A „Növekedés határai” megrendelője az 1968-ban alapított Római Klub volt, amely kijelentette, hogy feladata az emberiség fejlődésének forgatókönyveinek kidolgozása.
A jelentés, amely azonnal szenzációs lett, matematikailag kiszámított lehetőségeket tartalmazott a globális jövőre nézve a bolygó népességének növekedésével, a természeti erőforrások kimerülésével és a környezetszennyezéssel szemben.
Következtetései nemcsak csüggedtek, de valóban meg is ijedtek.
A fő veszély a következőképpen hangzott el:
Ha a népességnövekedés, az iparosodás, a természeti környezet szennyezésének, az élelmiszertermelésnek és az erőforrások kimerülésének jelenlegi trendjei folytatódnak, a következő évszázadban a világ a növekedés korlátaihoz ér.
A szerzők kikötötték, hogy ha nem tesznek semmit, akkor valahol a 21. század elején hirtelen összeomlás következik be.
Ha pedig intézkedéseket tesznek, akkor 2100-ra meghiúsul a világfejlődés „leállítása”.
A tudósok ugyanakkor pontosították: a népesség számának csökkentésével olyan szintű globális egyensúlyt lehet kialakítani, amely minden ember alapvető anyagi szükségleteit kielégíti.
Igaz, ebben az általános jóléti társadalomban nem mondták meg a maximális létszámot.
Kevesebben kellene lennünk…
A jelentés természetesen sok kérdést vetett fel. Ki és hogyan fogja a „kiegyensúlyozott” szép jövőben fenntartani a „gondosan ellenőrzött egyensúlyt”?
A válasz az első kérdésre mintha önmagát sugallná: hát persze, hogy egy világkormány!
És ki tud még megoldani egy ilyen problémát?
Mivel a problémák globálisak, ez azt jelenti, hogy csak úgy oldhatók meg, ha elvetünk mindenféle elavult hülyeséget, mint például a szuverenitás, a saját források és az ország kezelésének joga.
Nem ok nélkül keringenek már régóta olyan verziók, hogy a Római Klub hivatalos alapítóinak háta mögött David Rockefeller, éppen ennek a világkormánynak a szenvedélyes támogatója derengett.
A második kérdés nagy figyelmet keltett, és ez lett az oka a később megjelent „aranymilliárd” kifejezésnek.
A bolygó népességének csökkentésének gondolata iránti megszállottság a Római Klub más, újabb jelentéseiben nyilvánult meg.
Egyes tagok, például Ted Turner amerikai médiamágnás radikális felhívásáig, hogy csökkentsék a földlakók számát 250-300 millióra.
Ez a vérszomjas javaslata 1996-ban született. Igaz, jóval azelőtt, 1979-ben Mihail Zsvaneckij tapogatózott ehhez az irányzathoz, és szatirikus értelmezést adott neki Grigorij és Konsztantyin híres párbeszédében: „Kevesebben kellene lennünk”.
Vagy ahogy egy másik híres szereplő mondta: nincs ember, nincs probléma… De Zsvaneckijt soha nem hívták meg a Római Klubba, hanem egy másikat Mihailt, Gorbacsovot hívtak oda.
Nincs elég forrás mindenkinek
A jelentés szerzője, Dennis Meadows a Naked Science orosz internetes platformnak adott interjút közelmúltban, a jelentésének megjelenésének 50. évfordulója kapcsán adott interjúban kifejtette:
A bolygó körülbelül egymilliárd lakost tudna eltartani önkényesen hosszú ideig olyan életszínvonal mellett, mint Olaszországban vagy Dél-Koreában.
Egyúttal egyértelművé tette, hogy ezeknek a kiválasztottaknak hosszú és boldog életet kell élniük „szabadság, igazságosság és stabil politikai helyzet körülményei között”, és egyenlő jólétben kell részesülniük.
De ha valaki azt akarja, hogy néhány ember nagyon gazdag legyen, a többi pedig szegény, akkor „a teljes népesség több milliárd ember is lehet”.
Meadows méltó és megbecsült tudós, de itt önkéntelenül is megerősíti az „aranymilliárd” koncepciót, amelyet nem ő talált ki, és még az 1970-es években, nem sokkal a „Növekedés határai” jelentés közzététele után indult útjára.
Hiszen ha a bolygó csak egymilliárd fejlett országban élő ember számára tud tisztességes életet biztosítani, akkor elkerülhetetlenül kiderül, hogy abban a gazdasági egyenlőtlenség társadalmában, amelyben ma élünk, a maradék milliárd (most körülbelül hét) szegénységre és szolgálatra ítélve „aranymilliárd”.
Maga Meadows a Naked Science-nek adott interjújában elismeri:
A fő probléma általában a túlfogyasztás, nem pedig a túlnépesedés.
És hozzáteszi, hogy a fejlett országok lakosai fékezhetetlen fogyasztásukkal sokkal több kárt okoznak a globális ökoszisztémában, mint a szegény országok lakói.
Ezzel lényegében elismeri, hogy a „kórházi átlaghőmérséklet” nem lehet pontos iránymutató a társadalmi-gazdasági előrejelzésekben.
Ha pedig az elmúlt években egyre kevésbé kiszámíthatóvá váló politikát is vesszük, akkor minden következtetés balul sülhet el.
A folyamatban lévő globális folyamatok tudományos megértése nyilvánvalóan nem tart lépést a felgyorsult idővel.
Nem kell a Római Klub új fejlesztéseire hagyatkozni, érdekeink túlságosan eltávolodtak a nyugatitól.
Vegyük legalább ugyanazt a születési arányt.
Sürgős feladatunk van: ösztönözni és javítani.
Amerikában és Európában – a minimálisra csökkenteni, beleértve a megfelelő társadalmi gyakorlatok és divatok elültetését, az LMBT-től a „gyerekmentességig” és a neoliberalizmus egyéb értékeiig.
Egy dolog világos, hogy a „Növekedés határai” receptjei szerinti „globális egyensúly” biztosan nem fog megvalósulni: most éppen a „globális egyensúlytalanság” szakaszában vagyunk.
És hogy mi lesz az új mérleg, azt még korai megmondani.
Kapcsolódó:
Letartóztatták a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal egyik vezetőjét
Soha a világon egyetlen ország sem volt olyan súlyosan eladósodott, mint az Egyesült Államok
Új korszak a budapesti buszközlekedésben – 150 új Mercedes Citaro 2 a főváros útjain
Szijjártó Péter lesz a magyar-orosz kapcsolatok kormánybiztosa
