Menyegző helyett temetés – amerikai terror-bombázás Győr-gyárváros ellen

1944. április 13-án történt az első bombatámadás a II. Világháború során Győr városának legnagyobb üzeme a Magyar Vagon és Gépgyár, valamint a repülőtér ellen.

A légitámadást az amerikai légierő 163 darab B-17. típusú bombázója hajtotta végre.

Ezek a repülőgépek egy dél-olaszországi repülőtérről szálltak fel és a városunk feletti bombázást 11 óra 47 perckor kezdték meg.

A légitámadás 15-18 percig tartott és hatalmas pusztítást végzett.

Összesen 349,9 tonna bombát, valamint 30,000 darab gyújtóhasábot dobtak le a 17 percig tartó légitámadás alatt.

A bombázókat kísérő vadászgépek alacsony támadásból lőtték a menekülő embereket.
A gyár – ahol Messerschmitt harci repülőgépeket gyártottak a német és magyar légierő számára – üzemképtelen lett.

Az áldozatok között volt Szeli Teréz is. A 19 éves enesei lány hosszabb betegség után éppen azon a napon tért vissza dolgozni a vagongyárba.
– Együtt haltak meg vőlegényével, Németh Ferenccel, aki egy huszonhat éves kónyi fiatalember volt. Mikor megkezdődött a bombázás, az óvóhely helyett Kiskút felé igyekeztek. Útközben érte őket a légnyomás, egy árokban találtak a holttestükre. Egymást védték, ölelték még a halálukban is. Két hét múlva lett volna az esküvőjük, helyette a temetésre jött össze a rokonság. A menyasszony az enesei, kedvese a kónyi temetőben nyugszik – emlékezett könnyeivel küszködve nagynénje tragédiájára Fekete Lajosné Németh Margit. Szemethy Róbert 7 éves gyermekként élte át a drámai eseményeket. Azóta is kísérti, felzaklatja az emlék, ha a házuk bolthajtásos pincéjében töltött félelmetes órákra gondol.

– Rettegve ültünk, kuporogtunk a sötétben, kintről folyamatos dübörgés hallatszott, mozgott a föld, hullott a vakolat. Mi, gyerekek szinte megállás nélkül imádkoztunk a velünk lévő idős asszonyokkal. Ma is hallom, ahogy egymást erősítették, vigasztalták az emberek. Miután csend lett, elvonultak az öldöklő gépek, még órákig a pincében maradtunk és a felnőttek bénultan találgatták, hogy vajon mi lehet odafent – idézte fel a drámai napot a 75 éves férfi, majd hozzátette: – Még most is beleborzongok, ha a híradóban valahol bombázásokról hallok tudósítást. Minden ilyen hír újra meg újra felnyitja a megrázó emlékeket.

A bombázás áldozatainak száma: 564 halott és 1132 sebesült, az akkori polgármesteri jelentés szerint.

Címlap fotó : Égnek a gyárak 1944. április 13-án. A fotó a Xántus-múzeum által kiadott A pusztulás képei című kötetből származik.

Gulyás Attila/Gülch Csaba

magyartudat.com

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás