Max Weber szerint a politika a nép szolgálata lemondásokkal jár a magánélet területén.
Sokak, főleg képviselők szerint azért jó ha gazdagok a képviselők, mert akkor nem korrumpálhatóak.
Azonban mindenki átlát ezen az irracionális érvelésen, ugyan is a telhetetlenség épp attól telhetetlenség, hogy nincs határa.
Ezen az elven bárki követelhetne béremelést, és tudjuk senki sem lehet önmaga bírája.
A képviselők arra hivatkozva állapítják meg, ennek ellenére, saját béreiket, hogy nincs munkáltatójuk, azonban ez nem igaz.
A királyok hivatkoztak annak idején arra, hogy Isten kegyelméből gyakorolják hatalmukat, és erről papírjuk is van (ez a vicc helye).
Persze ha a népre bíznánk a képviselők javadalmazását akkor bizony éhen halnának, teljesítmény alapon pedig nehéz, bár nem lenne lehetetlen, hiszen az államadósság, az infláció, az államháztartási egyensúly, a várható élettartam alakulása, a lakosság vagyoni jövedelmi helyzetének alakulása olyan objektív tényezők, amelyek alapján kidolgozható lenne, hogy a valódi teljesítmény alapján kapják jövedelmüket a közszolgák.
Arról nem is beszélve, hogy az államadósság folyamatos csökkentésében a kormány személyesen is érdekeltté válna, így a lakosság állami adósságállománya is csökkenne. Azonban ennél jóval egyszerűbb módszer a minimálbér kb. hat-hétszeresében megállapítani, hiszen ezzel érdekeltté válnának a politikusaink a minimálbér, így a lakosság életszínvonalának emelésében is, hiszen csak annak emelése tenné lehetővé a jövedelmük növekedését.
Ha a politikusok jövedelme csökkenne, akkor az ingyenélő, csupán a pénz szaga felé igyekvőket el lehetne tántorítani a politikai karriertől, és ha már egyes miniszterek szerint negyven ezerből meg lehet élni akkor hajrá, aki mondja meg éljen ő is annyiból.
Ugyan itthon nem is a megélhetési, mintsem inkább a meggazdagodási politika a jellemző. Vállalkozók bármiféle politikai társadalmi szaktudás nélkül igyekeznek a hatalom felé, hogy azzal egyesítve a pénzüket még nagyobbra növelhessék a vagyonukat. És, hogy miért ne legyen az átlagtól jelentősen eltérő a jövedelmük?
Ugyanis ha a politikai elit vagyona és jövedelme jelentősen eltér a többség helyzetétől akikről a demokrácia szól, akkor nem lesznek empirikus tapasztalataik a valóságos helyzetről, azt sem tudják mibe kerül egy kiló kenyér, érzelmileg fogalmuk sincs a nélkülözés nehézségeiről, de még az átlagkereső hétköznapi életéről, megélhetési problémáról sem ,hogyan lennének hát így képesek képviselni szavazókat, akiktől erre megbízást kaptak.
A hatalmas vagyonokkal rendelkező politikusaink elszakadnak a társadalmi valóságtól így nem csoda, hogy nem képesek objektíven látni a valóságot.
Nem irigység hát az oka ennek a megközelítésnek, hanem szakmai szempont.
Ha a minimálbér hatszorosát keresnék ez még akkor is 450 000 Ft körüli összeg, márpedig ennyiből igencsak gazdagon meg lehet élni, panaszra nem lehet senkinek sem oka, aki ennyiért nem vállalja majd jön helyette más,
Sok nálunk jóval gazdagabb ország vezetői jóval szerényebben élnek, kevesebbet keresnek, mint hazánkban, így erkölcsileg sem fogadható el, hogy míg tömegek éheznek, saját otthonukban fagynak meg, már akinek van ilyen, a minimálbér jóval a létminimum alatt van képviselőink mégis császárként élnek, ez igencsak méltánytalan.
politológus
A politikusok többségének nincs ideje empirikus tapasztalat gyüjtésére, legalábbis azok életkörülényeiről, akiket elvileg képviselnének, mivel a jól fizető bizottsági fizetések és más pénzkereseti lehetőség leköti a figyelmüket.
Bizony az „elit” már az uniós juttatásokat élvezi. Az „isten adta” meg, kinlódik.