrement, az intézők ügyesen, gyorsan újgazdának adták el a birtokot, ami tulajdonképpen a falué mindnyájunké. Az uradalom kutyái hamar megszokták az újgazdát, hiszen Ők „szolgálni” tanultak, és szolgalelkűek! Gazdát nyalva, minket megugatva, párta(t)lanul minden utcán járóra egyformán morogva képviselik (idomításuk szerint) az újgazda érdekeit.
Ajánlom még, Ady: A legszomorúbb állatok cikkét
A magyar sajtó:
Az igazságtól: független
Hazugság közlésében: szabad!
Gazemberek iránt: elfogult!
Torzításban: felülmúlhatatlan!
Félrevezetésben: utolérhetetlen!
Szemérmetlenségben: egyedülálló!
A média robotosa
…Olyan műveletlen, mint a kárpótlási föld. Úgy szórja mérgező ostobaságait, mint a parlagfű a maga pollenjét.
Szakmai képzése során fogalmazás gátlót szedettek vele. Ettől szellemi impotenciában szenved, nincs egy termékenyítő gondolata sem. Írásai elvetélnek. Szófordulataival folyton találkozunk, mint régi, kellemetlenkedő ismerőssel, aki mindig visszaköszön, ahányszor az újság szemünk elé kerül. De ez nem akadályozza meg Őt abban, hogy szómenésével ne rondítsa tele a lapot, és ne kenjen minden szennyet a demokráciára, mint falusi ember a budi falára.
Parlagját eke nem háborgatta, új gondolat nem lazította évek óta. Negyven év ideológiaeső lemosta róla a termő réteget, sűrűn átszőtték a (nagyot) csattanó maszlag gyökerei. Semmiféle új eszme nem bír rajta megtelepedni, megeredni, gyökeret verni. Megfojtja a bitorlók sötétje, és minden életet elszív a nyugat aran(y)kája.
Az élőlények között a legfurcsább állat: a mindenkori hatalomhoz simulékony, mint a hal, alázatos egy főpincér, hízelgő, mint egy hölgyfodrász. Ha kritizálni kényszerül: gyáva nyúl. A nem engedélyezett eszmén akkorát rúg, mint a ló. Ha leleplezik, tátog, mint a hal és vissza csíp mint az angolna. Ha eladják is, a régi gazdához hű, mint a kutya, a megbecsült rabszolga. Az elvárásokkal nem egyező dolgokat nem látja meg, mint a vakond, és felszínre túrja azt, ami hasznavehetetlen.
Az olvasót a buta ember gőgjével magánál is ostobábbnak tartja, lenézi,, és nem jut eszébe, hogy Ő élősködik az olvasón, silány portékát árulva Néki.
Szellemileg olyan toprongyos, hogy egy rendszerváltás gatyája sincs. Kifakult-színehagyott lelkén hamis vörös száradt. Eltompult agyának a tényeken kicsorbult fogaskerekei lötyögnek a hazugság tengelyén a régi eszmerendszer SZU-ette dobozában, de mégis a régi zene szól belőle, mint az ócska verkliből.
Szerencséjére a „szociális otthonba” vágyók, vevők az Ő nosztalgia slágereire, az „azért régen jobb volt” kezdetűre, és megriadnak az új, progresszív Csurka rocktól, mely mást, többet követel: nyitottabb elmét, igazlátó szemet, realitásérzéket, és nem a vörös paradicsom álmát!
Valamikor a vézna tehetségén lötyögött a papírruha, alig takarta nem létező szemérmét. A Szabad Európa szellője gyakran leleplezte szemérmetlenségét, de Ő túlélte a szabad Európát is! A gerinctelenek mindig nagy túlélők! Addig uszított a vállalkozók „rablása ellen”, amíg maga lett a (kéz)tördelő szerkesztőből, az üldözött burzsuj helyett, irigyelt burzsuj, újgazdag sajtóvállalkozó.