☻ Mi még tudtunk kézzel írni, és bármikor fejben összeadtunk vagy összeszoroztunk két egyjegyű számot
☻ Amikor otthon kizavartak havat lapátolni, nem próbáltunk alkalmazást letölteni hozzá
☻ Mi a legmélyebb lelki nyugalommal ittunk a házibulikon, mert nem kellett attól tartsunk, hogy valamelyik marha lefilmez, és másnap felpattintja a Youtube-ra
☻ Akkoriban nem voltak 3D-s mozik, de a színház már akkor is az volt
☻ Minket nem köszöntöttek fel nyolcszázan a szülinapunkon, csak húszan, de ők személyesen
☻ Nem volt se CD, se DVD, viszont a lemezeknek két oldaluk volt és arra a sávra tettük amit hallani akartunk
☻ Ha fintorogtunk az ebédnél, akkora nyaklevest kaptunk táplálék-kiegészítő gyanánt, hogy utána hetekig nem volt proteinhiányunk
☻ Mi csak kétféle betűtípust ismertünk: a kisbetűt meg a nagybetűt
☻ Mi nem étterembe jártunk vacsorázni, hanem a konyhába,
☻ Mi csak a színvonalat, a gólvonalat és a felezővonalat ismertük, a bikinivonalat és az idővonalat nem
☻ Akkoriban végig lehetett stoppolni nyaranta a fél országot; ma már a kutya se vesz fel stoppost, mert azt hiszi, hogy csak le akarják nyúlni a kocsiját
☻ Mi még mindent rendeltetésszerűen használtunk: a fürdőszobatükör előtt állva borotválkoztunk/fésülködtünk , de eszünkbe se jutott volna lefényképezni magunkat….meztelenül…. A kártyával nem vásároltunk, hanem hatvanhatoztunk, és az egeret nem nyomogattuk, hanem agyoncsaptuk szemétlapáttal
☻ Nem voltak anorexiás tinilányok, mert amelyik nem akart enni, az begyűjtött két akkora maflást az apjától, hogy utána még a fikuszt is lelegelte
☻ Nekünk a hétvégi kirándulás azt jelentette, hogy elmentünk túrázni a hegyekbe, és nem azt, hogy befészkelünk három napra egy wellness-szállóba, naponta ötször degeszre zabáljuk magunkat, és utána sportolás címen áztatjuk a micsodánkat a termálmedencében
☻ A „meleg” csupa kellemes képzetet idézett fel bennünk, és meg se fordult a fejünkben, hogy a Rózsaszínű Párduc vajon a fiúpárducokat szereti-e….stb.
☻ Mi kívülről tudtuk a rokonaink és a közeli ismerőseink, barátaink telefonszámát, akár 50-60-at is. Ma mindenki egyet tud: a sajátját
☻ Hozzánk képest Magellán, Marco Polo meg a többiek nem egyebek nyugdíjas szovátai idegenvezetőnél: MI GPS nélkül jártuk végig a Trabanttal Magyarországot és Csehszlovákiát, sőt, még a drezdai kempinget is műholdas segítség nélkül találtuk meg
☻ Mi úgy be tudtuk osztani a havi nyolc tojásos fejadagot, hogy négyszer ettünk rántottát, háromszor tükörtojást, kétszer sütöttünk piskótát, és még maradt is másfél hó végére. De úgy, hogy közben a húsvétot is kiállítottuk
☻ Akkoriban MI még magyarul beszéltünk; nem azt mondtuk, hogy lájkolom a csajszit, hanem hogy tetszik a Mari
Tóth Edith
Magyar Tudat
